A felmérésben több mint 500 Quebec-i, legalább 25-ös BMI-vel rendelkező felnőtt vett részt. Ennek során rögzítették a résztvevők nemét, életkorát, társadalmi/gazdasági státuszát. A vizsgált kockázati tényezők között szerepeltek egyes a táplálkozási magatartásban megnyilvánuló jelenségek (gyakori falási epizódok, önéheztetésre való hajlam), életmódtényezők (alvásra fordított idő hossza, fizikai inaktivitás jellemzősége), valamint bizonyos táplálkozási szokások (alacsony kalciumfelvétel, nagy zsírbevitel, gyakori alkoholfogyasztás, étrend-kiegészítők kerülése). A felsorolt faktorok mindegyike szignifikáns mértékű összefüggést mutatott a túlsúly és az elhízás kialakulásával, már a vizsgálat kezdetén.
A 6 éves vizsgálati periódus során a kevés alvás, az alacsony kalciumbevitel, valamint a táplálkozási magatartás két szélsőséges megjelenési formája, a gyakori „nagyevések”, valamint a túlzott önmegtartóztatás az étkezés terén, bizonyultak a testtömeget leginkább gyarapító kockázati tényezőknek.

A Quebec Family Study a túlsúly és az elhízás rendkívül összetett etiológiájának egy újabb szeletére világított rá, mely egyben megerősíti azt a tényt, hogy az étrend illetve a fizikai aktivitás mellett a pszichológia eszköztárának (pl. magatartásterápia) bevetésére is szükség lehet korunk járványa, az elhízás, kezelésében.

A felnőttkori túlsúly, mint a szellemi leépülés kockázati tényezője: egy 40 évig tartó vizsgálat eredményei

Ma már evidenciaként kezelhető, hogy a túlsúly és az elhízás számos egészségi probléma, pl. 2-es. típusú cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek kialakulását eredményezi. A svéd Göteborgi Egyetem Pszichológiai Tanszékének munkatársai annak jártak utána, hogy a már említett következmények mellett milyen hatása van a felnőttkori súlyfeleslegnek az időskori elbutulás kialakulásának kockázatára.

A vizsgálat alapjául egy 1963-ban rögzített, 1152 fő testtömeg indexét (BMI) tartalmazó adatbázis, a „svéd ikerregiszter” szolgált. Az adatfelvétel után 40 évvel elvégezték a résztvevők szűrését az időskori szellemi leépülés (demencia) szempontjából. Ennek során 312 egyénnél diagnosztizálták az említett kórképet.
Az adatelemzés során figyelembe vették a demográfiai tényezőket, az alkoholfogyasztási és a dohányzási szokásokat. Megjelölték azokat a túlsúlyos férfiakat és nőket, akiknek nagy volt a kockázatuk a demencia, az Alzheimer-kór és az érszűkület talaján kialakuló szellemi leépülés (ún. vaszkuláris demencia) szempontjából.

A vizsgálat eredményei szerint a cukorbetegség és az érrendszeri megbetegedések a felsoroltak közül egyedül a vaszkuláris demencia rizikójára voltak hatással. Nem volt kimutatható jelentős mértékű összefüggés a túlsúly és az ApoE (apolipoprotein E, amely – egyebek között - közvetítő a trigliceridben gazdag lipidek lebontásánál) egyik variánsának státusza között, amely arra utal, hogy bár mindkét tényező hatással lehet a demencia kialakulásának kockázatára, ez a hatás nem adódik össze.

A vizsgálat rávilágít a felnőttkori túlsúly eddig talán kevéssé ismert következményének, a szellemi leépülés több formájának megnövekedett kockázatának jelenlétére. 

