Ideges, túlterhelt, ingerlékeny? Pedig minden vágya, hogy jól érezze magát a munkahelyen...Íme pszichológusok néhány jó tanácsa ahhoz, hogy legyőzzük a stresszt mindennapi munkánk során, és megszabaduljunk ettől a komoly szakmai ártalomtól.

1. Ne terheljük túl magunkat!

Növekvő feszültség, feszített munkatempó, irreálisan sok feladat - aminek, úgy érezzük, soha nem érünk a végére. Nincs is ennél stresszesebb jelenség a mai gazdasági válsághelyzetben. Mert mind telítettebbek a munkanapjaink, és várhatóan életünk egyik periódusa sem hoz egyhamar könnyebbséget. Tudnunk kell hát szembenézni e stresszes időszakkal, ami csak akkor sikerülhet, ha betartunk néhány fő elvet. Ilyen lehet, hogy nem hajtjuk túl magunkat rendszeresen, nem fogadunk el folyamatosan a munkaidő túllépését igénylő, irreálisan nagy léptékű feladatokat, és főleg nem tűzünk ki magunk elé erőnket meghaladó célokat annak érdekében, hogy megfeleljünk a növekvő elvárásoknak.

- Mit tegyünk a gyakorlatban?

Mindenképp tanuljuk meg, hol húzzuk meg a határt, és mikor mondjunk nemet másoknak éppúgy, mint saját magunknak a munkavégzés terén. Ez egyszerűen hangzik, de nem olyan könnyű átültetni a gyakorlatba. Először próbáljunk rájönni, miért is dolgozunk túl sokat. Attól félünk, hogy nem tetszünk a főnöknek, és emiatt esetleg "leépítenek" minket? De a lehetetlenre akkor se vállalkozzunk, maradjunk erőnk és képességeink határain belül. Ezt az elvet azután feltétlenül alkalmazzuk a gyakorlatban.

Ígérjük meg például magunknak, hogy csak nagyon kivételes esetben maradunk bent tovább munkaidőn túl. És amikor eljön az ideje, váltsuk is valóra elhatározásunkat. Távozzunk a munkaidő végén munkahelyünkről akkor is, ha még jó adag feladat vár ránk. Ha szükséges, ne tétovázzunk, hanem udvariasan mondjuk meg a főnökünknek, hogy másnap reggel, jó formában, nagyobb eredményességgel fogjuk elvégezni a megmaradt munkát.

2. Dolgozzunk bizalmas, jó légkörben!

Amikor sokan kezdenek el félni munkájuk elvesztésétől, bizony erősen romlik a munkahelyi légkör... Ilyenkor szokásos reflexünk lehet, hogy "magunkra húzzuk a takarót", azaz védekezésképpen magunka zárkózunk. Akarva-akaratlanul nem törődünk vele, ha az árt a kollégáinkkal, főnökeinkkel fenntartott kapcsolatoknak - pedig ez nem helyes vélekedés. A következmény: kevesebb szolidaritás a kollégákkal, több egyedül, segítség nélkül végzett feladat, növekvő rosszkedv. Hiszen a kedvezőtlen légkör és a gyanakvás, félelem aláássa mindenki lelkiállapotát.

- Mit tegyünk a gyakorlatban?

Álljunk ellen az individualizmus kísértésének, ami azt mondatja velünk: "először én, hogy ne veszítsem el a munkámat". Gondolkodjunk kollektív szellemben, és fokozottabban ragadjuk meg az alkalmat a csapatmunkára, segítsük egymást minden félelem, féltékenység nélkül. Hallgassuk meg továbbá a munkatársunk problémáját bizalommal, anélkül, hogy állást foglalnánk egyik vagy másik kollégánk mellett. Emellett véssük jól az eszünkbe, hogy nem vagyunk mindenhatók, sem pedig tehetetlenek a munkahelyi légkör alakítását illetőn, mégis, van betöltendő szerepünk. És képességeinkhez, lehetőségeinkhez mérten javíthatunk a légkörön, ha a helyes magatartást követjük.

3. Kerekedjünk felül a munkanélküliségtől való félelmünkön!

Nincs mese: válság van, aggaszt a jövőnk, és úgy véljük, objektív okunk van rá, hogy féltsük az állásunkat. De vajon közvetlenül érintett-e a szektor, ahol dolgozunk? Nem biztos... Még ha úgy is van, helyes-e, hogy teljesen el elveszítjük a hidegvérünket és átadjuk magunkat a pániknak? Semmiképpen sem, hiszen a félelem mindig rossz tanácsadó - emlékeztetnek a pszichológusok. Akár megbénít minket, akár kapkodásra ösztönöz, mindenképp káros. Amíg a munkahelyünkön vagyunk, úgy érezhetjük, nem bírjuk tovább ezt a fajta stresszt, és már szinte levegőt sem merünk venni a félelemtől... De előfordulhat az is, hogy arra gondolunk: megpróbáljuk "álcázni" aggodalmunkat, megmutatva, hogy többet tudunk teljesíteni, mint amennyit kérnek tőlünk. Ami persze szintén túlzás, mert ellene szól a hatékonyságnak, hiszen teljesen kimeríthetjük magunkat, tönkretehetjük idegeinket.

- Mit tegyünk a gyakorlatban?

