Négyéves és nem marad egy helyben. Alig alszik valamit. Miután felmerült a hiperaktivitás diagnózisa, ön teljesen elveszettnek érzi magát és nem tudja, hogyan tartsa kordában ezt a kisebbfajta vulkánt...Ismerős ez az érzés? Cikkünk első részében megismerkedhet a különböző korú gyerekek hiperaktivitásával, második részében pedig a lehetséges gyógymódokkal.

Hiperaktív csöppségek (0-5 éves korig)

A születésüktől fogva igen eleven és élénk hiperaktív kisgyerekek igazi romboló erejű tornádóvá változnak, amint megállnak lábukon.

Bármi legyen is ennek a kirobbanó energiának az oka, gyorsan kell cselekedni, mielőtt teljesen elveszíti a fejét. Ennek a vad energiakitörésnek ugyanis közvetett hatása van későbbi koncentrációs képességére. A test túlzott megnyilvánulása bénítja az értelem fejlődését, ezért van az, hogy 3 éves kortól visszamarad nyelvi kifejezőkészségük.

Kezdje azzal, hogy mederbe tereli energiáját és ezt a legnagyobb türelemmel tegye. Az ilyen gyerek megszámlálhatatlanul sokszor követ el ostobaságokat, sodorja magát veszélybe, tehetsége van ahhoz, hogy kihozza önt a sodrából, de ne idegeskedjen és kerülje az ismétlődő büntetéseket. A büntetések ugyanis fölöslegesek, csak a tüzet szítják. Még ha úgy is tűnik, hogy a gyerek szándékosan csinálja azt, amit csinál, nem erről van szó. Ingatag jelleméből adódóan nem állja meg, hogy ne kövesse el, ki tudja hányadszor, ugyanazt az ostobaságot, mivel "mentálisan" képtelen tanulni egy előző kioktatásból.

Mindenesetre, mindig éreztesse tekintélyét és fáradhatatlanul ismételje el neki ugyanazokat az utasításokat. S mindazt, ami rá nézve veszélyes lehet, távolítsa el az útjából.

Mindig biztosítsa számára a lehető legszervezettebb családi hátteret; mértéktelen energiája így legalább bizonyos pillanatokra korlátozva nyilvánul meg: felkelés, étkezés, fürdés és lefekvés a megszabott időben. Természetesen ne habozzon felkeresni egy gyermekpszichiátert, ha úgy érzi, nem tud megbirkózni a helyzettel.

Hiperaktív iskolások (6-12 éves korig)

Ettől a kortól kezdve lehet teljes bizonyossággal felállítani a diagnózist. A hiperaktív gyerek zavarja az osztályt örökös mozgásával, agresszív viselkedésével és indulatosságával, nem figyel és kimeríti a tanárt.

Az első osztály pontosan megfogalmazott szabályokat ír elő és a figyelem képességét feltételezi, amire a hiperaktív gyerek képtelen. Az eredmény: valóban alkalmatlannak érzi magát, kitör és igen gyakran a többiekre támad, hogy levezesse a benne felgyülemlett csalódottságot. Az osztálytársak habozás nélkül rátesznek egy lapáttal, kicsúfolják, az óraközi szünetekben közutálatnak örvend és mindez nagymértékben hozzájárul önbecsüléshiányának megszilárdításához. Ördögi kör.

Vele együtt csinálja meg a leckéjét. Még akkor is, ha a gyerek idegeskedik, mert úgy érzi, kudarcra van ítélve, minden egyes részt rövid mondatokkal magyarázzon el neki és addig ismételje, amíg meg nem ragadja figyelmét.

Minden sikerrel járó erőfeszítés után dicsérje meg, jutalmazza meg. Ez felértékeli őt a saját szemében. Ruházza fel felelősséggel. Az ön tornádója megfékezhető. S mivel ön megbízza egy elvégzendő feladattal, annál jobban fog figyelni. Még akkor is, ha csupán egy jól körülhatárolt kérésről van szó.

Nyilvánvaló, hogy mindehhez önnek állandóan jelen kell lennie. A gyermekével eltöltött idő jelentős mértékben előmozdítja általános fejlődését. Különböző pszichoterápiás módszerek segíthetik.

Hiperaktív tinédzserek

Ha gyermekkora óta hiperaktív és semmivel sem próbálták magatartását befolyásolni, a betegség súlyosbodhat. A serdülőknek csupán 30%-a képes megnyugodni egy hiperaktív gyermekkor után. 40%-nál szellemi visszamaradás tapasztalható, lévén, hogy fejlődésüket erősen megzavarták a hiperaktivitás földrengésszerű hullámai. A maradék 30%-ára viselkedési zavar vagy a drogokkal való visszaélés jellemző.

A szorongás és a bizonytalanság időszakát élik: kikerültek a biztonságot adó gyermekkorból és egy bizonytalanságokkal teli felnőttkor küszöbén állnak, annak minden hormonális változásával együtt.

"A serdülők sokat építenek a provokációra. Személy szerint én inkább egy testi meditációs terápiát javasolnék", tanácsolja Marcel Rufo gyermekpszichiáter. A pszichomotricitás (mozgásterápia) rendkívül hatékonynak bizonyulhat egy sporttal kiegészítve, hogy egészséges úton szabadítsuk fel ezt az energiafelesleget. S mindehhez egy gyengéd szülői háttér szükséges, ami azt sugallja, hogy ott vagyunk, amikor szüksége van ránk, de ugyanakkor azt is belátjuk, hogy egy leendő felnőtt, akinek saját élete van.

Forrás: Galenus

A Patika Magazin közel 10 000 cikkével kíván önnek továbbra is kellemes és hasznos szórakozást a www.patikamagazin.hu portálján!