A szívkoszorúér-elmeszesedés kockázati tényezői - a japán Hisayama vizsgálat eredményei

Életviteléből adódóan mai társadalmunk jellemző problémájává vált a szívkoszorúér megbetegedésekben szenvedők számának emelkedése. Köztudott, hogy e betegség kialakulásában számos tényezővel egyetemben a magas vérnyomás, elhízás, kóros vérlipidértékek, vércukorszint, dohányzás is nagy szerepet játszanak.

A Hisayama vizsgálat eredményei is a fent említett kockázati tényezők jelentőségére mutattak rá. A 125 negyven év feletti japán férfit, valamint 105 nőt számláló követéses vizsgálat a résztvevők halál előtti állapotának felmérésére, valamint boncolásuk során, a koszorúerekből vett minták részletes elemzésére terjedt ki.

3lh124s.jpgA koszorúerek meszesedésének súlyossága mindkét nemben fokozódást mutatott az életkor előrehaladtával, ám azonos életkorra vonatkoztatva a férfiaknál nagyobb mértékű volt, mint nőknél. Az életkor, illetve a szisztolés vérnyomásértékek mindkét nem esetében szignifikáns kockázati tényezőnek bizonyultak, melyekhez férfiaknál a magas koleszterinszint valamint a hemoglobin A1c emelkedett értéke, a nőknél a derék-csípő hányados adódott hozzá. A vizsgált egyéneknél a dohányzás mértéke valamint a betegség súlyossága nem állt párhuzamban egymással.

Összességében elmondható, hogy az életkor, magas vérnyomás és koleszterinszint, az elhízás illetve a glükózintolerancia megléte jelentős kockázati tényezőnek bizonyult a japán vizsgálatban, és nemenkénti eltérést mutatott a metabolikus tényezőknél.
Bár éveink számának gyarapodását nem befolyásolhatjuk, egészséges életvitelünk kialakításáért mi vagyunk felelősek. Ez utóbbi pedig a kiegyensúlyozott táplálkozással kezdődik és olyan súlyos népbetegségek, mint a szívkoszorúér-elmeszesedés kialakulásának valamint súlyosbodásának megelőzését eredményezi.

A testtömegindex és az elhalálozás kapcsolata - egy Ausztriában végzett vizsgálat eredménye

A testtömegindex (BMI) valamint halandóság kapcsolatának kérdése állandó vita tárgyát képezi. Az Egyesült Államokban már számos kohorszvizsgálatot végeztek e területre vonatkozóan, ami Közép-Európára nézve nem mondható el. Ezúttal azonban egy Ausztriában, 184.697 felnőtt bevonásával, mintegy 15 éves követéssel kivitelezett vizsgálat eredményei mutattak rá az alacsony, illetve magas BMI értékek valamint a különböző betegségek okozta elhalálozás kapcsolatára. A referenciakategóriához (BMI 22,5-24,9 kg/m2) viszonyítva, az elhalálozás kockázati aránya nagyobbnak bizonyult mind a magas (35 vagy több kg/m2), mind pedig az alacsony (<18,5 kg/m2) BMI értékkel rendelkezők. A dohányzást, mint kockázati tényezőt is vizsgálták, ahol az eredmények nem meglepőek - a dohányzók nagyobb elhalálozási arányt mutattak, mint a nem dohányzók. Amennyiben a halált okozó fő betegségeket nézzük, az emelkedett BMI-vel rendelkezők esetében a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribb előfordulást mutattak, mint a rákos megbetegedések; míg az alacsonyabb BMI-vel rendelkezők a légúti megbetegedésekre váltak hajlamosabbá, függetlenül dohányzási szokásaiktól.

A következtetés minden esetben az, hogy lehet szó elhízásról vagy éppen alultápláltságról, az elhalálozás aránya jelentősen nagyobb ezeknél a csoportoknál, mint a normál tápláltságú emberek körében. A megfelelő tápláltsági állapot elérése mindannyiunk érdeke azért, hogy egészséges, hosszú életet élhessünk.
 
Forrás: TUDOMÁNYOS ÉLETMÓDTANÁCSOK / Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége