A várható élettartam meghosszabbodásával fokozottan törekednünk kell rá, hogy jó egészségi és lelkiállapotban töltsük időskori éveinket. De vajon valóban eléggé elszántak vagyunk-e ezen a téren, és egészségünk kisebb-nagyobb romlása láttán nem reményvesztetten tekintünk-e a jövőbe? Amennyiben így van, ráadásul úgy véljük, okunk is van az elkeseredésre, ne hagyjuk magunkon eluralkodni a pesszimizmust. Ellenkezőleg: minden úton-módon tegyünk ellene. Íme néhány javaslat.

Mindenki belép egyszer élete késői szakaszába, de nem szabad azt hinnie, hogy az időskor csak elkerülhetetlen rosszat jelenthet számára testi-lelki állapotát illetően. Életünk e természetes velejáróját el kell fogadnunk, viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan éljük meg. Így ha ezt a korszakunkat derűsen, jó erőben-egészségben kívánjuk eltölteni, azon kell lennünk, hogy kellőképpen felkészüljünk rá, vagy ha már "benne vagyunk", akkor is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, egészségünk megőrzése érdekében.

A statisztikai adatok is mutatják, hogy lassan emelkedik a várható átlagéletkor, így jobban tesszük, ha a mindenről való lemondás gondolatát mielőbb elhessegetjük magunktól. Szövögessünk inkább kellemes terveket arra vonatkozóan, miként is töltsük el életünk alkonyát az adott körülményekhez képest a legkellemesebben. Emellett törekedjünk arra, hogy a szépen, méltóságteljesen és főként jó erőben, egészségben megélt öregkor ne csak ábránd legyen, hanem tegyünk hathatós lépéseket a cél érdekében. Jusson eszünkbe: a letűnt korok emberének sokkal kisebb esélye volt rá, hogy sokáig éljen, így modern korunkban az életkörülmények átalakulásának és az orvostudomány-gyógyszerészet fejlődésének ezen következményét meg kell becsülnünk. Ne feledkezzünk meg róla: minden élethelyzetben van remény és lehetőség arra, hogy új felismerések és szemlélet-, netán életmódváltás útján széppé tegyük életünk alkonyát.

Célkitűzések

Az örömteli hosszú élet egyik titka bizonyára az, hogy a reményvesztettség helyett élni kell az adódó lehetőségekkel az időskori évek szebbé tételére. Ahhoz azonban, hogy javunkra váljék életünk ezen egyre terjedelmesebb, harmadik szakasza, mindenekelőtt meg kell őriznünk korunknak megfelelő, jó egészségi állapotunkat. Ennek érdekében számos megoldás kínálkozik, csak tanácsos közülük többet, együttesen alkalmazni, így pld:

• Törődjünk többet magunkkal, ami magában foglalja a nyugodt, kellemes életmódot és a szellemi- fizikai frissesség megőrzésének célját.
• Úgy óvjuk egészségünket, mint legnagyobb értékünket - amelyre első helyen az orvos és a gyógyszerész vigyáz. Így életünknek ebben a szakaszában fordítsunk fokozott figyelmet az orvosi ellenőrzésekre, hiszen a betegségek megelőzésével (vagy megfelelő szinten tartásával) sokat tehetünk kedvező pszichés állapotunk fenntartásért is. Konzultáljunk többet gyógyszerészünkkel, aki számos téren elláthat minket jó tanácsokkal. Ne hagyjuk azt sem, hogy a környezetünk által is befolyásolt életminőségünk az egész életünk során tapasztalt szinthez képest romoljon.
• Ügyeljünk arra, hogy családi-szociális kapcsolataink jelentős része megmaradjon, és mindenképp előzzük meg, hogy az aktív élet megszűntével elszigetelődjünk a társadalomtól vagy a családtól.

Jusson több idő saját magunkra!

Idősebb éveinkre egyre nagyobb szükségét kell éreznünk annak, hogy többet törődjünk magunkkal - hiszen már időnk is van rá. Mindenekelőtt, a korábbiakhoz képest helyezzük előtérbe a testmozgást, hiszen a munkában töltött, aktív évek alatt az bizonyára háttérbe szorult. Sokunknál zsúfolt napi munkarendünk mellé már nem fért be... Amikor azonban nyugdíjas korba lépünk, végre jobban ráérünk arra, hogy életünknek ezt a részét bepótoljuk, hiszen kötelezettségeink száma zuhanásszerűen esett. Érveket sorakoztathatunk fel amellett, hogy mennyire hasznos, ha életvezetésünket megváltozott szellemi-fizikai igényeinkhez igazítjuk. Bizonyára ismerünk jó néhány érvet, de ez alkalommal vegyük is őket komolyan! Csak rajtunk múlik, hogy sikerrel járunk-e - úgy például, hogy megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat:

