A még enyhe eltéréseket felismerve hatékonyabban tudunk beavatkozni, és így sok esetben elejét vehetjük a későbbi komolyabb elváltozásoknak.

Minden életkorban, de különösen kisgyermekeknél nagy figyelmet kell szentelni a lábra, melyre mechanikai, statikai szempontból a legtöbb munka hárul. Állás, járás közben az egész test súlyát viseli. A láb boltozatos felépítése révén alkalmas erre a feladatra. Ez a szerkezet azonban könnyen sérülhet. Bizonyos periódusokban különösen nagy a lúdtalp kialakulásának veszélye. Ilyenek az állás, járás kezdete – ezért ezt nem szabad sürgetni, erőltetni. Óvodás-, iskoláskor kezdetén a megváltozott körülmények hatására esetleges túlterhelés miatt az izmok kifáradva nem képesek aktívan biztosítani a láb formáját és így a szalagok is meglazulhatnak. Fontos, hogy jó felépítésű cipővel (a sarok belső részének megemelésével) megakadályozzuk a sarokcsont bedőlését, és ennek következtében a hosszboltozat lesüllyedését.

Lehetőség van arra, hogy indokolt esetben ilyen cipőt vényre felírassunk.

Serdülőkorban az izom fejlődése, ereje nem mindig tud lépést tartani a gyors növekedéssel és súlygyarapodással. Ugyancsak ügyelni kell arra, hogy hosszabb fekvéssel járó betegség után fokozatosan kellő tornáztatás után kezdjük csak terhelni a lábat. Ha a láb statikai helyzete megbomlik, ez kihat az egész testre, kiválthatja a térd vagy a deréktáj fájdalmát is.

Nagyon fontos a gerinc vizsgálata is. Sokszor már kisiskoláskorban kialakulnak tartási rendellenességek. A gyermekeknek nagy a mozgásigényük, ezzel szemben az iskolában sokat kell ülniük. Ráadásul nem egyszer rossz széken, nem megfelelő magasságú asztalhoz görnyedve. Ehhez járul még a számítógép és a televízió, ami szintén elvonja az időt a szabadtéri játékoktól, sporttól. A teljesítménykényszer, a sokszor indokolatlanul nagy elvárások, a pszihés terhelésen keresztül okoznak rossz tartást. A legenyhébb tartási eltérés a hanyag tartás. Ez még akaratlagosan korrigálható. Az izmok, szalagok nincsenek megrövidülve, nem áll fenn ízületi mozgáskorlátozottság. A hanyag tartástól – annak ellenére, hogy megjelenési formájában nem tér el – el kell különítenünk a tartási gyengeséget. Ezt a fokozott gyengeséget az idézi elő, hogy a tartószerkezetek (elsősorban az izmokat) kevés természetes inger (mozgás, levegő, víz, napfény megfelelő tápanyag) éri. De hozzávehetjük a sok esetben kimutatható öröklött alkati adottságokat is.

A tartásgyengeség jól felismerhető és elkülöníthető más elváltozásoktól. Felszólításra a tanuló helytelen tartását ki tudja javítani, képes magát helyesen tartani, de a helyes testtartást nem képes hosszabb időn keresztül fenntartani, hanem rövidesen visszaesik saját helytelen pihenőtartásába. A helytelen tartások bármely formájához társulhat a fej előrehajlított tartása („lógatott fej”). A vállak is előre, lefelé esnek.

A gyenge tartású gyermek ezenkívül még fáradékony is, többnyire visszahúzódó, izomzata rossz tónusú, erőtlen. Gyakran van lúdtalpa, x-lába. Ugyancsak a tartáshibákhoz sorolhatjuk a különböző izomcsoportok megrövidülése következtében előállott rendellenességeket. Sokszor helytelen, egyoldalú igénybevétel váltja ki. Súlyosabb esetekben gerincferdülés, serdülőkori fokozott háti görbületek (leírója után Scheuermann-kór), szerkezeti elváltozások, csontdeformálódások is kialakulnak.

Az enyhébb esetekben fizikailag aktívabb életmód, sport – de ügyelve az egyenletes terhelésre – segíthet, és nem alakul ki kóros testhelyzet.

Amennyiben hosszabb ideje tartó, illetve súlyosabb formáról van szó, a kezelés akár több, egymás munkáját kiegészítő szakember segítségét is igényli. Ilyenkorra már az ellentétes irányú (hajlítónyújtó) mozgásokat végző izmok között az egyensúly megbomlik. Az izompár egyike mindig feszessé válik és megrövidül, ezzel szemben a párja mindig gyengül. A megrövidült izom feszes tapintású, nyugalmi állapotban is fokozott a tónusa, emiatt nem tud jól működni. Igazi erőkifejtésre nem alkalmas. A kórosan feszülő izom fájdalmassá válik, enyhébb ingerekre is kórosan reagál.

A megnövekedett tónus azáltal, hogy az idegvégződéseket ingerli, fokozza a fájdalmat, és további összehúzódást vált ki az izomban. Ez egy „ördögi kör”. A fájdalomhoz egyéb tényezők is hozzájárulnak. Ilyen a vérkeringés romlása a kis erek összenyomódása miatt. A fokozott anyagcsere következtében megnövekedett táplálékigény tovább súlyosbítja a helyzetet. A vérkeringés romlása szöveti károsodást okoz. Fájdalomkeltő anyagok is felszabadulnak.

DR. WIMMER ÁGNES
ORTOPÉD SZAKORVOS
MANUALTERAPEUTA

Bővebb felvilágosítás
06-20/340-5935
www.orthoped.hu