Még ha szívesen el is viszik a gyereket az óvodába, iskolába, csak nagyon nehezen akarnak több házimunkát végezni… Míg úgy tűnik, hogy az apuka kész fürdetni a gyereket, játszani vele, vagy vállalkozik a bevásárlásra, kevésbé kapható a tipikus házimunkára. A korábban említett, franciaországi felmérés kimutatta, hogy pld. 23 napi feladat közül 19 alapvetően még ma is „női munkának” (és fizikai tehernek, valamint a velejáró stressznek) számít… Ilyen többek közt a főzés, (gépi) mosás, mosogatás, vasalás, takarítás, rendcsinálás, a gyerek elkísérése sportfoglalkozásra, különórára vagy orvoshoz, részvétel szülői értekezleten stb.

Mialatt a férfiak napjainkban továbbra is szeretik kezükbe venni az irányítást az élet különböző területein, otthon, a mindennapi feladatok ellátásában „nem ragaszkodnak” hozzá… Továbbra is kiválasztják tevékenységi körüket: főként kényelmi és a nemükhöz illő szempontok vezérlik őket. Hozzájuk tartozik pld. az autó- és lakáskarbantartás (barkácsolás), a gyerekek reggeli fuvarozása, a vásárlás nagyobb tételekben – a többi nagyjából a nőre marad…

A felmérés eredménye szerint, még ha a nők 62%-a úgy is értékeli, hogy az ő szerepe adott ezen a téren, és 65%-a elismeri, hogy mindez segíti a saját magáról alkotott kép kialakításában, a fele (49%) úgy véli, hogy mindenekelőtt robotolásról van szó, melynek nagy részét a férfiak kereken elutasítják. De hogyan is teszik ezt?

Férfi kifogások

Egy részüknek egyik fülén be, a másikon ki, ha párjuk kérleli házimunka vagy általa nem kedvelt nevelési feladat elvégzésére. Vagy úgy tesznek, mintha nem hallanák (40%), vagy megígérik, hogy legközelebb megcsinálják (51%), arra hivatkozva, hogy nincs idejük rá (47%). Az ügyesebbek kedveskednek, hogy „megpuhítsák” a nőt (54%), illetve könyörgőre fogják, hogy bocsássanak meg nekik emiatt (16%) – de aztán nem sokat tesznek az ügy érdekében…

Jó tanácsok

Ha sokáig fiatalosak akarunk maradni, jó egészségben és lelki állapotban, a fentiek miatt nem árt, ha mi nők újfent elgondolkodunk azon, hogyan osszunk meg minél több otthoni feladatot. Néhány javaslat:

-    Helyettesítsük a zúgolódást jó adag humorral!

A házimunka egyik fő, rendszeres forrása a mindennapi feszültségnek, frusztrációnak és a bosszúságnak, idegeskedésnek – hangsúlyozzák a pszichológusok. Konkrét esetek tanulságait felhasználva újabb taktikákat tártak fel azzal kapcsolatban, hogy miként viselkedik az egyik fél (a nő) a leggyakrabban a párja nyilvánvaló ellenállása láttán. Ilyenek lehetnek apró bosszúk, alulértékelések, csendes „sztrájkok” stb. A szakemberek szerint azonban  a nők jobban teszik, ha kissé meghátrálnak, nem zúgolódnak annyit, és a humor eszközét veszik inkább igénybe. Helyesebb, ha tréfával ütik el a tenni nem akarást – de később komolyan érvelnek a munkamegosztás (többek közt egészségileg is indokolt) szükségessége mellett. Emellett kerülik a kicsinyeskedést, az örökös panaszkodást, netán szidalmazást, ami megmérgezi az otthoni légkört, megkeseríti a hétköznapokat – és senkit sem ösztönöznek újabb erőfeszítések megtételére…

-    Beszéljünk róla a kellő pillanatban!

A mindennapi feladatokról történő „elméleti megállapodás” és a gyakorlati megvalósítás között gyakran bizony mélyül a szakadék. Ne tétovázzunk hát, javasoljuk rendszeresen a mérlegkészítést, hogy haladjunk a feladatok „kiosztásával” – de csak a megfelelő helyzetben! Röviden szólva, akkor közelítsük meg a témát, amikor alkalmasnak tűnik rá a pillanat. És nem akkor, amikor semmivel sem vagyunk készen, és emiatt eleve idegesek vagyunk, vagy amikor a párunk a legtúlhajtottabb a munkahelyén, így rendkívül fáradt. Emellett legyen elvünk, hogy azért ne erőltessünk rá minden fajta házimunkát. Nincs is annál rosszabb, amikor egy alkalmatlan pillanatban kikényszerítjük azt – sokkal többet ér a módszeres „rávezetés”…

-    Tegyük félre az örökös kritikát, ellenőrzést!