• Amikor a napi, rendszeres testmozgásra koncentrálunk, gondoljunk arra, hogy a gyaloglás az időseknek egyik legjobban megfelelő sportág. Egy óra talpalás mindennap, jó ritmusban (és megfelelő cipőben, lehetőleg tiszta levegőn) - és máris sokat tettünk az egészségünkért.
• Ha egész életünkben vagy az utóbbi időben dohányoztunk, most sem késő abbahagyni. Határozzuk el, hogy nagyot lépünk e téren. És minthogy ma már számos módja lehet a leszokásnak arra nézve, hogy ily módon ne mérgezzük magunkat tovább, és orvosi segítséget is kérhetünk hozzá - nem lesz olyan nehéz, mint hinnénk.
• Ellenőrizzük táplálkozásunkat mennyiség és minőség tekintetében is (egyes idős emberek nem esznek eleget, míg másoknak pld. kevésbé kalóriadús étrendre lenne szükségük). Az időskori étrenddel kapcsolatban kérjük ki az orvos vagy a dietetikus tanácsát, és azt lehetőleg minden körülmények között tartsuk be. De fölöslegesen ne fosszuk meg magunkat kedvenc ételeinktől, az evés örömétől.
• Szellemünk frissen tartása érdekében olvassunk sokat, fejtsünk keresztrejtvényt, és ha tehetjük, játsszunk rendszeresen barátainkkal, rokonainkkal műveltségi játékokat. Törekedjünk, ha lehet, új ismeretek elsajátítására is.

Az orvos, a gyógyszerész szerepe kerüljön előtérbe!

Tudjuk, hogy az orvostudomány napjainkra sokat lépett előre az időskori bajok kezelésében is. A szűrővizsgálatok és az új terápiák nyomán a korábban rettegett kórok elkerülésére, az időben felfedezett betegségekből való teljes kigyógyulásra döntően nagyobb az esély. Így életünk alkonyán a részben a megelőzést, részben egészségünk szinten tartását célzó, rendszeres orvoshoz járásnak rendkívül nagy a jelentősége. Az alábbiakban összefoglaltuk az időskori orvosi ellenőrzés legfontosabb területeit és ajánlott gyakoriságát:

• Az artériás vérnyomás ellenőrzése: normális esetben évente, de sűrűbben, az orvos utasítása szerint, ha magas vérnyomásról van szó.
• A koleszterinszint ellenőrzése évente kétszer.
• Nőknél kétévente mammográfiás vizsgálat.
• Nőknél méhnyakrákszűrés kétévente.
• Végbélen keresztül történő tapintásos vizsgálat férfiaknál, nőknél évente.
• Férfiaknál évente prosztata-vizsgálat - ha nagyobbodás észlelhető, az orvos utasítása szerint.
• Székletvizsgálat évente.
• Végbéltükrözés három négyévente elegendő, ha nincs panasz.

Emellett forduljunk gyakrabban gyógyszerészünkhöz, aki széles körű ismeretei birtokában, jelentős mértékben segíthet, elláthat jó tanácsokkal olyan esetekben is, amikor még ingadozunk az orvoshoz fordulás tekintetében.

Törekedjünk az egyedüllét és az elszigetelődés feloldására!

Az időskor sokunk számára a társadalomtól való fokozatos elszigetelődést jelenti. Ha ráadásul még életünk párja is eltávozott mellőlünk, vagy már régebben elváltunk, gyermekeink kirepültek a családi otthonból, könnyen magunkra maradunk. Ezt megelőzendő ne feledkezzünk meg arról, hogy noha másképp élünk, mint "azelőtt", nem szabad felhagynunk a társaság, a gyakori családi-baráti együttlét örömeivel. Bár gyakran érezzük, hogy egyre nehezebb az addigi kapcsolatok fenntartása, mégsem szabad hagynunk, hogy az elmagányosodás útvesztőjébe kerüljünk. Hiszen az egyedüllét a korábbi munkánk, a társas élet hiányából fakadó szomorúsággal, gyakran depresszióval párosulva az időskor egyik legkínzóbb velejárója lehet.

Ezért a nyugdíjba vonulás után kiemelt figyelmet kell fordítanunk a társaságra, és arra, hogy mozduljunk ki rendszeresen otthonról. A régi ismerősök elmaradása esetén tegyünk szert új barátokra nyugdíjas-klubokban, időseknek szervezett, mérséklet árú társasutazások során, éljünk addig elfeledett hobbinknak, elégítsük ki kulturális igényünket, amennyire csak módunkban áll, és törődjünk az eddiginél többet a rokoni kapcsolatok ápolásával is.

Forrás: Galenus