A vizeletinkontinencia olyan önkéntelen vizeletvesztés, amely alkalmatlan időben, illetve helyen történik. Az inkontinencia, a vizelettartási zavar nem betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség következménye, tünete.

Betegséggé akkor válik, ha már a beteg életvitelét, szociális közérzetét komolyan zavarja. Számtalan betegség velejárójaként léphet fel, így a kérdéskör az orvostudomány számos területét érinti. Ide tartozik többek között a nőgyógyászat, az urológia, a rehabilitáció, az ideg-elmegyógyászat és a gerontológia.

A nőknél jelentkező vizeletinkontinencia kialakulását számos hajlamosító tényező segíti elő:

–    az életkor előrehaladásával nő az inkontinensek száma és súlyosbodnak a tünetek;
–    a menopauzában, a ciklusos hormontermelés megszűnésével ugrásszerűen megnő a vizeletinkontinencia gyakorisága;
–    az elhízás elősegíti a tünetek létrejöttét,
–    a hüvelyi szülés is szerepet játszhat a vizeletinkontinencia kialakulásának elősegítésében.

Az inkontinencia hozzávetőlegesen 500–600 000 embert érintő probléma Magyarországon. Kialakulásakor nemcsak a vizelet higiénikus felfogásáról (megfelelő pelenka) kell gondoskodni, hanem a bőrirritáció kivédéséről is.

FORRÁS: GALENUS