Csonka Andrást, azaz „Picit” mint színművészt és tévés műsorvezetőt kérdeztem jelenlegi szerepeiről, jótékonysági munkájáról és a hipochondriájáról.

Hol és miben láthatjuk játszani szeptembertől?

Mióta a Színművészeti Főiskolát elvégeztem szabadúszó vagyok, így alakult az életem. Jelenleg több színházban is dolgozom. Legtöbbször a Budapesti Operettszínházban láthatnak a nézők, ahol négy darabban is játszom: a Szép nyári napban, a Szépség és a szörnyetegben, az Abigélben és a Csókos asszony című operettben. Ezenkívül a Játékszínben játszom egy nagyon kedves zenés darabban, aminek az a címe, hogy Imádok férjhez menni. Régóta játsszuk még a Mennyből a hulla című krimi-komédiát a Budaörsi Játékszínben.

A legtöbben nagyon jól emlékeznek a Família Kft-s szerepére, ahol Picit, a szerelemes és bohókás fiút alakította. Azóta szinte semmit sem változott. Ön szerint ezt minek köszönhető?

Ez nagyon aranyos gondolat, de nem így van. Nemrég belenéztem az ismétlésbe és bár elsőre elszörnyülködtem, később jót röhögtünk magunkon a kollégáimmal, hogy milyen viccesen néztünk ki akkor. Öv táska volt rajtam, meg selyem ing, szóval minden olyan, ami a 90-es évekre jellemző volt. Azóta természetesen érettebb lettem.

Elsősorban genetikai okai vannak annak, hogy fiatalos maradtam. Erről nyilván nem tehetek. Nagymamám 91 éves korában halt meg, és alig volt ránc az arcán, pedig soha nem használt semmilyen különleges kozmetikai készítményt. Szóval ez egyrészt genetika, másrészt egy lelki állapot. Szerencsés vagyok, mert általában a rosszabb dolgokat gyorsan elfelejtem. Persze előfordulnak olyan félmondatok, amiken egy életen át rágódok.

Talán amit mások is látnak rajtam, hogy pozitívan tudok hozzáállni bármihez a világon. Ami nem azt jelenti, hogy nem vagyok képes néha belehergelni magam egy-egy pánikig jutó állapotba. De próbálok kiegyensúlyozottan és harmóniában élni a világgal, ami szerintem kiül az egész testemre, az arcomra és a személyiségemre is. A személyiségjegyek is segítenek abban, hogy valaki fiatalabbnak tűnjön a saját koránál. 

Színész, tévés műsorvezető, énekes, gyakran „táncos” is, mivel tartja karban magát?
Van olyan mozgástípus, amit rendszeresen űz?

Sokáig lusta voltam a sporthoz, aztán mikor elmúltam 30 éves, rájöttem, hogy változtatni akarok ezen és elkezdtem kondizni. Gondoltam, hogy az majd látszani fog. Pár évig csináltam, Katus Tamás barátom segített ebben. Aztán közbeszólt az élet. A múlt év végén, amikor Keleti Andival készültünk a győztesek tornájára, tele voltam feszültséggel, hogy szuper jól kell táncolnom, de a testem nem volt erre felkészülve. Korábban a Szombat esti láz idején négy hónapig folyamatos edzésben voltam. De visszatérve a múlt év végére, a tánc közben volt egy rossz mozdulatom aminek porckorongsérv lett a vége.
Mivel színházi ember vagyok, nem foghatom vissza magam. A színpadon nincs energiatakarékosság, ott bele kell adni mindent. A kondizás sokáig jó volt, de most rátaláltam az úszásra, ami a hátam miatt is nagyon jó és idegileg is megnyugtat. Szerencsémre épült a közelemben egy modern uszoda, ahova szívesen járok.

Híres hipochonderként is ismerik. Miben nyilvánul meg a hipochondersége? 

Nem úgy vagyok hipochonder, ahogy ezt az emberek elképzelik, mivel nem vizsgálgatom magam mindennap, hogy mi bajom lehet. Nem vagyok kényszeres beteg. Úgy vagyok hipochonder, hogyha valamit érzek, ami eltér a normálistól, akár egy fájdalom vagy egy tünet, akkor ez annyira idegesít, hogy képtelen vagyok másra figyelni. Ilyenkor azonnal elmegyek orvoshoz. Gégészhez rendszeresebben járok, hiszen a hangom a kenyerem.

