A féltékenység hálójában

Aki szeret, az féltékeny, és gyötrelmeket okoz saját magának éppúgy, mint a párjának. Így tehát nem árt, ha megismerjük e testi-lelki probléma főbb jellemzőit, és igyekszünk mielőbb megszabadulni tőle.

A féltékenység gyakori érzés: már a gyermekkorban szükségünk van rá, hogy szeressenek minket – és jobban, mint másokat. Így már életünk kezdetén is megnyilvánulhat a féltékenység az egyik szülő vagy testvér iránt.  Sigmund Freud, a nagy pszichoanalitikus szerint nem is normális dolog, ha nem vagyunk féltékenyek, hiszen ezzel egy lelki szükségletünket elégítjük ki… Vizsgálják ezt az érzést mások is, szinte minden kultúrában, szerte a világon, miközben egy közöset hangsúlyozni kell benne: a szociális értékek befolyását, ezen belül a szerelmi hűtlenség társadalmi megítélésének jelentőségét. Emellett köztudott, hogy a féltékenység a párkapcsolatok egyik fő ellensége, gyakori megmérgezője. Ezért jó, ha kezelni tudjuk… különösen, ha szélsőségessé válik.

Férfiak és nők: ugyanaz a harc
Az általános társadalmi vélekedés szerint (olykor kóros) féltékenységben több férfi szenved, mint nő, bár nincsenek róla pontos adatok. Ez az érzés persze egyformán megvan mindkét nemben, csak egyszerűen „látványosabb” módon mutatkozik meg a férfiaknál. Nagyfokú azonban a nemek közti eltérő megítélés a szerelmi kapcsolatok minőségének tolerálásában: általában elfogadott, hogy a férfinak lehet pusztán szexuális kapcsolata valakivel, míg a nő érzelem nélkül „úgysem” tud intim viszonyt létesíteni, ezért elítélendőbb a félrelépése. Így sokak szerint ezzel „igazolható” a férfi gyakran erőteljesebb reakciója. De persze vitatott az ilyen jellegű különbségtétel.

A féltékenység az a különös érzés, amely elhatalmasodhat a férfin is, nőn is, amikor attól tart, hogy a másik megcsalja. Függetlenül attól, hogy beigazolódik vagy sem, ez az erősödő nyugtalanság, mint egy élősködő, pusztítja a kapcsolatot. Hiszen az nem válhat előnyére a férfi-nő viszonynak, ha az egyik partnert érő tekintet, vagy annak bármely szociális kapcsolata, ha még oly ártatlan is, folytonosan gyanút kelt a másik félben.. . Ami pedig a féltékenység megélését illeti: rendszerint eltérő jellegű a két nem esetében. Míg a féltékeny nő attól fél, hogy elhagyják, addig a férfi hatalma elvesztéseként éli meg ezt az érzést. Ugyanakkor közös benne, hogy a féltékeny férfi is, nő is, szerelmi gyűlölködését nemcsak a partnerére vetíti ki, hanem a feltételezett riválisra is.

A féltékeny nő számára a szerelmet egy fő kérdés kíséri: „igazán engem szeret?’”. Akár önbizalomhiányból, akár túlzott birtoklási vágyból ered, a női féltékenység elsődlegesen arra a képzelgésre épül, hogy minden nő potenciális vetélytárs. Így a féltékeny nő úgy tekint a többi nőre, mint ahogyan azt szerinte a férfi tenné, és közben lesi párján az árulkodó jeleket. Az elhagyástól való félelme pedig olyan erős, mint a tudat alatti vágya, hogy követelőző szerelmével uralkodjék a férfi fölött.

A féltékeny férfi viszont jellemzően attól fél, hogy más is birtokolni akarja azt a nőt, aki az övé… Amikor a párja kedves valakihez, meggyőződése, hogy nem neki, hanem másoknak akar tetszeni, amit persze ő nem viselne el.  Ezt az ellene indított „támadást” (még ha csak képzelt is) férfiassága elvesztéseként éli meg. Egyúttal arra gondol: ha az élet úgy hozná, el tudná viselni, hogy a társa elhagyja, de azt már nem, hogy az egy másik miatt történjék... Így ennek a harmadik félnek a felbukkanását számba véve elveszti minden realitás-érzékét, elvakulttá válik. Akár létezik a harmadik fél, akár csak ott lappang a féltékeny férfi tudatában, ez utóbbi úgy érzi, hogy a rettegett ellenfél fogja birtokolni azt a szexuális vonzerőt, amit tőle elvett. És ez a feltételezés csak tovább táplálja féltékenységét…

Lelki gyötrelmek, fizikai erőszak
A féltékeny férfi is, nő is gyötri a partnerét, de ennek is megvannak a maga jellegzetességei.
A féltékeny nő: „tárgyi bizonyítékokat keres”, szokatlan illat, parfüm nyomait, ottfelejtett cédulákat az öltöny vagy a farmernadrág zsebében, és nem riad vissza attól sem, hogy „kémkedjen” a partnere mobiltelefonjában.   A legkisebb nyom esetén is kitör rajta a féltékenységi roham, főként elhagyása miatti félelmében. Ilyenkor sír, fenyegetőzik… Van úgy, hogy megpróbál találkozni a riválisával, akinek a helyzetét annak becsmérlésével, rossz színben való feltüntetésével akarja megingatni partnere szemében.  Végül odáig jut, hogy hosszú gyötrelmek után be sem engedi a lakásba az addig hőn szeretett férfit, és más megpróbáltatásoknak is kiteszi.

A féltékeny férfi: figyeli társa külső megjelenését, ellenőrzi időbeosztását, mintha kötelessége lenne mindenről tudnia.  Valamennyi, a szokásostól eltérő jelenség a párjánál a megjegyzések és kérdések lavináját indítja el a részéről.  Igyekszik korlátozni a nő önállóságát, légüres teret létrehozni körülötte, elszigetelve családjától és barátaitól.  Ha úgy véli, hogy a megcsalásra vonatkozó bizonyíték került a birtokába, nem erőszakossá válik, megalázza a másikat, és a legrosszabb esetben fizikai erejével ad nyomatékot féltékenységének. Minden eszközzel uralkodni akar a nő fölött, akire az adott helyzetben ugyan haragszik – de a világ minden kincséért sem mondana le róla!    

Forrás: Galenus / www.patikamagazin.hu