Miért vesszük naponta kézbe az aránylag olcsó szappant, és hogyan fogadtuk el mindennapos használati cikknek?
Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a szappant már időszámításunk előtt személyi higiénia céljára használták volna. Kezdetben a növényi hamut vízzel vagy fullerfölddel keverték, utóbbit fullerszappanként említi az ótestamentum. Lehet, hogy i. e. 2000-ben a babilóniak már zsírból és hamuból olyan szappant főztek, amit ruhák mosására alkalmaztak. Azt is feltételezik, hogy később a föníciaiak faggyúból bükkfahamuval főzve készítették, bár ezt inkább hajpomádénak, semmint tisztálkodási célra használták. Régi-régi időkben illatosított olajok szolgáltak fürdési célra, ezeket botra erősített spongyával kenték magukra, aztán az olajat, izzadságot és szennyeződést meghajlított fémeszközzel kaparták le a bőrről.

Római ajándék

Maga a szappan szó vagy a rómaiaktól ered, akik a szapo nevű anyaggal tisztálkodtak, vagy a keltáktól, akik az állati zsiradékból és növényi hamuból készített terméket szaipónak nevezték. Galenus római orvos a második évszázadban a szappannak testmosási célra alkalmazásáról írt; egy évszázaddal később már szappan-samponról, kereskedelmi saponariusról és szappanfőzésről is olvashatunk. Noha a nyilvános és magánfürdők a római birodalomban igen kedveltek voltak, a szappan viszonylag lassan terjedt el. Talán azért, mert külleme és szaga akkor egyáltalán nem volt vonzó, hiszen állati zsírból nyers alkáliákkal főzték. Inkább tisztítottak és mostak vele. A személyi higiéniával azokban az időkben kevéssé törődtek, meg aztán tisztítás céljára ott voltak a szaponintartalmú növények, a Saponaria-, a Quillaia-, a Gypsophila-fajok. Csak i. sz. 1000-ben indult meg Európában, elsősorban Franciaországban és Olaszországban a szappan ipari gyártása. E szappanfőző üzemek környékén szörnyű szag terjengett a felhasznált állati zsiradékok miatt.

Szappanfőzés

Magának a szappanfőzésnek kémiája egyébként roppant egyszerű. Ha zsírokat vagy olajokat lúgos anyagokkal: kálilúg, nátrium-hidroxid vagy megfelelő karbonátok melegítünk, azok zsírsavsókká: szappanokká és glicerinné alakulnak. A kálium- vagy káliszappanok lágyak, a nátriumszappanok viszont szilárdak. A sok kalciumot és magnéziumot tartalmazó kemény vizek kicsapják a szappanokat, azaz elbontják és a zsírsavval oldhatatlan, a víz felszínén úszó csomós réteget képeznek.
A szappan minősége az alapanyagok finomságától függ. Igen jó minőségű szappan nyerhető az olívaolajból, különösen, ha a lúggal való főzés végén konyhasóval kisózzák vagy szemcsésítik. Ilyenkor a szappan az elegy felszínén úszik, és belőle a vizes rész, a nemkívánatos színező anyagok és szennyezések kiülepednek. A főzéshez használt zsír lehet állati eredetű faggyú, zsír vagy növényi eredetű, mint az olívaolaj, a pálmaolaj, a kókuszolaj, a lenmagolaj vagy a gyapotolaj. Ezekben a zsírsav glicerinhez kötötten, ún. észter formájában található, és az édes ízű, egyébként a kozmetikai iparban gyakran használt glicerint az elszappanosítás után melléktermékként nyerik. Végül a szappant megszárítják és feldarabolják.

Új termékek

A borotvaszappan minőségi termék. Az átlátszó szappan alkoholos szappanoldat lassú bepárlásával és szárítással készül; a folyamat három hónapig is eltarthat. A jellegzetes homorú szappant nem formába öntéssel, hanem szárítás közbeni zsugorítással állítják elő. A szappanpor a szilárd szappan aprításával-őrlésével készül. Glicerint hozzáadva a szappan jobban puhítja a bőrt. Szappant tartalmazhatnak a fogkrémek, a fogporok, a testápolók, a gyógyszerészeti készítmények közül a pilulák, a tapaszok, a kenetek, régen a tejkrém, a szappanszesz, egyes állatgyógyászati készítmények. Gyógyhatású szárító vagy aszeptikus szappanok a kénes szappan, a bóraxszappan, a kátrányszappan stb.
A XX. században a felületaktív szerek háttérbe szorították a szappanokat, és megjelentek az ipari és háztartási tisztítószerekben, mosószerekben, samponokban és más kozmetikumokban. Ennek ellenére a szappan még ma is népszerű és igen elterjedt a mindennapi tisztálkodáshoz, és egészen biztos, hogy megőrzi pozícióját a jelen évszázadban, sőt talán a jövő századok során is.

Forrás: Stájer Géza: Méregtől a gyógyszerig / Galenus 2004