1.  Diétázás, helyes táplálkozás – „önsanyargatás” nélkül

A táplálkozási szakember sokat tehet annak érdekében, hogy „kibéküljünk” táplálkozásunkkal. Anélkül, hogy fogyási célt tűzne ki elénk (rekordidő alatt), ez a specialista minden téren, átfogó módon érdeklődik életvitelünk iránt, és segít megújítani kapcsolatunkat táplálkozási szokásainkkal, igényeinkkel. Kezdő lépésként gyakori, hogy elemzi a fogyási célt, és ily módon igyekszik eldönteni, az passzol-e fizikai alkatunkhoz, életkorunk tükrében. Azok esetében, akik ténylegesen túlsúlyosak, az ok megértetésére törekszik: miért fontosabb a kalóriabevitel (evés), mint az energiafogyasztás (pld. testmozgás)?. Kikérdezi pácienseit életritmusukról, érdeklődik szakmájuk felől, esetleges sportolási szokásaikról, alvási minőségéről, egészségi állapotukról és persze nem utolsósorban táplálkozási rendjükről.  Ha problémát vél felfedezni, a táplálkozási szakember konkrét célokat tűz ki: segíti páciensét abban, hogy újra felfedezze kapcsolatot éhségérzete és táplálkozási vágyai között, miközben megszabadítja őt minden téves elképzeléstől. Nem egyszer diétát javasol.

Összegezhető azonban, amit elsősorban abba kell hagyni: megvonni magunktól mindazt, amit szeretünk, vagy kiéheztetni magunkat attól a vágyunktól hajtva, hogy gyorsan lefogyjunk; egyes ételek állandó kitiltása a menüből; „kötelező evés” (éhségérzettől függetlenül), mert itt az étkezés ideje stb. Amit viszont be kell vezetni a frusztráció elkerülésére: ismét fogyasszuk (módjával) kedvenc ételeinket, édességeinket (hiszen pld. 100 kal brokkoli ugyanúgy elraktározódhat a szervezetben, mint 100 kal csokoládékrém). Az élelmiszer okozta energia-bevitelre helyezzük a fokozott hangsúlyt, nem pedig magára az ételre. Akkor üljünk asztalhoz, amikor valóban éhesek vagyunk, és hagyjunk időt arra, hogy élvezettel, kellő lassúsággal együnk. A lényeg az, hogy profitáljunk az evésből, és jól érezzük magunkat étkezés közben – persze nem teljesen elengedve magunkat – valamint, hogy megtanuljuk uralni az étvágyunkat, hallgatva testünk szavára.

Milyen előnyök remélhetők?

Lelki oldal: többé nem érezzük magunkat bűnösnek, ha élvezettel elfogyasztunk valami finomat. Ez alkalmat ad arra is, hogy visszanyerjük önbecsülésünket.

Testi oldal: úgy vesztünk a súlyunkból, hogy egy rendszert követve, módszeresen táplálkozunk (diétázunk) és főként könnyedebbnek érezzük magunkat. Ennek ritmusa egyénenként változó. Egyúttal igényesebbekké válunk: a jobb minőségű, egészségesebb, gondosabban elkészített ételek, a változatosabb menük irányába fogunk haladni. Javulni fog a közérzetünk, és ismét rájövünk, hogy az evésnek élvezetet kell jelentenie.

Milyen kiegészítő módszerek javasolhatók?

A pszichomotricitás (mozgásterápia) jó kiegészítés lehet annak elérése érdekében, hogy jobban figyeljünk érzeteinkre. A fizikai aktivitás, fokozott testgyakorlás az izomtömeg növelését és a felesleges kilók leadását teszi lehetővé a nagyobb energia-felhasználás útján. De ajánlható, hogy ne tegyük ki a testünket fölösleges szenvedéseknek… Egyszerűen élvezzük a mozgást – ez a legfontosabb.

2. Szofrológia – hogy ne szedjük fel a stressz kilóit

Megtanulni, hogyan uralkodjunk érzelmeink felett, miként válaszoljunk azokra az üzenetekre, melyeket testünk küld nekünk – ez a szofrológia (szó szerint „a lelki harmónia tanulmánya”) egyik fontos célja. De milyen módon érhető el? A szofrológus például felkéri a hozzá forduló személyt, aki szüntelenül fogyásról, karcsúságról álmodozik, próbálja felderíteni igazi motivációit, és képzelje el magát 3-4 vagy akár 10 kilóval kevesebbnek. Nagyon ösztönző lehet, ha megjelenik előtte: könnyedén mászik lépcsőt, belefér a ruháiba anélkül, hogy beléjük préselné magát, vagy nem fullad ki bármely kisebb fizikai erőfeszítéstől. Aztán lassan módosítja étkezési szokásait, pld. kerüli a szélsőségeket vagy a rágcsálást, és növeli a testmozgás mennyiségét.
Időt kell tehát szakítani arra, hogy ezen elgondolkozzunk, és elképzeljük, mit érezhetnénk, ha mindez megtörténne (vizualizáció) – erősebb lesz a motiváció.

Azt is elősegíti ez a módszer, hogy megtanuljuk, miképp szabályozzuk táplálkozási szokásainkat Nem szükségesek szigorú tilalmak vagy kötelező tornaórák. A specialisták azt javasolják, hogy helyette inkább határoljuk körül megfelelőbben érzelmeinket. Vizsgáljuk meg például, miért „vetjük rá magunkat” a hűtőszekrényre, amikor fáradtan hazatérünk, vagy ha szomorúság vesz erőt rajtunk, illetve ellenkezőleg, ha jókedvünk támad? Ilyenkor nem feltétlenül az éhség vezérel minket, hanem az érzelem vagy a stressz levezetése. A szofrológus helyettesítő gyakorlatokat javasol ahhoz, hogy megtanuljuk kezelni a stresszt. Egy példa: mielőtt felbontanánk egy tábla csokoládét, csukjuk be a szemünket, lélegezzünk mélyeket, testünk húzódjon össze, azután kilégzéskor maximálisan lazuljunk el.  Ez egyszerű, de hatékony módszer ahhoz, hogy elkerüljük a nassolást. És ha később valóban éhesek vagyunk, jó szívvel ehetünk…

Milyen előnyök remélhetők?

Lelki oldal: Érzelmeinket „tegyük” az őket megillető helyre, és tekintsünk rájuk úgy, mint a táplálkozási magatartásunk szempontjából negatív tényezőkre. Érjük el tehát, hogy érzelmeinket a megfelelő módon kezeljük. Sokat aggodalmaskodunk, idegesek vagyunk, szorongunk? El kell űznünk minden stresszt, ellazítva a testet, illetve a helyes légzés, vizualizálás és koncentrálás útján. Nem pedig az evés segítségével!

Testi oldal: A mindennapi étkezések során megtanuljuk több élvezettel, lassabban fogyasztani ételeinket, hogy megfelelőbben táplálkozzunk és kevesebbet együnk… a fogyás és vágyott karcsúság érdekében.

Milyen kiegészítő módszerek javasolhatók?

Ha nem megy másként a vizualizáció, és nagyon rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, először forduljunk pszichoterapeutához. Átmehetünk a táplálkozási szakaszon is, annak érdekében, hogy megtanuljuk felmérni éhségérzetünket, figyeljünk igényeinkre.

Forrás: Galenus