A kövérség járványos – az egész világon az. Az Egészségügyi Világszervezetet és az Egyesült Államok Nemzeti Közegészségügyi Intézetét nagyon foglalkoztatja ez a kérdés, mert a kövérség igen nagy szerepet játszik a betegségekben és a halálozásban. Bármilyen okból történő halálozás kockázata, beleértve a cardiovascularis és a daganatos betegségek miatti halálozást is, növekszik az egyre nagyobb fokú elhízással. A legújabb becslések szerint az Egyesült Államokban a nem dohányzók körében a kövérség miatt elhunytak száma évente eléri a 325 000-et.

Az, hogy évente több millió példányban adnak el diétáskönyveket, mutatja, hogy a kövérség mennyire általános probléma és milyen sok túlsúlyos ember szeretne a kilóitól megszabadulni. A fogyásnak azonban a kalóriabevitel csökkentése és a testmozgás fokozása a legbiztosabb módja.

A kövérségnek egyszerűen az az oka, hogy nagyon sok kalóriát veszünk fel ahhoz képest, amennyit leadunk. Ha egy szekrénybe állandóan csak berakunk, akkor az túlzsúfolttá válik.
Ennek a hasonlatnak mélyebb biológiai értelme van az elhízás megértése szempontjából. Jelenleg úgy vélik, hogy a zsírsejtek száma és nagysága a magzatban a terhesség vége felé, illetve a korai csecsemőkorban alakul ki. A zsírsejtek ezen korai „programozódása” szabja meg a fenti példában a később berakásra rendelkezésre álló szekrények számát és nagyságát.

A kövérség osztályozására a testtömegindexet (BMI=body mass index) használják jelzőszámként. A testtömegindexének kiszámítása érdekében ossza el a (kg-ban kifejezett) testtömegét (súlyát) a (méterben mért) testmagasságának négyzetével. Azokat a felnőtteket, akiknek a testtömegindexe 25 vagy annál nagyobb, túlsúlyosaknak tekintik. A 30-as vagy annál nagyobb testtömegindexszel bíró egyének elhízottak, kövérek. A rendkívül kövér jelzőt 35-ös vagy azt meghaladó BMI esetén használják; a 40 fölötti testtömegindex beteges kövérséget jelent.

A kövérségjárvány

Megdöbbentő az ellentét az egészségtől, diétától és testedzéstől megszállott, tudatosan az egészségre törekvő amerikaiakról alkotott kép és a valóság között, amely szerint az Egyesült Államokban a felnőtt lakosoknak több mint az 50%-a túlsúlyos. A legtöbbjük kétségtelenül csak színleli azt, hogy fogyni szeretne. Különösen aggasztók a XX. század végéről származó jelentések, amelyek szerint az Egyesült Államokban a legnagyobb testsúlygyarapodást a 18 és 29 év közötti korosztálynál figyelték meg. Lényeges testsúlynövekedést jegyeztek fel a magasabb iskolai végzettségű, valamint a spanyol származású amerikaiak körében is.
Kövérnek lenni azonban nem ugyanaz, mint túlsúlyosnak lenni. Kövérnek azt tekintik, akinek az ideálisnál 30%-kal nagyobb a testsúlya. Az Egyesült Államok felnőtt lakosságának körülbelül 20%-át a kövérek közé sorolják. Az elmúlt 20 év alatt több mint 50%-kal megnőtt a kövér amerikaiak aránya, ugyanezen időszak alatt a túlsúlyos gyermekek száma megkétszereződött. A kövér felnőttek száma több mint 25%-kal nőtt meg az elmúlt 30 év alatt.

A kövérség és az ahhoz társuló betegségek

A kövérség a cardiovascularis betegségek, a nem inzulindependens diabétesz, a hipertónia, az agyi érkatasztrófa, a magas vérzsírszint, az osteoarthritis (csontízületi gyulladás), bizonyos rákos megbetegedések és a rövidebb élettartam fokozott előfordulásával jár együtt.

Miért és hogyan híznak el az emberek?

Hát igen, már megint a géneken múlik.
A kövérség a testben lévő túlságosan nagy mennyiségű zsír következménye, mivel több kalóriát veszünk fel, mint amennyi az energiatermeléshez szükséges (vagyis amennyi kalóriát „üzemanyagként elégetünk”). Bár seregnyi olyan – genetikai és egyéb – betegség van, amely kövérséget okoz, a kövér emberek túlnyomó többségének krónikusan nincs egyensúlyban az energia-háztartása; egyszerűen és folyamatosan több kalóriát vesznek föl, mint amennyit felhasználnak. Ha valaki az energiafelhasználáshoz képest naponta csak 2%-kal több kalóriát vesz föl, a testsúlya egy év alatt 2,3 kg-mal lesz nagyobb. Az átlagos amerikai férfiak és nők 25 és 55 éves koruk között körülbelül 9,1 kg-mal lesznek nehezebbek. Ez a jelentős testsúlynövekedés a napi energiafelvétel és -leadás egyensúlyának csak igen kisfokú eltolódásából adódik – ami csak 0,3% extra kalória felvételét jelenti!

