A hideghatásnak leginkább a fedetlen, a levegővel közvetlenül érintkező és/vagy acrális területek vannak kitéve, így ezeken a területeken jön létre elsősorban hidegreakció. A helyi lehűlés hatására az artériák összeszűkülnek, így csökken a terület vérellátása, illetve csökken az érintett részekről történő vér eláramlása is, ami a maghőmérséklet megőrzésére hívatott fiziológiás reakció része. A hideg hatására az erek fala károsodik. A lehűlés fokozódásával megváltozik az erek áteresztő képessége, az intercelluláris térbe folyadék áramlik, lokális ödéma fejlődik ki, ami a helyi keringés következményes romlásával jár és végső soron kialakul a fagyásos sérülés .

A végtagok fagyása veszélytényező nemcsak az alpesi sportoknál, de a magashegymászás alkalmával is. A reális hőmérsékletet gyakran nem is érzi a sportoló, csak amikor már a fagyásnak kifejezett jelei vannak. Az alacsony hőmérséklet mellett a szél hatását (mely a bőrfelszínnel érintkező levegő felmelegedésével majd tovaáramlásával hőt von el bőrből) sem szabad figyelmen kívül hagyni. A szokottan hideg végtagok (főleg a láb- és kézujjak)  zsibbadása, gyakran a fagyás előjele, és észrevétlen maradhat.
A fagyás több fokozatát különböztetjük meg, aszerint, hogy a szövetek milyen hosszan és intenzíven vannak kitéve a hideghatásnak. A szervezet reakciói a hidegsérüléseknél is kaszkádszerűen következnek, ezért nem mindig lehet az egyes fagyási fokozatokat élesen elkülöníteni egymástól.

Enyhe fagyás – kihűlés
A bőr érzékelése a fagyott területen csökken, a vérellátás beszűkülése következtében halvány lesz, a faggyúmirigyek elégtelen működése következtében szárazzá válik. Melegebb helyre kerülve a terület kivörösödik, esetleg viszket. A jelenség önmagától elmúlik, segélynyújtási teendő nincs. Gyakran figyelhető meg elázott kesztyűvel, a nem megfelelően illeszkedő ruházat résein át bekerülő hó felolvadásával, majd a víz megfagyásával a nedves ruházattal továbbra is síelők esetén.

Lövészárokláb
Külön említést érdemel ez a betegség, melyet először az I. világháború sáros, vizes lövészárkaiban kuporgó katonáknál figyeltek meg. A mozgásképtelen katonák száma gyakran több volt, mint a harci sérülésben szenvedők száma, így hadosztályok váltak harcképtelenné. A nedves környezetben hosszú ideig tartózkodóknál a láb kihűl, a bőr halvány, duzzadt, paresthesiás lesz. Ez a fagysérülés még nem okoz az intracelluláris térben kicsapódott jégkristályosodást, így az ártalom visszafordítható. (A világháborúban harcoló hadseregeknél kötelezően előírták azt, hogy a katonák napi több alkalommal, 10 percig, egymás lábát dörzsölgessék).

Elsőfokú fagyás
Ez esetben a bőr lilássá, majd fehérré válik, a fagyott terület az ép bőrből kiemelkedik, keménnyé, ödémássá válik, fájdalmas, érzékeny bármilyen hőhatásra. A gyógyulás napokat vesz igénybe. Nátrium-bitumenszulfonátot és Burow kenőcsöt tartalmazó fagykenőccsel, (Ung. ad pernionem) és vitaminbevitel fokozásával gyorsítható. A külső jelek eltűnése után a hyperaesthesia akár hetekig is megmaradhat.

Másodfokú fagyás
Megjelennek a fagyhólyagok, a terület szöveti folyadékkal telt hólyagos elváltozásai.

Harmadfokú fagyás
Az érfal és környezete permanensen károsodik, a szövet visszafordíthatatlanul roncsolódik, lassú elhalások jelennek meg, amelyek idővel megfeketednek és végül –főként az acralis területek, ujjpercek vége- az érintett terület akár spontán amputálódhat is.

A fagyás kezelése
A fagyás kezelésének leghatékonyabb módja a megelőzés. A réteges öltözködés (derékon felül öt réteg, alul három réteg) és a vízhatlan, jól szellőző ruhák használata ajánlott. 

Az első fokú fagyási sérülések kezelése az alapvető elsősegélynyújtó ismeretek közé tartozik, ezért nem árt az tennivalókat összefoglalásképpen megismételni:

•nedves ruházat eltávolítása
•fagyott rész 10 perces enyhe melegítése (pl. melegvizes palackkal, melegítőpárnával, stb.) - direkt hőhatás tilos
•Aszpirin (500 - 1000 mg). vagy Ibuprofen (400 - 800 mg) adása a  fájdalomcsillapítás, illetve a vérlemezkék összecsapódásának megelőzésére, a mikrocirkuláció javítására.
• A fagyás terápiájában az elsődleges cél a véráramlás visszaállítása, ami enyhébb, elsőfokú fagyásnál masszázzsal, az érintett végtag mozgatásával érhető el. A dörzsölgetést akár hóval, akár mással kerülni kell, mert a sérült bőr excoriatóját fokozza, és nyílt sérüléssé változtatja.
•nagy magasságon O2 belélegzés, mint adjuváns terápia jön szóba
•ha nem tér vissza a tapintásérzés a végtagban, hospitalizáció javallott. Mivel a lehűlt beteg szervezete érzékeny a saját izommozgásra (energiafelhasználás!), hordágyas szállítás indokolt.

A másodfokú fagyásnál a kezelés első lépései megegyeznek az előzővel, de mivel komolyabb a szövetelhalás veszélye, további lépéseket kell tennünk. A fagyási sérülés ellátása a rapid felmelegítés (max. 42 °C-os forró vízben, ha van kéznél, vagy ideiglenesen a hónaljban elhelyezett melegítőpárna, hálózsákban való „dunsztolás”, stb.), majd a fagyott testrészek gondos elkülönítése és steril kötése. Gyulladáscsökkentő medikáció ajánlott. Azonban, amennyiben a fagyás extrém körülmények között, az elérhető egészségügyi ellátástól távol jön létre és fennáll a visszafagyás lehetősége, a melegítést komolyan fontolóra kell venni. A már felmelegített és visszahűlt/visszafagyott terület kiterjedése nagyobb, súlyossága jelentősebb lesz az eredeti esetében tapasztaltnál. Ilyenkor a felmelegítés maximum langyos (és nem meleg!) vízzel történjen, mivel a fagyott terület különösen érzékeny a hőhatásokra. A melegítést 6-10 fokos vízzel kell kezdeni, aminek öt-hat percenként emelni kell a hőmérsékletét, maximum 30 C0-ig.

Fogyasszon a sérült energiadús táplálékot, igyon meleg folyadékot.

Forrás: Dr. Felkai Péter PhD: Utazásorvostani ismeretek gyógyszerészeknek / Galenus 2009