Savlekötők

A legegyszerűbb patikaszerek gyomorégés esetén a savlekötők, amiket „antacid”-oknak is neveznek. Ezek a lúgos karakterű hatóanyagokat (pl. kalcium-karbonátot vagy magnézium-, illetve alumíniumsókat) tartalmazó gyógyszerek kémiai reakcióba lépnek a gyomorsavval, megkötik, semlegesítik azt, és ártalmatlan anyagokká alakítják át.

A savlekötők recept nélkül megvásárolhatók, általában tabletták, ritkábban granulátumok, porok vagy szuszpenziók formájában sorakoznak a patikák polcain.

A tabletták gyakran rágótablettaként használandók, azaz szétrágás után kell azokat lenyelni, hogy a szétporladt tabletta minél hamarabb kifejthesse hatását a gyomorban, és néhány perc után már érezhető javulást hozzon. Egyes gyomorsavkötő tablettákban a savkötő hatóanyag mellett puffadást csökkentő komponens is található, így több kellemetlen tünet egyidejűleg mérsékelhető. A szuszpenzió jellegű savkötőket adagolás/bevétel előtt fel kell rázni, mert állás során a hatóanyag-tartalom az üveg aljára leülepszik.

Klasszikus, ugyanakkor elavult szernek számít a gyomorsav-túltengés kezelésében a szódabikarbóna (nátriumhidrogén- karbonát). Egy-egy kiskanálnyi mennyiség megköti ugyan a gyomorsavat, de a keletkezett szén-dioxid a gyomor falának olyan mértékű feszülését okozhatja, ami további savtermelődésre készteti a gyomrot, miközben éppen az a probléma forrása.

Mellékhatás: Nem csak a savat, de értékes anyagokat, más gyógyszereket is megkötnek

Bármilyen savkötő szer szedése esetén ügyelni kell arra, hogy a gyomorsavat semlegesítő hatóanyagok egyben más hatóanyagokat is megköthetnek a felületükön, így nem javasolt azokat más gyógyszerekkel (pl. bizonyos antibiotikumokkal) egyidejűleg alkalmazni. Ajánlatos, hogy legalább két óra teljen el a savkötő szer és egyéb gyógyszerek bevétele között.

Mellékhatásként az alumíniumsókat tartalmazó készítményeknél székrekedés, a magnéziumot tartalmazóknál hasmenés fellépésével lehet számolni egyes betegek esetén. A vesekövességben szenvedő pácienseknek kezelőorvosukkal, gyógyszerészükkel egyeztetniük kell a választott savkötőt illetően, ugyanis a kalcium-sókat tartalmazók vesekövesség, valamint arra való hajlam esetén nem ajánlottak.

Terápia: a gyomorsav képződésére hatnak a legújabb szerek

A probléma nem csak akkor kezelhető, ha már jelen van a túlzott mennyiségű gyomorsav, és az maró érzést okoz. Többféle gyógyszer létezik, amik a gyomor savtermelését gátolják, azaz a kóros folyamat már egy korábbi láncszemnél megállítható. A gyomorsav termelődését gátló hatóanyagoknak több típusa van, aszerint, hogy milyen hatásmechanizmussal működnek. Szinte valamennyi, a gyomorsav túlzott mértékű elválasztását gátló szer receptköteles, annak a szedését az orvos rendeli el. Ha a hatóanyag neve „-prazol” végű (pl. omeprazol, lanzoprazol), általában napi egyszeri adagolást ír elő az orvos, és a tablettát egészben lenyelve, reggel, étkezés előtt ajánlott bevenni. A nevében „-tidin” végű hatóanyagú szerekből (pl. cimetidin, famotidin, ranitidin) este, lefekvés előtt történő adagolás a javasolt. Betegenként azonban eltérő lehet az adagolási séma.

A kezelőorvos azt is megmondja a betegnek, hogy mennyi ideig kell alkalmazni a szert, néhány hétig vagy hónapig tartson a gyógyszerszedés. Az is előfordulhat, hogy egy kúrát követően egy év elteltével felülvizsgálat következik, ami alapján eldönthető, hogy további gyógyszeres kezelés szükséges- e.

Amennyiben receptköteles hatóanyagú szerrel történik a gyomorsav-túltermelés, a refluxbetegség kezelése, akkor a kezelőorvossal, gyógyszerésszel szükséges azt is egyeztetni, hogy ez mennyiben befolyásolja a vele együtt szedett egyéb szerek hatását.

Gombaellenes hatóanyagok vagy véralvadásgátlók és gyomorsav-termelődést gátló gyógyszerek együttes szedése esetén ugyanis kölcsönhatásba léphetnek a hatóanyagok egymással, hatásváltozást eredményezve.

Amennyiben gyomorégése, fokozott savtermelődése van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez a megfelelő gyógyszeres kezelés kialakítása érdekében.

Dr. Budai Mariann és dr. Dóczi István
szakgyógyszerészek