A gének és a kövérség

Sokan úgy vélik, hogy a genetikai és környezeti tényezők kölcsönhatása képezi a legtöbb kövérség alapját is. A genetikai programozás mellett a családokon belül ható kulturális, környezeti és étrendi tényezők hatása érvényesül. 2002 kövér gyermeken végzett vizsgálat szerint az esetek 72%-ában az egyik vagy mindkét szülő is kövér volt. Az anyák gyakrabban kövérek, mint az apák. A rendkívüli kövérség kockázata körülbelül 6–8-szor nagyobb a rendkívül kövér szülők gyermekeinél. Azonkívül az olyan személyeknél, akiknél a kövérség a gyermekkorukban lépett föl, az elsőfokú rokonok kétszer gyakrabban lesznek kövérek, mint azok rokonai, akik felnőttkorukban váltak kövérekké.

A kövérség következménye

A kövérség következményei súlyos orvosi problémát, gyakran pszichológiai nehézségeket és mindig testi és magatartásbeli zavarokat jelentenek. Az Egyesült Államokban csak a dohányzás előzi meg a kövérséget a vezető, de megelőzhető halálokok sorrendjében. A rendkívül kövér embereket 12-szer nagyobb veszély fenyegeti, hogy 25 és 34 éves koruk között meghalnak, mint az azonos korú átlagos lakosságot. A kövér embereket egész életük során kíséri a megnövekedett halálozási arányuk. A cardiovascularis betegségek, a hipertónia, a diabétesz, a tüdőbántalmak és az epekövesség mind gyakoribbak a kövérek körében. A kövér férfiakban ezenkívül a vastagbél-, a végbél- és a prosztatarák, a kövér nőkben pedig a mell-, méh- és méhnyakrák halálozása is nagyobb. Még a mérsékelt fokú kövérség is fokozott kockázatot jelent a hipertóniára, a diabéteszre, az epekövességre, a vesekövekre, az agyi érkatasztrófára és a szívbetegségre. Az osteoarthritis, a visszértágulat, valamint a köszvény is gyakrabban fordul elő a kövér emberek között.
A kövérségnek gyakran pszichológiai következményei is vannak, amik abban nyilvánulnak meg, ahogyan önmagukról és a többi ember reakcióiról vélekednek. Gyakran számolnak be negatív önképről, amely olykor önmaguk gyűlöletéig fokozódhat. Az önmagukkal kapcsolatos érzésük miatt a nagyon kövér emberek gyakran szoronganak, depresszióban szenvednek, barátságtalanok vagy bűnösnek érzik magukat. A kövérség magatartásbeli következményeit gyakran a túl nagy testsúly hatásai okozzák, például az, hogy csak korlátozottan tudnak testedzeni, légszomjuk van, fájnak az ízületeik, megdagadnak a lábaik és könnyen elfáradnak, ezért visszahúzódnak, kerülik a társadalmi érintkezést. Arra is van bizonyíték, hogy a nagyon kövér emberek elveszíthetik az állásukat vagy elutasítják őket az alkalmazást megelőző interjú során.

A kezelés és a megelőzés

A kövérség kezelése nagyon sokszor lehangolóan sikertelen. Egyes diéták aktuálisan hatásosak – de csak rövid ideig. A legtöbben, akik részt vettek valamilyen testsúlycsökkentő programban, öt éven belül csaknem biztosan visszanyerik az eredeti súlyukat vagy még nehezebbek lesznek. A kövérség sikeres kezelése, tekintet nélkül a speciális diétákra, a magatartást módosító terápiára és a különböző étvágycsökkentő gyógyszerekre, illúziónak bizonyult.
Ami hosszú távon hatásos lehet, az a kalóriafelvétel szigorú korlátozása az egész család étrendi szokásainak megváltoztatásával együtt. A siker alapja a zsírfelvétel drasztikus csökkentése, ami jó az egész család számára is. Ezenkívül másnaponként 30 percig tartó aerobikgyakorlatokat és a közti napokon egyéb rendszeres testedzést lehet javasolni. Ezek nem átmeneti jellegű ajánlatok, hanem az életmód tartós megváltoztatását jelentik.

Forrás: Aubrey Milunsky, M.D., D.SC.: Sorsdöntő génjeink / Galenus 2003