Manapság egyre többen foglalkoznak pszichés eredetű problémákkal, személyiségzavarokkal. Ez az állapot leginkább rendellenes viselkedési mintákkal jellemezhető.

A személyiségzavarokra egyaránt jellemző, hogy az egyén különböző módon reagál külső eseményekre, foglalkozik másokkal és gyakran nem érzékeli a valóságot. Az érzékelés módjai a környezethez, valamint önmagához alkotják a személyiségvonásokat, melynek zavarai a merev, rosszul alkalmazkodó, károsodott szociális, interperszonális és munkahelyi kapcsolatokban nyilvánulnak meg.

A személyiségzavarok több szempontból is fontosak az általános orvoslásban és a pszichiátriában. A belső konfliktusok kivetítése gyakran másokkal való összeütközéshez vezet, ami miatt a beteg orvosi megfigyelés alá kényszerül. A súlyos személyiségzavarban szenvedők gyakran lesznek alkoholisták, gyógyszerfüggők, hajlamosak önpusztító viselkedésre, szexuálisan deviáns életvitelre és sok esetben összeütköznek a társadalommal és annak szokásaival.

Osztályozásuk

1. Paranoid személyiségek

A paranoid személyiségeket jellemzi, hogy saját konfliktusaikat és gyűlölködéseiket másokra vetítik ki. Ezek az emberek a másokkal fenntartott kapcsolataikban feltűnően érzékenyek, és hajlamosak a többi ember ártatlan, akár kedveskedő cselekedetei hátterében ellenséges, rosszindulatú szándékot találni. Gyanakvó hozzáállásuk gyakran agresszív érzésekhez, viselkedéshez vezet. Magukat felsőbbrendűnek érzik, amihez mások lekicsinylése társul.
Paranoid hajlam leginkább azoknál fejlődik ki, akiknél valamilyen sérülés, fogyatékosság egyenrangúságuk érzetét aláássa.

2. Skizoid személyiségek

A skizoid személyiségek befelé fordulók, visszahúzódók, magányosak, érzelmileg hűvösek, távolságtartók. Legtöbbször elmerülnek saját gondolataikban, érzéseikben, rettegnek a másokkal való bizalmas viszony kialakításától, de a bezártságtól is. Hallgatagok, átadják magukat az ábrándozásnak, jobban kedvelik az elméleti eszmefuttatásokat a gyakorlati cselevéseknél.

3. Skizotip személyiségek

A skizotip személyiségek gondolkodása, érzékelése, kommunikációja és magatartása olyan különcségeket mutat, melyek skizofréniát sejtetnek, de sohasem olyan súlyosak. Gondolkodásuk furcsa, gyakran célozgatnak, feltételezgetnek, melyeket paranoid megfogalmazásokban fejeznek ki.

4. Hisztériás személyiségek

A hisztériás személyiségek szembeötlően egocentrikusak (énközpontúak). Miután fontos nekik, hogy elnyerjék mások tiszteletét, csodálatát, figyelemfelkeltő és színpadias viselkedést mutatnak. Hiúságuk sérülésekor túlzott és gyermekded érzelmi választ adnak, mely emocionális éretlenségüket tükrözi. Kultúránkban ez a személyiségzavar gyakrabban észlelhető nők között, de férfiaknál sem ritka.

5. Nárcisztikus személyiségek

A nárcisztikus személyiségek saját fontosságukat eltúlzottan élik meg, rendszerint határtalan sikereikről fantáziálnak. Paradox módon tele vannak irigységgel. Magamutogatóan keresik a folytonos figyelmet. A kapcsolatok túlidealizálásában és leértékelésében extrém kilengések jellemzik őket. Jelentős jogokra tartanak igényt, hajlamosak mások kizsákmányolására, és a kudarcokkal, kritikával szemben túlérzékenyek.

6. Antiszociális személyiségek

Az antiszociális személyiségek jellegzetesen reagálják le a konfliktusaikat, és nem törődnek a normákkal. Ezek az emberek impulzívak, meggondolatlanul cselekszenek, felelőtlenek, erkölcstelenek és képtelenek megakadályozni az azonnali elégtételszerzést. Kitartó, gyengéd kapcsolatokat nem tudnak másokkal kialakítani, de vonzerejük, tetszetősségük igen fejlett is lehet, amit ügyesen használnak fel céljaikhoz. A frusztrációt nem jól tűrik, ami gyakran ellenkezést, gyűlöletet, agressziót, sőt akár még súlyos bűncselekményt is kiválthat belőlük. Társadalomellenesen viselkednek és nem éreznek bűntudatot.
E személyiségtípushoz gyakran társul alkoholizmus, gyógyszerfüggőség, szexuális deviancia.

7. Borderline személyiségek

A borderline személyiségek számos területen labilisak: az önértékelésben, hangulatban, viselkedésben és az emberekkel fenntartott kapcsolataikban. Jellegzetes vonásaik közé tartozik a gyakori hangulati eltolódás, impulzivitás, a helyzethez nem illő, kontrollálatlan intenzitású harag, identitás-bizonytalanság. Ezek az emberek a szélsőségek hívei, a világ számukra vagy fekete, vagy fehér, vagy gyűlölnek, vagy rajonganak, de sohasem közömbösek.

8. Kitérő személyiségek

A kitérő személyiségek többnyire túlérzékenyek az elutasításra, ezért- ha kritikamentes elfogadásukat nem látják biztosítottnak – félnek a kapcsolatok kezdeményezésétől. Ugyanakkor nagyon vágyakoznak megbecsülésre, gyengédségre. Ha elutasítást kapnak, arra félénkséggel, bátortalansággal reagálnak.

9. Dependens személyiségek

A dependens személyiségek, életük fő területein áthárítják másokra a felelősséget, és lehetővé teszik, hogy annak a személynek a szükségletei, akitől függnek, kiszorítsák a sajátjaikat. Nincs önbizalmuk, ha egyedül vannak egyre rosszabbul érzik magukat.

10. Kompulzív személyiségek

A kompulzív személyiségek lelkiismeretesek, magas szintű törekvésekkel élnek, a tökéletest akarják kihozni magukból. Komoly felelősséget érzenek, de emiatt sokat szoronganak. Magányosak, az emberekkel való kapcsolattartásuk megnehezül ha másokban kell megbízniuk.

11. Passzív-agresszív személyiségek

A passzív-agresszív személyiségeket az elhagyatottság, tapadó függőség és halogatás jellemzi. Látszólagos passzivitásuk megtervezett, arra irányul, hogy figyeljenek rájuk és elnyerjék mások jóindulatát. A felelősséget elkerülik, legtöbbször titokban ellenőriznek vagy büntetnek másokat. Ezt a viselkedést konokság, önfejűség, rossz hatékonyság, rosszindulat, mogorvaság jellemzi, amit a felszínen szolgálatkészség leplez.

12. Cikloid személyiségek

A cikloid személyiségek hangulata az élénkség és a melankólia között ingadozik. Mindkét állapot hetekig, vagy tovább is fennmaradhat. A ritmusos hangulatváltozások szabályosak és előre megjósolhatók. A zavar mindennapi változatában, hangulatuk túlnyomórészt emelkedett, másokra kihatóan derűs és optimista. A depresszív szakaszok viszonylag rövidek és kevéssé észrevehetőek.

Bedő Zsuzsanna
Forrás: The Merck Manual of Diagnosis and Therapy/ MSD Orvosi kézikönyv