Az epetermelés kb. napi 1–1,5 liter. Éjjel kevesebb epe termelődik, mint nappal, és étkezések után kb. 3 órával éri el maximumát. A képződött epe a májban az epecsatornákon, majd az epevezetéken át hagyja el a májat és az epehólyagban raktározódik.

A máj epevezetéke és az epehólyag kivezetőcsöve közös epevezetékké egyesül, majd ehhez társul még a hasnyálmirigy vezetéke is és ezen keresztül jut az epe a vékonybélbe.

Az epehólyagban felgyülemlő epe az epehólyag falának felszívó képességének köszönhetően betöményedik. Emiatt más az ún. májepének, ill. a hólyagepének az összetétele.

A hólyagepe szárazanyag-tartalmának megnövekedését elsősorban a szerves anyagok mennyiségének növekedése okozza: tízszer annyi epesavas só, epefesték és koleszterin van benne, mint a májepében.

Ugyancsak (kb. ötször) gazdagabb a hólyagepe fehérjékben és nyákszerű anyagokban (mucin), mint a májból elfolyó epe. Ezzel szemben a szervetlen sók koncentrációja azonos a kétféle epében.Az epe jellemzõ és az emésztés szempontjából legfontosabb alkotórészét az epesavas sók képezik. Ezek a májban a koleszterin átalakulási termékeiként keletkeznek.

Az epesavak segítenek a táplálékban lévő zsírok lebontásában, ezáltal a bélnyálkahártya fel tudja venni a zsírokat és a zsírban oldódó vitaminokat. A bélben baktériumok bontó tevékenysége eredményeként is képződik epesavas só. Az epével a bélbe jutott epesavaknak csak 5–10 százaléka vész el, a többi az ún. entero-hepatikus keringés során újra felszívódik és felhasználásra kerül.

[forrás: Galenus]