Amikor eluralkodik rajtunk a félelem, kezdjük annak orvoslását azzal, hogy kérdéseket teszünk fel önmagunknak - javasolják a szakemberek. Olyanokat például, melyek révén elemezzük érzelmeinket, majd úgy tekintünk rájuk, hogy azok "megszelídüljenek". Vegyük számba, mely tényezők segíthetnek abban, hogy könnyedébben vegyük pld. a munkahely elvesztésének vagy a ránk nehezedő, növekvő terhek elviselésének kérdését.

Szükség esetén üljünk le, és csukjuk be a szemünket, hogy jobban tudjunk koncentrálni. Ennek az egyszerű távolságtartásnak köszönhetően enyhül kissé a feszültség. A második szakaszban értékeljük a reális kockázatokat és azt, milyen eszközökkel rendelkezünk a cselekvéshez. És hogy ne "görcsöljünk" tovább a stressztől, mérlegeljük, mit tudunk még tenni szakmai téren. Gondoljuk át, és ha kell, lépjünk is egy kevésbé túlterhelő, de hatékonyabb munka irányába, építsünk ki új kapcsolatokat. Ez jó eszköze lehet annak, hogy megbizonyosodjunk képességeink felől, és ne uralkodjon el rajtunk a félelem.

4. Iktassunk be rövid pihenőket!

A stressz hatása alatt az lehet a benyomásunk, hogy elvesztettük uralmunkat saját érzelmeink felett, állandóan feszültnek, agyonhajtottnak, és akár olyan "lázasnak" is érezhetjük magunkat, mintha tíz kávét ittunk volna... Ez indokolt lehet olyan esetben, ha pld. rekord rövidségű idő alatt kell elvégezni bonyolult feladatokat, jelentéseket írni vagy e-mailek tömegét megválaszolni. Úgy érezzük, hogy soha sincs időnk kifújni magunkat - pedig mindenképp szakítani kell rá!

- Mit tegyünk a gyakorlatban?

A legfontosabb, hogy időnként tartsunk egy kis szünetet. A szakemberek szerint tudatosítani kell magunkban, hogy a túlhajtottság következtében milyen feszültek az izmaink, az idegeink, a légzésünk sem megfelelő, plusz majdnem leragadnak a szempilláink.... A cél a pihenési reflex kialakítása, hogy el tudjunk lazulni a rendkívül feszült állapot pillanataiban.. Rendszeres, rövid ideig tartó ellazulással megelőzhető, hogy túlságosan "felpörögjön a motor". Meg kell ragadni minden alkalmat "mini-szünet" tartására munka közben, azaz amikor néhány perc szabadidőt engedélyezünk magunknak, minden elfoglaltságunk ellenére. De ez ne váljon rögeszménkké! Hiszen az "antistressz" stratégiánkkal is feszültebbé tehetjük magunkat, ha az igazi pihenés hiánya gyötrő gondolattá válik.

5. Ne "fertőzzük meg" az otthonunkat!

Sajnos a stressz terjedésének nincs határa... Ezért gyakran azt kockáztatjuk, hogy átvisszük gondjainkat, feszültségünket a munkaidő leteltével az otthonunkba. Sajnos, ennek eredményeképpen vagy családtagjainkon vezetjük le a stresszt, vagy igyekszünk magunkba fojtani. De mindkettő káros: nő a feszültség, fokozódik a rossz kedélyállapot, ami aláássa a párkapcsolatot vagy a családi légkört. Ezért gondolnunk kell rá, hogy hagyjuk a munkahelyi problémákat ott, ahová azok valók, és munka után lazítsunk.

- Mit tegyünk a gyakorlatban?

A család és a párkapcsolat értékes számunkra, de nem jelenti azt, hogy fel kell áldoznunk magunkat érzelmeink, feszültségünk elrejtésével, környezetünk kímélése céljából. Ezért tanácsos törődnünk a stressz enyhítésével akkor is, amikor kilépünk munkahelyünk kapuján. És ne idegeskedjünk azon, hogy kissé később érünk haza - ahol szintén megannyi feladat vár ránk. Gyalogoljunk egy kicsit a szabadlevegőn, és ha pld. hazafelé menet be kell térnünk az élelmiszer-boltba, tegyünk némi kerülőt, hogy jól kiszellőztessük a fejünket. Célul tűzhetjük ki azt is, hogy elugrunk a közeli könyvtárba egy élvezetes olvasmányért, mellyel esténként megfeledkezhetünk minden munkahelyi és egyéb gondunkról... Amikor hazaérünk, zuhanyozással, rövid pihenővel frissítsük fel magunkat, még akkor is, ha azonnal hozzá kellene fognunk a vacsorakészítéshez vagy más házimunkához. Annak érdekében, hogy kevésbé stresszes állapotban várjuk haza szeretteinket...

Mikor forduljunk szakemberhez?

Előfordulhat, hogy rendkívüli stresszes időszakot élünk át. Meg kell hát tennünk mindent a magunk részéről - ahogy ahhoz fentebb tanácsokat adtunk - annak érdekében, hogy jobban tudjuk kezelni a megnövekedett feszültséget. A lehetőségekhez képest próbáljuk kiegyensúlyozottabbá tenni a munkánk és a nyugalom időszaka közti viszonyt. Ha azonban nem sikerül legyőznünk pld egyes fizikai tüneteket (erős szívdobogás, "lázas" állapot, remegés, alvászavar, étvágytalanság stb.), ideje kezelőorvosunkhoz fordulni. Első lépésben ő valószínűleg néhány napos (hetes) pihenőt fog javasolni, és ha az sem használ, pszichológiai szakrendelésre küldhet minket.

Forrás: Galenus