Influenza

Kórokozó: Orthomyxovírus családba tartozó influenza vírus.

Három szerotípusa van: A, B és C.

Az influenza A szerotípusokat a vírus felszíni fehérjéinek - hemagglutinin (H) és neuraminidáz (N) - antigénszerkezete alapján altípusokra osztják. Emberben eddig a H1N1, a H2N2 és a H3N2 altípus okozott pandémiás/epidémiás megbetegedéseket. Az influenza A vírusok periodikusan ismétlődő, országos, esetleg világjárványokat okoznak. Az influenza B típus antigén-szerkezetileg stabilabb, rendszerint közösségekben okoz elszigetelt halmozódásokat, de területi járványok is előfordulhatnak. Az influenza C gyermekkori megbetegedéseket okoz. Az A típus folyamatos antigén szerkezetváltozást mutat egy járvány-szezonban is az epidémiák hátterét adva. Pandémia akkor alakul ki, ha a felszíni antigének (H, N) kódolásáért felelős gének egyike vagy mindkettő kicserélődik, ún. "reassortáns" vírus jelenik meg, amivel szemben az emberek nem rendelkeznek ellenanyagokkal. A szövődményeket rendszerint más kórokozók okozzák. A vírus cirkulációja szezonalitást mutat (hazánkban rendszerint december-február az epidémiás szezonja). A fertőző forrás a beteg vagy a kórokozó-hordozó ember orr- torokváladékának cseppfertőzése.

Lappangási idő: 1 -2 nap, a fertőzőképesség tartama a klinikai tünetek fennállásának első 3 napja. Kivételt képeznek az immunhiányos betegek, akik hónapokig üríthetik a vírust. Védőoltás aktív immunizálással lehetséges. Az aktuális oltási és finanszírozási előírások szerint a kockázati csoportokat (60 évesnél idősebb, továbbá krónikus szív-és érrendszeri, szervi vagy anyagcsere-betegségben szenvedő betegek, tartós szalicilát kezelésben részesülő gyermekek), valamint a veszélyeztetetteket ellátó egészségügyi dolgozókat a várható járvány előtti hónapokban kell oltani. A vakcina 50-60 %- os védőhatása néhány hónapig tart. A teljes vírust tartalmazó oltóanyag mellett megjelent az "alegység" vakcina, mely csak a tisztított felszíni antigéneket tartalmazza, ill. a detergenssel felbontott vírust tartalmazó vakcina. Ezek az oltóanyagok kevesebb oltási reakciót okoznak.

Madárinfluenza

Az első madárinfluenzás esetet 1997-ben jelentették Hong-Kongból, 18 embert betegített meg, közülük 6 halt meg. A kór egyértelműen fertőzött baromfikkal való érintkezés után következett be. Az influenza antigénszerkezete  eddig ismeretlen,  A/H5N1 volt, és kimerítette a  pandémiát okozó tulajdonságokat: azaz  új szubtípus volt, mely  különbözött az eddigiektől, következésképpen  nem volt rá megelőző immunitás a népességben, szignifikáns és sajátos klinikai tüneteket okozott, mellyel kitűnt a többi influenzajárvány közül. Szerencsére, az emberről-emberre terjedő képessége nem volt túl nagy.

2003-ban már komolyabb forma riasztotta a világot: 266 halálesetet okozott a madárinfluenza.

Felmérhetetlen veszélyt jelent, hogy a vírus örökítő anyagának változása során olyan emberi influenzavírussá alakulhat, mely fokozott humán megbetegítő-képességgel rendelkezik, és ez a változat könnyen terjedhet majd emberről emberre, világméretű járványt okozván.

Ez serkentette a WHO-t arra, hogy komoly riadó-tervet dolgozzon ki a pandémiák megelőzésére, különös tekintettel a madárinfluenzára. Kifejlesztették a specifikus vakcinát is a madárinfluenza ellen: a oseltamivir-t. A vakcinát a fertőzést követő 12 órán belül ajánlják beadni.

A humán fertőződést a vírusnak baromfiról közvetlen módon emberre történő terjedése teszi lehetővé, szokatlanul súlyos klinikai lefolyást, gyors rosszabbodást és magas arányú halálozást okozván. Gyakori az elsődleges, víruseredetű tüdőgyulladás és több létfontosságú szerv egyidejű elégtelen működése.

A nátha és az influenza kezelésében a  legfőbb követelmény a láz gyors és hatásos csillapítása, hiszen azok elhanyagolása állapotromláshoz és gyakran szövődmények kialakulásához vezet.

Forrás: Dr. Felkai Péter PhD: Utazásorvostani ismeretek gyógyszerészeknek / Galenus 2009