Hazánkban a kötelező oltások bevezetésével, a jól megszervezett védőoltási hálózat és az egészségügyi hálózat kiépítésével az 1960-s évek végére gyakorlatilag eltűntek az olyan pusztító fertőző betegségek, mint pl. a diftéria, a pertussis, a morbilli és a poliomyelitis, a vérhas.  A legutolsó, 1968-as nagy magyarországi járványt a Shigella sonnei okozta.  Hastífuszt 25–30 éve csak az endémiás területről behurcolt esetekben lehetett észlelni. Az eredmények láttán a hatvanas-hetvenes években, a szakemberek és a közvélemény is úgy érzékelte, hogy a fertőző betegségek által keltett betegségek korszaka rövid időn belül lezárul és azok a továbbiakban nem jelentenek veszélyt.

A SARS, a madárinfluenza és a HIV megjelenése bebizonyította, hogy a fertőző betegségek nem ismernek határokat, és terjedésüket már nem kilométerekben, hanem órákban kell számolni.  A Neisseria meningitidis C szerotípusa okozta infekciók számának folyamatos emelkedéséről már a kilencvenes évek elejétől kezdve Európa számos országából beszámoltak, és ismert volt a csehországi járvány (1993) is.  Így váratlan járvány nálunk is előfordulhat, elsősorban a külföldről behurcolt fertőző betegségek miatt. 1999/2000-ben Magyarországon is előfordult a meningococcus járvány, és a meglepetés erejét fokozta, hogy 1941 óta hasonló, tömeges meningococcus-fertőzés nem fordult elő Magyarországon. A lezajlott járvány súlyossága ellenére a hazai járványügyi szervek jó munkát végeztek: a járvány letalitása nem haladta meg az 1%-ot. (A betegségnek általában 7 - 30%-os a lethalitása).

A világon az első fertőző betegség, amelyet sikerült felszámolni a hetvenes évek második felében, a fekete himlő volt. Himlőjárvány legutóbb 1977 októberében Szomália lakosságát sújtotta. Ali Maow Maalin szomáliai szakács október 22-én betegedett meg. A természetes úton szerzett utolsó himlőmegbetegedésből 1977 novemberének végén gyógyult ki. Akkorra már egyetlenegy himlős beteget sem tartottak nyilván a világon.  A WHO 1980-ban deklarálta a Föld himlőmentességét. Himlő okozta újabb megbetegedés, leszámítva néhány laboratóriumi fertőzést, azóta sem fordult elő. Himlőkórokozókat – amennyire tudni lehet – csak két biztonsági laboratóriumban őriznek a világon. Világszerte megszüntették a himlő elleni kötelező védőoltást. Az 1977 után születettek már nem kaptak ellene védőoltást  ám az oltás eltörlésével a cseppfertőzés útján terjedő ragály teljesen védtelen nemzedékekre találna.

Mindezeket a példákat azért említettem, hogy rámutassak arra a tényre, hogy hiába nem fordul elő hazánkban egy fertőző betegség, attól még behurcolható. Néhány ellen nehéz védekezni, hiszen a lakosság nem oltott ellenük. Ez fordítva is igaz: ha egy (egyébként kötelező védőoltással) nem rendelkező felnőtt külföldön találkozik a hazánkban már nem előforduló fertőző betegséggel, akkor a fertőződésének veszélye igen nagy. Általános irányelvként azt mondhatjuk, hogy ha felmerül a gyanú a behurcolható fertőző betegségekre, akkor a beteget azonnal a megfelelő szakellátás felé kell orientálnia a gyógyszerésznek is.

Így tehát vannak ritka fertőző betegségek, melynek Magyarországi megjelenésével számolnunk kell. Lássuk a legveszélyesebbeket:

LASSA-LÁZ

A betegséget először 1969-ben fedezték fel, neve onnan ered, hogy az első haláleseteket a nigériai Lassa városában jegyezték fel. Kórokozója az Arena vírusok családjába tartozó Lassa-vírus. A fertőzés forrása: afrikai rágcsáló (patkány: Mastomys natalensis), valamint a megbetegedett ember. A rágcsálóval való kontaktus, annak légúti váladékaival és vizeletével terjedhet, de létrejöhet fertőzés az állat vizeletével szennyezett étel, víz fogyasztásával is. Emberről emberre elsősorban a beteg légúti váladékaival terjed. Átvihető a beteg vérével szennyezett eszközökkel történő inokulációval (több kórházi járványt is leírtak). A rágcsálót kísérleti állatnak is használják, így laboratóriumi fertőzés is lehetséges.  A betegség azonnal bejelentendő, és a betegeket egyénileg el kell különíteni. Azonnal intenzív ellátást biztosító kórházba (Fővárosi Szent László Kórház) kell szállítani. A beteg környezetével kapcsolatos teendők: A beteggel közvetlen érintkezésben lévőket járványügyi megfigyelés alá kell vonni; láz megjelenése esetén azonnali izolálás szükséges. A beteggel való foglalkozás során az ápolószemélyzetnek köpenyt, maszkot, kesztyűt kell viselnie. A megbetegedés hazánkban még nem fordult elő, de behurcolása lehetséges, ezért a betegség ismerete indokolt, ezért mindig kutatni kell az Afrikai vonatkozású anamnézis után.

