A járóbeteg-rendeléseken megforduló betegek jelentős részének a fejfájás az egyik vezető panasza.
Az iparilag fejlett országokban a civilizációs ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a fokozódó stressz következtében igen gyakori, és egyre szaporodik a fejfájás, egyes statisztikák szerint az emberek egyre nagyobb hányada szenved ún. fejfájásbetegségben.
A Nemzetközi Fejfájás Társaság 1988-ban készült osztályozása alapján elsődleges vagy önálló fejfájásbetegségeket és másodlagos vagy tüneti fejfájásokat különböztetünk meg.

Tüneti fejfájás

Tüneti fejfájásról akkor beszélünk, ha a fejfájás hátterében valamilyen más szervi betegség áll. Számos betegség okozhat hosszabb-rövidebb ideig tartó enyhébb vagy súlyosabb fejfájást.
Bár jó néhány kór lehet, de összességében mégis viszonylag ritka. A gyakori fejfájásban szenvedő betegek kevesebb mint 10%-ánál találnak valamilyen más betegséget.

Mi okozhat tüneti fejfájást?
Legáltalánosabb talán a bakteriális vagy vírusfertőzésekhez, lázhoz társuló fejfájás. Okozhatja homloküreg-gyulladás, szembetegség, rosszul korrigált látáshiba, fogproblémák vagy az állkapocsízület elváltozása, a nyaki gerinc betegsége, de társulhat anyagcsere-betegséghez is. Lehet magas vérnyomás jele, de bármilyen irányú vérnyomás-ingadozás kiválthatja: mind az emelkedés, mind a vérnyomásesés járhat fejfájással. Számos gyógyszer mellékhatása lehet fejfájás, de az is előfordul, hogy a gyógyszer (pl. fájdalomcsillapító) elhagyása okoz fejfájást. Agyi térszűkítő folyamatok – bevérzés, tumor – tünete is lehet, ezért tartós fejfájás esetén feltétlenül szükséges a kivizsgálás. Rövid ideig tartó, de igen heves fájdalomrohamokkal jár az arcidegzsába (trigeminusneuralgia). A fejsérülést követő ún. poszttraumás fejfájás két héten belül jelentkezik és általában nyolc hét alatt megszűnik, de olykor krónikussá is válhat.

Önálló fejfájás
A fejfájásos esetek túlnyomó többségében nincs szervi elváltozás, a fejfájás tehát maga a kezelendő betegség. Ilyenkor beszélünk önálló vagy elsődleges fejfájásbetegségről. Fejfájásból akkor lesz fejfájásbetegség, ha a fájdalom tartós vagy gyakran visszatérő probléma, mely megnehezíti, megkeseríti a beteg életét, rontja életminőségét.
A fejfájásbetegségnek három nagy típusa különböztethető meg: a tenziós, a migrénes, és az ún. cluster típusú fejfájás.

Tenziós fejfájás
Talán nincs is olyan ember, aki élete folyamán ne élne át epizodikus tenziós fejfájást. A feszültség, izomfeszülés okozta tenziós fejfájás a leggyakoribb, általában a fiatal felnőttkorban (40 év alatt) kezdődik, és többségében nőknél fordul elő. Régebben stressz-fejfájásnak, pszichomiogén fejfájásnak, izomkontrakciós fejfájásnak is nevezték, mivel kialakulásában jelentős szerepet játszik a stressz.
A fájdalom a nyak- és vállizomzat tartós feszülése következtében rendszerint a tarkótájon kezdődik, tompa nyomás formájában, és innen terjed rá az egész fejre. Nyomó, szorító (nem lüktető) jellegű, kétoldali vagy pántszerű. Mivel a fájdalom enyhe vagy közepesen erős a mindennapi tevékenységet, munkát gátolhatja, de nem akadályozza meg. A szokásos fizikai aktivitás nem fokozza. Órákon, napokon keresztül fennállhat, rendszerint nincsenek kísérő tünetei. A nyaki gerinc, a gerinc mellett futó izmok általában feszesek, fájdalmasak, nyomásra érzékenyek.
A fájdalom kialakulásának pontos folyamata nem tisztázott, számos mechanizmus játszik közre. Mindenesetre igen valószínű, hogy a stressz, a feszültség következtében tartósan összehúzódó nyakizmok fájdalomérző receptoraiból indul ki a fájdalom, amihez később ér és idegi eredetű tényezők is társulnak.
A tenziós fejfájás viszonylag ritkán – az esetek mintegy 3%-ában – válik krónikussá. (Krónikus fejfájásról akkor beszélünk, ha egy hónap alatt a fejfájós napok száma több mint 15 és a panaszok huzamosan, több mint fél éve állnak fenn.) A krónikus forma kezelése igen nehéz feladat, ezért helyes, ha a beteget fejfájáscentrumba irányítják. A krónikus tenziós jellegű fejfájáshoz gyakran társulnak pszichopatológiai eltérések (általában depresszió). Kérdés, hogy ezek okai vagy következményei-e a betegségnek? Mindenesetre a gyógyszeres kezelés mellett gyakran pszichoterápia, fizikoterápia is szükségessé válik.

Migrén

Jellegzetes tünetekkel járó, rohamokban jelentkező elsődleges fejfájás. Az egyes rohamok között a beteg panasz- és tünetmentes. Általában 25–55 éves kor között kezdődik, de előfordul korábban, már serdülő-, sőt gyerekkorban is. Ez a típus is gyakoribb nőknél. Érdekes, hogy pubertás előtt inkább a fiúk között tapasztalható, mint a lányoknál, majd serdülőkorban ez megfordul, és felnőttkorra 3:1 nő-férfi arány alakul ki. Családon belül gyakran halmozódik. A migrénre való hajlam öröklődhet.