Alapvetően odafigyelek az egészségemre, és arra, hogy mindent megtegyek azért, hogy ne legyen bajom. Nyilván egy csomó mindenre nem lehet felkészülni, mivel például a rák tünetmentesen kezdődik. Ezek a dolgok mindig megijesztenek és ezért nem is foglakozom ilyen mélyrehatóan a kérdéssel. Elkerülöm a témát, nem olvasok orvosi szakkönyveket, mert nem akarok tünetekről hallani, mivel lehet, hogy beképzelném magamnak.

Mindig szedtem vitaminokat és szedek is, mert annyi zöldséget és gyümölcsöt nem tudok enni, amennyi a szervezetnek kell. De influenza ellen nem fogom beoltatni magam, mert nagyon félek a mellékhatásoktól. Nem akarok ennek a bizonytalanságnak teret adni. Ha beteg leszek, akkor itthon maradok és nem megyek emberek közé, hogy halomra fertőzzem őket.

Ha fontos Ön számára az egészséges életmód, abba a helyes táplálkozás is beletartozik? Milyen módon?

Kérdés, hogy mi a helyes táplálkozás? Nem vagyok egy bio-reform hívő. Azért mert egy paradicsom nyamvadt és rohadtnak tűnik, nem fogom megvenni, mert azt mondják rá, hogy nem permetezték. Egyébként meg honnan tudjam, hogy igazat mondanak-e.
Nem gondolom, hogy kimondottam egészségesen táplálkoznék, mert a zöldségeken és gyümölcsökön kívül húst is eszem. Nem gondolom, hogy az életem hosszabb lenne, ha a húst kiiktatnám az étrendemből. De ha az is lenne, nem érdekel, mert nekem a húsevés örömet nyújt.
Nagyon szeretem az édességeket, főleg a meleg desszerteket, mint például mákos guba vagy palacsinta. Nekem ez kell. Nem vagyok hízékony alkat, így megtehetem.

Igazából szeretnék egészségesebben étkezni, de ehhez kéne valaki, aki folyamatosan főzne nekem. Én egyáltalán nem főzök, és azok az ételek, amiket veszek, vagy az éttermekben megeszek nyilván nem a legegészségesebbek. De próbálok minél több halat enni, például nyáron Szicíliában pihentem, ahol mindennap ettem friss halat. Európában nem lehet elvárni, hogy a hal, amit a tányérunkra tesznek mindig friss legyen.

A másik problémám pedig az, hogy sokszor összevissza, vagy túl későn étkezem. Nem mehetek fel a színpadra tele hassal, de éhesen meg nem fekszem le, tehát akkor eszem, amikor végeztem a színházban késő este 11 óra után. Ráadásul refluxom van, aminek nem tesz jót, ha lefekvés előtt két órával még eszem. De éhesen képtelen vagyok lefeküdni. Tudom, hogy naponta ötször kéne étkezni, de sokszor csak arra van lehetőségem, hogy gyorsan bekapjak egy szendvicset a színházi büfében, ami tudom, hogy nem éppen egészséges.

Úgy tudom nagyon hiú a külsejére. Figyeli az aktuális trendeket és rendszeresen követi a divatot, vagy inkább kedvére és sajátos stílusára hagyatkozik?

Szerintem igazi divat már évek óta nincsen. Régen emlékszem volt olyan nyár, hogy minden nő lilában járt, és voltak világot uraló divatok. Ma már ilyen nincs, mert minden létezik, őrült extrém ötletektől a sportos vonalig. Én leginkább alkalomhoz illően öltözködöm. Szeretem az öltönyöket, a klasszikus vonalat, de nagyon kedvelem a sportos cuccokat is. Nekem a legfontosabb a minőség. Abszolút márkahű vagyok. Egy bizonyos világmárka már bizonyított annyit, hogy érdemes bíznom benne. Csak hosszútávra veszek és abból a márkából, ami bevált.
 
