A különleges helyzetekben fokozott terhelés juthat egyes izomcsoportokra és ízületekre is, ám nem csak maga a fizikai erőfeszítés, a stressz is hat a testre. Az izgalom hatalmas mennyiségű stresszhormont, adrenalint szabadít fel a szervezetben, amely jelentősen megterheli a szívet és a vérkeringést.

Az extrém sportok egy része a repülés és szabadesés élményével ajándékozza meg a sportolót. Az ejtőernyőzés és a "bungee-jumping" (gumiköteles ugrás) közben hatalmas gyorsulás hat a szervezetre, méghozzá rövid időn belül pozitív és negatív előjellel egyaránt. A károsodott érfalak adott esetben nehezen viselhetik ezt a terhelést, ezért a tandem ejtőernyős ugrást sem lehet feltétlenül jó szívvel ajánlani mindenkinek. Illetve... igazán csak jó, egészséges szívvel ajánlható.

A sárkányrepülés és a hőlégballonozás már sokkal békésebbnek mondható ebből a szempontból. Itt persze a "technika ördöge" szólhat bele, akár végzetesen is a sportélménybe. Azaz a dupla-tripla-sokszoros felszerelés-ellenőrzés jót tesz az egészségnek is...

A gumiköteles ugrás közben a testet visszarántó erő hatása elsősorban a térd- és csípőízületre tevődik át, legfőképp az ízületi tok és szalagok megnyúlását okozza. Mint az nemrégiben előfordult, a meglazuló gumikötél az ugró nyakára tekeredhet, akárcsak a magzatnál a köldökzsinór. Az ismételt lefelé irányuló mozgás közben aztán hurokként szorul a bátor vállalkozó nyakára. Ennek ellenére a "bungee-jumping"-ot gumikötél nélkül nem merem ajánlani senkinek.

A szikla- és falmászás, valamint a barlangászás óriási figyelmet, kötélidegzetet és erős biztosítóköteleket követel meg. Minden mozdulatot előre megtervezve, tökéletes biztonsággal kell végrehajtani, ami az egyensúlyszerv és a vázizomzat, valamint az izom- és ínreflexek harmonikus együttműködését feltételezi. Nem jó ötlet tehát, ha Rómeót játszva a hajnalig tartó buli után kedvese erkélye alatt teszi próbára falmászó képességét!

A vadvízi evezés, a rafting során óhatatlan, hogy a vízi túrázó néhány zúzódást ne szenvedjen el a sziklafalak kiszögellésein. A fejsérüléstől azonban különösen óvakodni kell – a sisak viselése ezért kötelező –, hiszen a csupán pillanatokig tartó eszméletvesztés is elegendő lehet a fulladáshoz. A boruláskor a bőrt érő hirtelen hideg zuhany reflexes érösszehúzó hatása következtében megváltozik a vérkeringés. Ez a fiatalabb szervezetet kevésbé veszi igénybe, és még ezen is enyhíthet a test melegét őrző megfelelő védőruházat.

Akinek mélyebb vizek felé evezve, búvárkodni támad kedve, még a megfelelő technikai kiképzést követően is eleinte csak kísérővel szálljon vízbe. A legfőbb bajok forrása, mint közismert, a mélyben a nyomásviszonyok megváltozása. A test felett elhelyezkedő vízoszlop minden irányba ugyanakkora nyomással hat. Ezért hirtelen merüléskor gyakoriak a dobhártyasérülések, amit a középfül gennyes gyulladása követhet.

A nagy mélységből történő gyors felemelkedés viszont a keszonbetegség veszélyét hordozza magában. Az akutan jelentkező idegrendszeri tünetek – zavartság, szédülés, eszméletvesztés – súlyos következménnyel járhatnak.

Ugyanakkor nem csak a mélységi mámor leselkedik a vizek világát felfedezni vágyókra. Igen kellemetlen meglepetéssel szolgálhat egy-egy békésen úszkáló medúza vagy a fenéken megbúvó tengeri sün. A bőrre került méreganyag égő, viszkető csalánkiütést, a bőr alá fúródott tüske komoly gyulladást okozhat. Bánjon hát ezekkel az élőlényekkel óvatosan, és ne lepődjön meg, ha azok egyszerű betolakodónak tekintik.

dr. Kökény Zoltán