Szükségtelen például a mosógépbe való pakolással foglalkoztatni a párunkat, ha állandóan emlékeztetjük rá, hogy nem jól válogatja össze a ruhákat, és mi persze jobban értünk hozzá. Hiszen már hallhatjuk is a választ: „Minthogy mindent rosszul csinálok, oldd meg magad!” Vonatkozik ez természetesen minden otthoni munkára. Tanácsoljuk az ellenkezőjét: értékeljük a férfi igyekezetét és a haladást e számára kellemetlen feladatok megoldásában. A folytonos kritizálás és ellenőrzés megkérdőjelezi a férfi által végzett otthoni munka hasznosságát, visszaveti a munkakedvet – magyarázzák a pszichológusok. A feszültség elkerülésére a feladatok megosztásakor úgy kell dönteni, hogy az a felek javára váljék, akik megőrzik önállóságukat a napi rutin közepette is – ellenőrzés nélkül.

Emancipáció a szexben

A nők többsége mára már megtanulta, hogy ne alárendelt szerepet töltsön be a párkapcsolatban, házasságban, szexuális téren. Felszabadultabb, mint korábban, és jóval többet törődik önmagával, mint pld. a „házastársi kötelességgel”. Rájött, hogy adni és kapni is kell szerelmeskedés közben, és már nem várja passzívan, hogy a férfi kezdeményezzen mindent. A szexualitás felszabadult a kötöttségek alól, és utat nyitott a kedveskedő előjátéknak és a kölcsönösen kifejezésre jutó, megosztott örömnek. A franciaországi felmérés sokatmondó adatai szerint csak a nők 6,8%-a, és a férfiak 1,9 %-a jelentette ki, hogy  „gyakran” hiányzik a kölcsönösség esetében, és állította, hogy ami azelőtt merésznek tűnt, ma megszokottá vált nála ezen a téren.  Általában a mai nő sem állít már fel korlátokat, és mindkét fél döntésén múlik, hogyan éli meg a szexet. Helyesen teszi, ha fokozottabban hallgat saját vágyai szavára, és a fantázia eszközét sem utasítja el. Hiszen a kiegyensúlyozott szexuális élet egészségre, kedélyállapotra gyakorolt, számos pozitív, így stresszoldó hatása jól ismert.

Jó tanácsok az örömteli, egyenlőségen alapuló és „jól kommunikált” szexuális élet kibontakoztatásához:

- Hagyjuk problémáinkat a hálószoba küszöbén!

A közös ágy legyen a fegyverszünet színtere, ahol nem ismételjük meg a napközben felmerülő elégedetlenségünket (pld. a házimunka robotjával kapcsolatban). Kössünk békét a párnán, és kerüljük, hogy ez az intim hely újabb csaták színtere legyen.

- Fejezzük ki vágyainkat, még a legbolondabbakat is!

A szexnek természetes része legyen a kommunikáció. Nem szabad gondolni a tilalmakra, a hagyományos szerepekre, melyek megakadályozzák, hogy a nőnek legyen mersze kifejezni vágyait, és könnyeden viselkedjék szerelmeskedés közben. Hiszen a szerelem művészet, melyet mindkét félnek el kell sajátítania. – magyarázzák a szexológusok. Azt is meg kell értetni a partnerrel, mit szeret a nő szex közben, és mit nem: a hallgatásnak, szégyenlősködésnek ilyenkor nincs helye.  Elég megtalálni a megfelelő szavakat, egyszerűen, nyíltan, és a kellő pillanatot, amikor beszélhetünk róla. És ha nem sikerül vágyainkat szavakkal kifejezni, tegyük meg mozdulatokkal: irányítsuk a párunkat, mutassuk meg, mire vágyunk. Hiszen bizonyára a társunk sem zárkózik el az évszázados beidegződések feladása és a felszabadultság, egyenlőség elvének megvalósítása elől ezen a téren.

Forrás: Galenus