Híres férfi sztárok idősebb korukban előszeretettel fordulnak plasztikai sebészhez. El tudja képzelni, hogy 20-30 év múlva esetleg „szépészhez” fordul, hogy felvarrassa a ráncait?

Húsz-harminc év múlva már olyan mindegy. De itt is közbeszól a hipochondriám, félek ezektől a dolgoktól. Láttam képeket, ahol tönkrementek arcok egy életre. Egy dologban biztos vagyok, egy színész botoxszal nem az igazi már, hiszen lebénítja a mimikai izmait. És ez kimondva is borzalmasan hangzik. Egyelőre azt gondolom, hogy nincs szükségem rá, de félek, hogyha egyszer meg is csináltatnám észrevennék és szánalmassá válnék. A hajamat sem fogom befestetni, mert némelyik férfinak szörnyen elrontják, amitől borzalmas lesz. Inkább a természetesség híve vagyok, de teljesen nem zárkózom el, mert ha már nagyon idegesíteni fog, hogy a szemhéjam belelóg a szemembe, akkor majd fel fogom varratni. De ez még nem aktuális.

Fontosnak tartja, hogy kiálljon néhány komoly ügy mellett, mint például beteg gyermekek segítése. Mesélne erről pár szót.

Felháborítónak tartom azt, hogy az országban több milliós fizetések vannak, mindenféle sumákolások, milliárdos csalások, és ezeknek az embereknek eszükbe sem jut, hogy legalább egy morzsányit jutassanak el ebből azoknak, akik erre tényleg rászorulnak.
Én nem vagyok olyan gazdag ember, aki annyit jótékonykodhat, amennyit szeretne, de vannak ügyek, amiket fontosnak tartok. A legfontosabb számomra a beteg gyerekek ügye, mert nagyon sokan vannak és nincs annál borzalmasabb, mint amikor egy tehetetlen, védtelen gyermek szenved. Vannak kis kiválasztottaim is, akikkel folyamatosan kapcsolatot tartok.

Őket mi alapján választotta ki?

Saját érzéseim alapján, vagy olvastam róla az újságban. Csak akkor fordulok a nyilvánossághoz, ha úgy gondolom, hogy én már nem tudok segíteni. De nyilván egyedül képtelenség lenne, hiszen nem tudok több milliós műtéteket kifizetni. Van egy lebénult kisfiú, akinek 1 millió forintos izomfejlesztő gépre lenne szüksége, ezt nem tudom már megtámogatni neki, és ilyenkor segítséget kérek másoktól.
Azt mondom, hogy mindenkinek kellene, hogy legyen ügye, ami mellé áll, és ha kicsiben is, de segítene. A világon teljes káosz van, mind erkölcsileg és morálisan is, és ezt valahogy vissza kellene fordítani, mert ennek nagyon rossz vége lesz.

Mi az, ami legjobban kikapcsolja? Hogyan pihen?

 Imádok itthon lenni. Ahol most lakom, az szembe van azzal, ahol felnőttem, ami olyan, mint egy óvó-védő torony. Ha kinézek, a gyönyörű 1. kerületi panorámát látom.
Szeretek a barátaimmal lenni, utazni, moziba, színházba menni. Úgy élem az életem, hogy az minőségi legyen. De szeretek egyedül is lenni. Próbálom összhangba hozni a saját karakteremet az elvárásokkal.
Van egy technikám, az autogén tréning, amit régen egy feszültséggel kapcsolatos problémámnál tanultam meg. Ez egy nagyon jó relaxációs technika, amivel az egész testet olyan állapotba lehet hozni, amit egyébként akarattal nem lehetne, csak ezzel a technikával.

Az, hogy késő estig színházban van, majd hajnaltól az RTL Klub Reggeli adását vezeti, mennyiben változtatta meg az életformáját?

Az egészséges életritmusomat megváltoztatta. Késő este 11-re érek haza, még átnézem az adásmenetet, majdnem éjfélkor lefekszem, és fél 5-kor már kelek. Ilyenkor délutánonként mindig lefekszem egy fél órára.

Bedő Zsuzsanna