A gyógyszerek hatóanyagai szintetikus vagy természetes eredetű molekulák, amelyek a környezeti hatások (hő, fény, nedvesség stb.) miatt idővel megváltozhatnak, átalakulhatnak. Ezek a folyamatok szobahőmérsékleten, megfelelő páratartalom mellett is lejátszódnak, és általánosságban elmondható, hogy a magasabb hőmérséklet, az erős fényhatás és/vagy a páratartalom növekedése felgyorsítja azokat.

A gyógyszerkutatás és -fejlesztés során számos kísérlet és mérés irányul a gyógyszerkészítmények lejárati idejének pontos meghatározására. Lejárati időnek általában azt az időpontot tekintik, amikorra az adott gyógyszerben található hatóanyag mennyisége az eredetinek (a kiindulásinak) a 90%-ára csökken. Például egy névlegesen 500 mg hatóanyagot tartalmazó tabletta ténylegesen már csak 450 mg hatóanyagot tartalmaz; azaz 50 mg elbomlott, átalakult más vegyületekké.

Felmerül a kérdés, hogy ha csak ilyen kicsivel alacsonyabb a hatóanyagtartalom az előírtnál, miért nem lehet a lejárati idő után is felhasználni, beszedni a gyógyszereket?

Ennek az az oka, hogy a bomlástermékek – kis mennyiségben is – egyes esetekben károsak, mérgezők lehetnek a szervezetben. Már ez is elegendő indok arra, hogy a lejárt gyógyszereket soha nem szabad a háztartási hulladékba dobni. A lejárt gyógyszereket vissza kell vinni a gyógyszertárba, azoknak a patikai hulladékgyűjtőben a helye, mert veszélyes hulladéknak számítanak!

A gyógyszerek hatóanyaguktól vagy gyógyszerformájuktól függően más-más felhasználhatósági idővel rendelkeznek. A kevésbé érzékeny hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek akár öt évig is megőrzik minőségüket, míg mások (vakcinák, antibiotikumok, szemcseppek) csak néhány hónapig használhatók fel. Sokszor olvasható a készítményeken, hogy felbontás után már csak bizonyos ideig őrzik meg minőségüket. Ez leginkább azoknál a szemcseppeknél és magas cukortartalmú szirupoknál fordul elő, ahol fontos szempont a baktérium- és gombamentesség, a sterilitás megőrzése. Ezeket az utasításokat feltétlenül be kell tartani!

Még rövidebb lehet a felhasználhatósági ideje azoknak a készítményeknek, amelyeket az orvos receptjére egyedileg, személyre szabottan készítenek el a gyógyszertárban. Ezek az ún. magisztrális gyógyszerek, amelyeknél a stabilitás és eltarthatóság éppen az egyedi összetétel miatt nehezen határozható meg. A kellő szakmai ismerettel, tapasztalattal rendelkező gyógyszerész több tényezőt figyelembe véve állapítja meg ezeknek a kenőcsöknek, szemcseppeknek, kúpoknak stb. a biztonságos felhasználhatósági idejét. Ez minden esetben megtalálható a készítmény címkéjén (az úgynevezett szignatúrán).

Gyári készítményeknél a lejárati idő a dobozon, a bliszteren, az üvegen vagy az ampullára nyomtatva található meg a „Felh.” vagy az „EXP.”, esetleg a „Lot.” rövidítés után. Ügyelni kell arra, hogy külföldi készítményeknél gyakran elöl található a hónap, és azt követi az év, ami félreértésekre adhat lehetőséget. Ha a gyógyszerekkel és azok lejárati idejével kapcsolatos kérdése merül fel, gyógyszerésze tanácsaira mindig számíthat.

DR. BUDAI MARIANNA ÉS DR. DÓCZI ISTVÁN SZAKGYÓGYSZERÉSZEK