A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül volt egy különleges előadásotok, A bajadér, amiben Dolhai Attilával szerepeltek. Milyen volt a visszhangja az eseménynek?

Mindkettőnknek újszerű volt a felkérés, de ketten mindig könnyebb beleugrani egy nagy dologba, mint egyedül. Nekem a sok prózai és mozgásos, táncos feladat volt újdonság, Attilának pedig - mivel ő eddig főleg musicalekben jeleskedett - ez volt az első komoly operett szerepe. Elég jó barátok és kollégák lettünk, úgyhogy egymást segítve, kiegészítve sikeresen felkészültünk erre a nagy feladatra. Hatalmas várakozás és kíváncsiság előzte meg a darabot, Kerényi Miklós Gábor rendezései pedig rendszerint felkeltik az érdeklődést, így méltán számíthattak arra a nézők, hogy ez a darab különleges és csodálatos lesz. Gyönyörű díszlet, különleges jelmezek és a Kálmán Imre darabokból átvett, híres betét dalok tovább fűszerezik a művet. Dramaturgiailag kicsit más, mint az eredeti Bajadér, de az engedélyt megkaptuk a feldolgozásra. Emlékszem, amikor egy évvel ezelőtt kitalálták, hogy csináljuk meg ezt a darabot, behívott minket a rendező, Kerényi Mikós és azt mondta: „Ugye tudják, hogy ez nemcsak maguknak lesz új és nagy feladat, hanem nekem is?”.
Hatalmas sikerünk volt.

Sportolónak készültél tinédzser korodban, aminek sajnálatosan egy baleset vetett véget. Mennyire maradt meg benned a versenyszellem?

Természetesen megmaradt, ráadásul túlsegít mindenfajta nehézségen, és – most tudom, lehet, hogy sokaknak nem lesz szimpatikus – de nem a hájból jön a hang. Én a mai napig sportolok, és vezetek egy kis női torna klubot ott, ahol élek. Számomra ez nagyon jó stressz levezetés, plusz jó kondiban tart, és így jól bírom a megterhelő feladatokat és utazásokat.

Akkor van a torna klub, és….

És még futok.

Milyen rendszerességgel?

Elég rendszeresen, gyakorlatilag minden másnap. Egy héten négyszer, de háromszor biztosan futok legalább 6 kilométert, de maximum 10-et.
Nem vagyok már élsportoló, nem az a célom, hogy a maratoni futás győztese legyek, hanem inkább az, hogy karban tartsam magam.
Amikor sok év után újra elkezdtem futni, akkor még az inspirált, hogy minél többet fussak és minél jobb eredményt érjek el. Aztán rájöttem, hogy már nem ez a szakmám. Elsősorban énekesnő vagyok és nem professzionális atléta. Inkább az egészséges keretek között maradok.

Említetted, hogy „nem a hájból jön a hang”. Szerinted miért van mégis olyan sok elhízott operaénekes?

Nemcsak az operaénekesekről van szó, hanem általánosságban nagyon sok elhízott ember van. Azért marad meg az emberekben, hogy az operaénekes kövér, mert jobban szem előtt van. Régen nem voltak közvetítések, DVD-k és különböző médiumok, nem volt fontos, hogy amit hallok, az a látvánnyal összhangban legyen. Ma már kinyíltak a lehetőségek, bárki, bármikor megnézhet egy opera közvetítést, ezen felül pedig egyre nagyobb a verseny a könnyű zenével. Minden szempontnak meg kell felelni, mert be kell csalogatni az embereket az Operába. Ez a szakma elég poros műfaj, szükség van az újításokra. Elengedhetetlen szempont, hogy az énekes esztétikailag vonzó legyen. A nézőnek el kell hinnie, hogy akiket a színpadon lát énekelni, azok tényleg egy szerelmes pár.
Nem azt mondom, hogy hajszál vékonynak kell lenni. Én eleve koloratúr szoprán vagyok, akinek a fizikuma amúgy is vékonyabb, törékenyebb alkat. Egy drámai szoprán általában erősebb, de ez nem jelenti azt, hogy ehhez valakinek háromajtós szekrénynek kell lennie. Ma már szerintem nemcsak nyugaton, itthon is fontos, hogy a nézők vonzó, egészséges, jó színészi képességekkel megáldott embereket lássanak a színpadon.

Az operaéneklés milyen szervi képességeket igényel?

A tökéletes kondíció és az ellenálló képesség alapfeltétel, hiszen ez egy erős fizikai munka. Annak idején, amikor elkezdtem énekelni, mondta a tanárom, hogy egy esti előadás, egy főszerep, felér nyolc órai bányamunkával. Ezen jót nevettem. Aztán amikor elkezdtem komolyan énekelni, éreztem, hogy minden fellépés után 1-2 nap regenerálódásra van szükségem, hogy teljesen kipihenjem magam és a következő előadást is ugyanolyan elánnal tudjam végigénekelni. Ez kemény fizikai munka, ami koncentrációval és megfelelő idegrendszerrel társul. Testileg, lelkileg abszolút egészségesnek kell lenni. Elengedhetetlen a jó tüdő és rekeszmozgás, ami úgyis kialakul a sok gyakorlás alatt. Szerintem az operaénekes tüdeje vetekszik a vízilabdások tüdőkapacitásával.

