A gyermekkorban előforduló szívbetegségek többsége veleszületett fejlődési rendellenesség. Azaz már születéskor – méhen belül – megvolt, megvan a kóros elváltozás, és többnyire egyszerű vizsgálatokkal: fonendoszkóppal, ultrahanggal, röntgennel felfedezhető.

Bár aránylag gyakori – ezer baba közül nyolcnak van valamilyen szívfejlődési rendellenessége –, többnyire szerencsére ártalmatlan. Ám igen változatos: különböző billentyűeltérések, egyéb elváltozások a szíven, azon kívüli kóros összeköttetések egyaránt beletartoznak.

Az utóbbiakhoz tartozik a szép nevű Botallo-vezeték (igazából ütőér, artéria), pontosabban annak nyitva maradt változata. Ez az érképlet csak méhen belül működik, fontos része a magzati keringésnek. Megszületéskor elzáródik – ha nem, akkor a jobb és a bal szívfél között kóros összeköttetésként marad fent, s ez méretétől függően, különböző mértékben ugyan, de megterheli a szív és a tüdő működését is. Ha csak kevés vér folyik rajta keresztül, a betegnek semmilyen panaszt sem okoz. Ha azonban szélesen nyitva marad, sok vér áramlik a tüdő felé, abból már baj lehet, ilyenkor lépni kell!

Szerencsére ez a probléma korán, többnyire már megszületéskor kiderül. Orvosi szempontból tehát nem nehéz diagnózis, legalábbis a gyermekszívgyógyásznak nem. Jellegzetes szívzörejjel jár, jól látszik az ultrahangon és még egy fontos jele van: erősebb a verőerek lüktetése – szakkifejezéssel ezt úgy mondjuk, hogy peckel a pulzus. A betegség szorosan összefügg az újszülött érettségével, igazából éretlenségével: koraszülötteknél jóval gyakoribb, bár előfordul érett, a kilencedik hónapra születetteknél is. A betegség összességében végső soron jóindulatú.

Elsősorban azért, mert a vezeték magától is képes bezáródni, illetve, ha mégsem, bizonyos gyógyszerekkel serkenthető a becsukódása. Másodsorban azért nem veszélyes kór, mert sebészileg is nagyon könnyen megoldható a probléma, amennyiben mégis nyitva marad. Régebben igazi műtéttel zárták a Botallo-vezetéket, amely még „igazi” szívműtétnek sem nevezhető. Ugyanis egy kis, a mellkasfalon ejtett oldalmetszésből felkeresték az eret és egyszerűen lekötötték. Jellemző, hogy koraszülötteknél, ha másképp nem oldható meg, egyenesen az inkubátorban végzik a beavatkozást.

Ma már többnyire azért nincs szükség erre, mert katéteres úton, egy érbe feltolt apró „dugóval”, operáció nélkül is véglegesen megoldható a baj. Még egy fontos szabály, amely egyébként egy sor más szívbetegségre is érvényes: annak, akinek nyitva van a Botallo-vezetéke, lázas baktériumfertőzésnek már a gyanúja esetén is antibiotikumot kell adni. Ugyanez vonatkozik minden úgynevezett véres beavatkozásra is, amelybe nemcsak az operációk, hanem még a foghúzás is beletartozik. Ugyanis a vérrel a baktérium eljut a szívbe is, ahol – ha nem is gyakran, de az átlagosnál mégis nagyobb valószínűséggel – a szív belhártyájára is ráterjedhet. Ám időben adott antibiotikummal, ún. endocarditis profilaxissal a szövődmény 100 százalékosan megelőzhető.

DR. NEMES JÁNOS GYERMEKKARDIOLÓGUS