Először is: az életkor előrehaladtával egyre több az alapbetegség. Magas vérnyomással, szívbetegségekkel nem könnyű sportolni, mert ha nem vigyázunk, még könnyen bajunk is származhat belőle. Amúgy is fáj minden tagunk, miért kínoznánk magunkat?

A kérdésfelvetés persze helytelen, hiszen mozogni kell, de ebben az életkorban hangsúlyozottabban oda kell figyelnünk a megelőző orvosi vizsgálatokra. Csak akkor vágjunk bele valamibe, ha előtte alaposan kivizsgáltattuk magunkat! Számos betegség a szó szoros értelmében eleve beszűkíti a mozgásterünket, ezért tájékoztatni kell az orvosunkat arról, hogy mit szeretnénk csinálni.

Nyilvánvalóan nem érdemes elsősorban dinamikus, "szaladgáló" sportot választani. Sajnos kiesik majdnem az összes labdajáték, bizonyos kor felett a tenisz is, a maratoni futásról és az extrém sportokról nem beszélve.

Árnyaltabb a kép, ha valaki világéletében sportolt. Ha már harminc éve focizik a haverjaival, nem kell okvetlenül abbahagynia csak azért, mert hatvanéves lett; ha az egészségi állapota megengedi, nyugodtan folytathatja, de lassabban, komótosabban, s alapos bemelegítés után.

Milyen mozgásformát válasszunk? Számos kutatás igazolta a séta pozitív hatását az egészségre. Bármilyen meglepő, ez nem csak öregkorban jótékony. Hajlamosak vagyunk lefitymálni a korábbi vad labdajátékok fényében, de ennek ellenére tény, hogy napi negyven perc séta igenis megfelel az elégséges egészségügyi testmozgásnak. Öregkorban pedig, amikor más választásunk nemigen van, egyenesen áldásosnak bizonyul. Mértékletesen veszi igénybe a szív-ér rendszert, a tüdőt, az ízületeket, mégis bejáratja, formában tartja őket. Ha hetente kétszer-háromszor, vagy akár mindennap egy kiadósat sétálunk (fél-egy órát), számíthatunk arra, hogy az öregkori leépülés, a szövődményes betegségek később - vagy nem is - alakulnak ki.

Ha tudunk úszni, és korábban is rendszeresen jártunk, akkor heti két alkalommal ez is áldásos lehet. Ha korábban kocogtunk vagy bicikliztünk, folytassuk bátran. Még akkor is, ha eddig nem voltunk nagy sportolók, a séta legyen számunkra a legfontosabb.

Természetesen nem a lakótelep betondzsungelében ajánlatos sétálni, hanem erdőben, és ezt már kirándulásnak hívjuk... A testmozgáson kívül a természet szépsége is jót tesz az idegrendszernek, a tiszta, friss levegő meg a légzőszerveknek.
Ha nem egyedül, hanem barátokkal, családdal, unokákkal megyünk, kevésbé fogunk a saját korosodásunkkal foglalkozni. Egyszerűen nincs rá mód és idő.

dr. Kállay Krisztián