Az egészséges életmódban hiszel. Táplálkozásban is? Esetleg mivel vidéken is van házad, termelsz magadnak zöldségeket, gyümölcsöket?

Volt idő, amikor termeltem, de nem mindig van rá időm. A szomszédok csodálatosan ellátnak. Úgy, mint a régi falusi orvosokat – engem a tornáért, ami ugye karitatív tevékenység a részemről – természetbeni juttatásokkal halmoznak el. Mikor minek van idénye, nyáron paradicsomot, paprikát, ősszel a betakarított gyümölcsökből készült befőtteket, szörpöket, lekvárt kapok.
Rájöttem, nem mindegy, hogy hogyan és mit étkezünk. Nekem mivel sokat utazom, - és ezáltal különböző éghajlatokon, országokban járok - még inkább figyelnem kell az étkezésre. Nagyon megterhelő a szervezetemnek ez a sok utazás. Amikor énekelek nem eszem zsíros és nehéz ételeket, hanem inkább kalóriadús és tápláló ételeket választok, mint hal, teljes kiőrlésű tészta vagy rizs. Az a típus vagyok, aki mindig előadás előtt eszik; amit elvesztek később, azt előtte bepótolom.  Amúgy ez elég ritkaság, mert az énekesek 99%-a előadás után eszik.
Én inkább iszom fellépés után. A legjobb gyógyír számomra egy deci, finom, száraz, vörösbor. Esetleg még ropit szoktam enni, mert azt imádom.
Tehát azt gondolom, hogy foglalkozni kell azzal, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe. Muszáj megkönnyíteni ezt a stresszes, megfeszített munkát. Mi énekesek azért rendesen égünk... Ráadásul folyamatosan meg kell felelni, a publikumnak, a szakmának, mindenkinek.

Bakonyi ház vagy inkább a budapesti nyüzsgés?

Most biztos, hogy sokan utálni fognak ezért, de nem szeretem Budapestet. Egyetlen dolog miatt kedvelem, szeretek prózai színházakba járni. Ha tehetem, inkább hazautazok és nem alszom Budapesten. De ez természetes, mert az életem nagy részét a munkám miatt a világ nagy városaiban töltöm, és amikor hazajövök, a saját ágyamban szeretek aludni, a saját otthonomban szeretek lenni. A vidék hangjait szeretem hallani.

Hogyan készülsz az idei karácsonyra?

Sehogy. Két nagyon fontos esemény vár rám decemberben. Az egyik – a Varázsfuvola bemutató - pont karácsonykor lesz Magyarországon, a Vígszínházban. A rendhagyó bemutatón Polgár László lesz a partnerem, Fischer Ádám vezényel és Marton László rendez. A másik fellépésem – szintén a Varázsfuvola – pedig Münchenben lesz nem sokkal előtte. Ez egy európai, élő közvetítés lesz. Így az egész novemberem azzal telik, hogy készülök és próbálok.
Van egy kedves ismerősöm, aki minden karácsonyra elkészíti nekem a töltött káposztát. Enélkül nem múlhat el karácsony. Ez pedig egy nem akármilyen töltött káposzta, ugyanis libamellből és édes káposztából, olívaolaj felhasználásával készül, citrommal savanyítják, és természetes zöld fűszerekkel ízesítik. Igen kímélő étel. Ezt a receptet azért fejlesztettem ki, hogy én is élvezhessem a karácsony ízeit. A két-három lábasnyi töltött káposzta a legnagyobb sláger a karácsonyi időszakban.

Süteményeket szoktál sütni, vagy enni ilyenkor?

Nagyon kevés édességet eszem. Inkább csak ínyencként egy-két falatot. De nem vagyok finnyás, mindent szeretek enni, csak mértékkel.

Hol és kivel fogod tölteni az ünnepeket a fellépések után, ezek szerint december 26-tól?

Utána is énekelek, ugyanis van még három előadásom december 31-ig. A szilvesztert pedig át fogom aludni. Amúgy mióta a pályán vagyok - és most leszek 2010-ben 20 éve a szakmában, mint gyakorló énekes – nem volt nyugis karácsonyom. Mindig dolgoztam. Nekem az ünnep hétfőnként, vagy januárban van.

Mész valamerre kikapcsolódni januárban?

Egy pár napot muszáj elmenni regenerálódni. Mert az éneklés és főleg egy premier, nagyon megterhelő feladat. Már régen énekeltem Magyarországon, ráadásul a Varázsfuvolát, úgyhogy még izgalmasabb feladat lesz. Külföldön soha nem izgulok, de itthon mindig.

De fura, ez vajon miért van így?

A hazai pálya nehézségei miatt. Jobban várják és ismerik az embert. Én pedig nagyon meg akarok felelni.

Melyik volt életed legemlékezetesebb karácsonya és miért?

Amikor karácsonykor a New York-i Metropolitan-ben énekeltem és élő egyenes adásban több millió ember nézett a világ összes táján.

Bedő Zsuzsanna