A krónikus limfocitás leukémia (CLL) a limfómás betegségek közé tartozik. A leukémiák 25-30%-a, a leggyakoribb felnőttkori leukémia. A nyugati világban 100.000 emberből átlagosan 3-5 szenved ebben a betegségben. Kor szerinti eloszlás tekintetében a leggyakoribb idősebb életkorban, 60-80 éves kor között, 70 év felett a betegszám már 20-30/100.000 lakos.

A betegség lassan fejlődik ki, a csontvelőben kezdődik, eleinte még legtöbbször nem okoz tüneteket, esetleg szűrővizsgálaton derül ki, hogy magasabb a limfociták száma. A betegnek legtöbbször csak évek múlva tűnik fel a folyamat, amikor a nyakán nagyobb, fájdalmatlan nyirokcsomók jelennek meg. Később máj- és lépmegnagyobbodás, majd vérszegénység és vérlemezke-szám csökkenés alakul ki, ekkor már vezető tünet a fáradékonyság és a fertőzések iránti fokozott hajlam. A betegek egy részében fokozott aktivitási jelek is kialakulhatnak, mint az éjszakai izzadás, fogyás, fertőzés nélküli lázas állapot.

A lefolyást illetően két csoport különíthető el. Az egyik viszonylag gyorsabb lefolyású, az átlagos túlélés így is 8 év, a másik lassabban halad előre, kb. 25 éves túléléssel. Az utóbbi évtizedben derült ki, hogy ennek oka a kóros limfociták korai fejlődési szakaszában kialakult genetikai különbségben rejlik.
A CLL jelenlegi tudásunk szerint nem gyógyítható meg, de kezeléssel hosszú ideig egyensúlyban tartható. A kezelés célja az alapbetegség, jó esetben évekre való háttérbe szorítása, ezzel a tünetek megszüntetése, a hosszabb túlélés jó életminőség mellett.

A kezelésben átütő sikert hozott egy biológiai kezelés, a célzott, ún. monoklonális ellenanyag, melyet régebben fejlesztettek ki és kemoterápiás szerekkel kombinálva először más limfóma fajtákban került széles körben és sikerrel alkalmazásra. A közelmúltban befejeződött klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy ez a kezelés ebben a betegségben is sokkal hatékonyabb, mint a korábbi, monoklonális ellenanyag nélküli kemoterápiák. A jótékony hatás mind első kezelésként adva, mind pedig a visszaeső esetekben is, jelentősen növeli azoknak a betegeknek az arányát, akik hosszabb időre betegségmentessé válnak, viszonylag kevés mellékhatás mellett.  A CLL hosszú lefolyása miatt jelenleg arról nincs még objektív adat, hogy a túlélést meghosszabbítja-e és milyen mértékben, bár ez megalapozottan remélhető, mivel ez több limfóma fajtában bebizonyosodott.

Már széles körben elérhető limfómás betegek körében, a CLL-es betegek azonban jelenleg csak egyedi méltányossági kérelem által jutnak hozzá. Az OEP ugyanakkor megvizsgálta a készítmény finanszírozásának kérdését. A lefolytatott eljárás során megállapítást nyert, hogy a kezelés TB támogatása indokolt. Ennek az életbe lépéséig sajnos csak az egyedi méltányossággal együtt járó kellemetlenségekkel lehet elérni a kezelést.
Bízunk benne, hogy hamarosan ez az adminisztrációs teher is csökkenni fog és minden beteg hozzafér az új terápiához.



További információ a limfómáról:
www.rakliga.hu
www.limfoma.hu


Magyar Rákellenes Liga