A betegség első tünetei az egyszerű meghűléséhez hasonlítanak, néhány nap múlva magas láz, fejfájás jelentkezik, a beteg vérnyomása csökken. Később belső vérzés lép fel, ami a létfontosságú szervek elégtelen működéséhez vezethet.

LEPRA

A bélpoklosság kórokozóját 1873-ban fedezte fel Armauer Hansen, egy norvég mikrobiológus, egy leprás beteg bõrelváltozásából. A betegségről már az Ó-Testamentumban is szó esik; a betegség megállapítása a papság dolga volt, és a beteget rendszerint eltávolították a közösségből. Még 1975-ben is Nagy-Britanniában 122, Franciaországban 1800, Olaszországban 517, Hollandiában 600 beteget tartottak nyilván. Különösen nagy volt a nyilvántartott esetek száma Spanyolországban, 3725 és Portugáliában, 2540, az USA-ban, 1987-ben 206 új esetet jelentettek. Ez feltétlenül kapcsolatos a bevándorlók nagy számával illetve ezen országok trópusokkal való szorosabb kapcsolatával. Hazánk geográfiai közelségében is élnek leprások: Romániában, a Duna-deltavidékén, Tulcea várost és az egyik legrégibb dunai kikötőt, Brãilával összekötő út mentén, Tichileşti-ben van egy lepra szanatórium. Az intézmény 30 dolgozója 2007 novemberében 28 beteget ápolt, és jelenleg ez Európa utolsó lepratelepe.

A betegség klinikai formái sokrétűek, legismertebb a viszonylag jóindulatú, lassú lefolyású tuberkuloid lepra, mely a bőrt és a környéki idegeket támadja meg, és van a gyors lefolyású, erősen fertőző lepromatózus lepra, amely a bőrön göböket képez (leprómák), megtámadja az idegrendszert és a visceralis szerveket támadja meg..

A lepra kórokozója a Mycobacterium leprae. Jelenlegi tudományos álláspont szerint a betegséget elsősorban az orrváladékával nagy mennyiségben baktériumot ürítő lepromás beteg terjeszti, a beteggel való szorosabb, huzamosabb kontaktus, cseppfertőzés, esetleg bőrsérüléseken keresztül (tetoválás) közös használati tárgyak, csecsemők az anyatejjel. A lappangási idő hosszú, 7 hónaptól évekig terjedhet, leggyakrabban 3-6 év. Fertőzőképesség kezelt esetekben legkésőbb 3 hónap alatt megszűnik. Kezeletlen esetekben addig tart, amíg a váladékképződés tart és a bőr fekélyeiből vagy nyálkahártyákról kórokozók ürülnek. A megelőzés lehetőségei csekélyek: nemzetközi egyezmény alapján a leprás személyek bevándorlását nem engedélyezik és abban az esetben, ha a bevándorolt személy - letelepedés után 5 éven belül leprában megbetegszik - visszatelepítik. Vakcinációra nincs mód, mert Lepromás leprában az egyén immunrendszere annyira károsodott, hogy arra sincs esélye a szervezetnek, hogy a mesterségesen bevitt, elölt lepra baktérium antigénjére reagáljon.  Mivel a lepra Földünkön egyes régiókban ma is endémiás, nálunk is előfordulhatnak leprás esetek. 

EBOLA VÍRUSFERTŐZÉS

Először 1976-ban, a Kongói Köztársaságban bukkant fel az ismeretlen betegség, mely azután az eddigi legpusztítóbb járványt okozta 1995-ben Zairében. A járvány Kikwit város missziós kórházából indult ki, ahol nem volt orvos, a betegekkel félig képzett apácák foglalkoztak, akik naponta 5 új fecskendőt kaptak, amiket néha leöblítettek vízzel: ilyen higiénés viszonyok között kezeltek több száz embert. Az ebola filoviridák családjába tartozó kórokozó, nevét hosszú, fonalszerű alakjáról kapta. Fertőzése magas lázat, kiterjedt külső és belső vérzést okoz. Kelet- közép- és Közép-Afrikából származik: az endémiás területek az Ebola-folyó környéke, Zaire, Viktória-tó és környéke, Dél-Szudán, Uganda, Gabon, Elefántcsontpart, Kongó.

Az ebola a ma ismert legvirulensebb emberi kórokozó, mortalitása 50-90% körüli: még a kevésbé virulens Reston vírus okozta fertőzés is 50 % feletti halálozással jár. Emiatt potenciális biológiai fegyverként tartják számon. A fertőzés forrása a megbetegedett ember, majom, mindmáig ismeretlen rágcsálók. Elsősorban a fertőzött emberről terjed a másikra. Nosocomiális fertőzés: minden váladékkal, vizelettel, vérrel való kontaktussal terjed. A Reston vírus esetében fertőzött majmokkal, azok szöveteivel való érintkezés a fertőzés oka. Lappangási ideje 4-9 nap. Mivel Magyarországra behurcolható járvány, az afrikai vonatkozású anamnézis jelentősége fontos. Gyanújakor azonnali szigorú karantén intézkedések szükségesek.

Forrás: Dr. Felkai Péter PhD: Utazásorvostani ismeretek gyógyszerészeknek / Galenus 2009