A gyógyszerész tanácsa

A migrén kezelésében a fájdalomcsillapítóktól csak a közepesen erős roham megszüntetése várható. A gyógyszerkombinációk (koffeinnel, hányáscsillapítókkal) növelhetik a hatékonyságot.

A migrénes roham lefolyása időben négy részre bontható
1. A betegek egy része előre megérzi a rohamot: a megelőző órákban gyengeség, fáradtság, levertség, vagy éppen ellenkezőleg feldobott izgatottság jelentkezik, de vannak betegek, akik onnan tudják a roham közeledtét, hogy erősen megkívánnak valamilyen – rendszerint éppen elérhetetlen – ételt.

2. Ezt követi az ún. „aura”: villogó pontok, cikcakkvonalak, a látótér fokozatos elsötétedése, kiesése stb. Néha az is előfordul, hogy furcsa szagokat érez a beteg. Ritkábban érzészavar, zsibbadás, vagy átmeneti izomgyengeség is előfordul. A tünetek percek alatt alakulnak ki, és nem tartanak egy óránál tovább.

3. Ezután következik a féloldali, szinte elviselhetetlen lüktető fejfájás. A beteget minden zavarja, a fény, a legkisebb zajok is fokozzák panaszait, fizikai aktivitásra pedig a legtöbb beteg képtelen. Ezért a migrénes gyakran besötétített szobában fekszik, és várja az enyhülést.
4. A roham – mely kezelés nélkül 4–72 óráig tarthat – végül általában viszonylag hirtelen, hányás kíséretében múlik el. A fájdalom megszűnése után még egy-két napig fáradtságérzés, koncentrációs zavar maradhat vissza.

A migrénes rohamok gyakorisága nagymértékben változó. Egyeseknél életük folyamán csak néhány alkalommal jelentkezik, másoknál hetente többször is. Átlagosnak a havi egy-két roham tekinthető.
A roham kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert. Annyi bizonyos, hogy a migrénes roham ér eredetű: kezdetben – az aura során – az agyi erek görcsösen összehúzódnak, főleg a nyakszirti területen, szerotonin, majd P-anyag-felszabadulás észlelhető, később az erek kitágulnak, áteresztőképességük fokozódik, és a kiáramló plazma ingerli a fájdalomérző receptorokat. A legújabb vizsgálatok egyes agyi magvak (locus caeruleus és raphemagvak) fokozott aktivitását is kimutatták, és egy ún. „migréngenerátor” lehetőségét vetik fel.
A rohamot számos tényező provokálhatja. Ilyen lehet az időjárás-változás, az alkohol (különösen a vörösbor), egyes ételek (csokoládé, érett sajt, eper, citrusfélék, egyes tartósítószerek), a menstruáció, a kialvatlanság, a fizikai vagy pszichés stressz.

A gyógyszerész tanácsa

Az alkalmanként jelentkező fejfájás jól befolyásolható fájdalomcsillapítókkal, amit célszerű jó nagy adag folyadékkal bevenni. A gyakoribb krónikus forma kezelése azonban igen nehéz feladat, ilyenkor a fejfájós napok száma több a havi 15 napnál. A túlzott fájdalomcsillapító-szedés megelőzése érdekében – különösen tenziós típusú fejfájás esetén – a gyógyszeres kezelést érdemes fizioterápiával, masszázzsal, nyaki tornával kiegészíteni. A relaxáció, autogén tréning gyakran szintén igen jó hatású.

Cluster fejfájás

A betegség nevét a rohamok jellemző halmozódásáról kapta (cluster = csomag, csoport, halmaz), erre magyar elnevezés, szakkifejezés nem ismeretes. A többi fejfájásbetegséghez képest jóval ritkább, és azokkal ellentétben férfiakon gyakoribb (férfi-nő arány 4:1).
A clusterroham súlyos, mindig féloldali, és mindig azonos oldali fejfájásrohamok jellemzik. A szem környékén, vagy a halántéktájon jelentkezik az éles, hasító fájdalom, mely 15–180 percig tart, és a nap folyamán többször ismétlődik. A rohamot vegetatív tünetek kísérik, melyek féloldaliak, és mindig a fájdalom oldalán hatnak. Ilyenek pl. a belövellt kötőhártya, könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, homlokizzadás. Az érintett oldalon szűkebb a pupilla, csüng a szemhéj, mely gyakran duzzadt, ödémás is lehet. Naponta 1–8 roham fordul elő, melyek sokszor óramű pontossággal jelentkeznek, gyakran éjszaka is. Évente rendszerint 1-2 rohamperiódus fordul elő, általában évszakváltáskor, de az egyes periódusok között hosszabb, akár több évig is tartó panaszmentes időszakok lehetnek. A rohamperiódus általában 1–3 hétig tart, de súlyos esetben hónapokig is elhúzódhat. Krónikus formája ritkább (10%), ilyenkor egy évnél tovább tart a rohamoktól terhelt időszak, miközben nincs két hétnél hosszabb szünet.
A fájdalom kialakulásának mechanizmusa kevéssé ismert. Az óramű pontossággal jelentkező roham-periódusok egy központi „fájdalomgenerátor” gyanúját vetik fel. Ezt a PET (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálatok eredményei is alátámasztják: a cluster fejfájás alatt a középagy egy jól körülírható területén a hypothalamusban mutatkozik aktivitásfokozódás.

A gyógyszerész tanácsa

A cluster roham kezelésében az oxigénbelélegeztetés és az orron át adott fájdalomcsillapítók segítenek. Fontos szerepet játszik a megelőző kezelés is.

Dr. Valló Ágnes