Végigolvasva az élettörténetedet nekem az ugrott be először, hogy soha nem adod fel. Miért?

Nagyon érdekes ez, mert valahányszor kudarc ér, megbánt valaki, vagy negatív véleményt mond, az erőt ad nekem. Ilyenkor azt gondolom, hogy majd én megmutatom neki. De lassan ennek vége, mert 40 fölött az akarás helyét kezdi átvenni a hagyás. Mert bár van szabad akarat, de létezik egy magasabb rendező erő, a sors. Az, hogy tudatos szinten eldöntök dolgokat az csak a jéghegy csúcsa. A legmeghatározóbb cselekedeteink nem a tudatos szintről érkeznek, hanem a mélyből.

Nagyon rossz gondolkodás felé visz az, ha azt hisszük, hogy amit nagyon akarunk az feltétlenül úgy is lesz. Persze erre is lehet példa. Az akarat adott esetben nagyon fontos, de mindenkinek van egy sorsa, amit nem kerülhet el. A nagyon erős akarás – amit a pszichológia hiperszándéknak hív – néha pont az ellenkezőjébe fordul. Az agyunk bal fele felelős a racionalitásért, a logikáért, a lineáris gondolkodásért és az akarásért. A jobb agyféltekünk pedig az intuícióért, a befogadásért, az elfogadásért, a kreativitásért, a művészetekért és a hagyásért. Az egységes léthez a két agyféltekünk integrált együttműködése kell. Így van amikor lineáris, van amikor holisztikus, intuitív módon rakom össze az életemet, amiben a sorsnak és szabad akaratnak helyet hagyok.

Mire tanított meg téged az a sokféle munka, amikkel korábban foglakoztál? (takarítás, esztergálás, gyári és bkv jegyellenőri munka)

Megtanultam megbecsülni dolgokat. Emlékszem arra az időre, amikor a bolt előtt azon gondolkodtam, hogy pontosan mennyi pénzem is van ennivalóra. Akkoriban számított 10-20 forint is. Ma reggel hálát adtam a jó Istennek, hogy olyan reggelim volt, amit négy csillagos szállodákban szolgálnak fel az embereknek. Nagyon sok mindennel foglalkozom, tegnap például egy négyórás koncertem volt. Ezután rendszerint megjutalmazom magam – azt szoktam mondani, hogy az az én nagy szerencsém, hogy nem látszik rajtam, hogy szeretek enni (nevet) – és relaxáló, lucullusi lakomát rendezek. Ilyenkor eszembe jut az az idő, amikor vajas és zsíros kenyeret ettem, és az, hogy most milyen csodálatos az életem, hogy ilyen bőségben és jólétben élhetek. Ez mindig ad egy viszonyítási pontot, hiszen nem születtem bele a zsíros tutiba, hanem magamnak teremtettem meg ezt az életet.

Az időhöz való viszonyban is nagy tanítást kaptam. Ugyanis amikor esztergáltam a Magyar Gördülő Csapágyművekben, nem a jelenben, hanem a jövőben éltem. Az volt a belső mozim, hogy híres színésznő leszek, és Fellini fog felfedezni. Eközben persze mindig eufórikus boldogságban úsztam. Nyolc órán át megállás nélkül álmodoztam, gyakorlatilag nem voltam jelen, mindenki csak azt látta rajtam, hogy fülig ér a szám. Aztán egy fémforgács elvágta a kezemet és nem dolgoztam ott tovább. Egész pici koromtól a 30-as éveimig a jövőben éltem. Aztán rájöttem, hogy meg kell állnom. Most jutottam el oda, 43 évesen, hogy a jelenben létezzek tovább.
Ezt a jelent 20-30 éven keresztül programoztam magamnak. Az ember szemüvege számtalanszor cserélődik, mindig más megvilágításban látja a saját életét. Nagyon izgalmas mozi ez a földi lét.

Mi az, ami ma érték szerinted?

Némi leegyszerűsítéssel azt mondanám: két fő út van: love vagy lóvé. Kevesen vannak, akik a kettőt össze tudják hozni. Aki erre képes, az a szellemet anyaggá, az anyagot szellemmé tudja tenni. De sajnos abban a világban élünk, ahol a pénz uralkodik. A legtöbben a külsőségekkel foglalkoznak és azt mutatják, hogy milyen menő órájuk, telefonjuk vagy kocsijuk van. A másik oldal pedig – kevesebben vannak, de szerintem egyre többen – akiknek tele van a hócipőjük ezzel a mutogatással. Egyre több ember rájön, hogy elmegy az élete a manipulációra. Aztán már nem veszi észre a lényeget, hogy az az autó elsősorban keveset fogyasszon és legyen megbízható.

Engem a kettő gondolkodás integrációja érdekel. Szeretek jól élni, éttermeket kipróbálni, utazni, de azt is, hogy a szeretteimnek meg tudom adni, amit szeretnének, vagy, hogy el tudom tartani a nyugdíjas anyukámat, ki tudom segíteni mind a négy testvéremet, akiket én hoztam fel Hajdúnánásról. Az életre, az élményekre szeretem a pénzt költeni és nem ostoba, sírba nem vihető tárgyak vásárlására. Szeretek és szeretnék is jól élni, mert azt a rengeteg energiát és ragyogást, ami bennem van, csak akkor tudom szinten tartani, ha saját magamba is minőségi ételeket és élményeket rakok. Májustól októberig a természetben töltődöm fel, még 13-14 fokos vízben is úszok a budakalászi bányatóban, októbertől pedig heti egyszer a Széchenyi-fürdőben. Bár nem olcsó a belépő, de tudom, hogy ott kilazulok, feltöltődök és ettől tudok utána megint adni, toleránsnak, elfogadónak, mosolygósnak lenni. Emellett jóga, kocogás, biciklizés, és a természetben való egyedüllét, ami lételemem. Szeretném a lóvét és a love-ot összehozni az életemben, vagyis hogy tisztességesen keressek a másoknak is örömöt hozó szeretetteljes munkáimból.

Volt egy hangszalaggyulladásod, ami után az öngyógyítás felé fordultál…

Igen, az a hangszalaggyulladásból lett csomó sorsdöntő volt. Engem a kineziológus szó szerint levett a műtőasztalról. Pénteken 8-ra voltam kiírva műtétre, amire nem került sor. Hazamentem és ő oldott kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken, ami után belenéztek az orvosok a torkomba és nem találták a csomót. Ezután óriási változás kezdődött el az életemben, a 29 éves extroverzióból átfordultam az introverzióba. Akkor találtam meg a kis hanggal, a belső vezetővel a kapcsolatot, aminek következtében teljes autonómiában vagyok. Tehát senki sem mondhatja meg nekem, hogy mit kell csinálnom, mi a dolgom. Akkor lesznek az emberek önmaguk és szabadok, ha megtalálják a kapcsolatot a belső hanggal, hiszen mindenki maga tudja és érzi, hogy neki mi a jó. Az intuíció a belső hangon keresztül szól. Ez egy tanuló bolygó, ahova azért jövünk le, hogy tapasztaljunk és fejlődjünk. Nem szabad hagyni, hogy egy kívülálló mondja meg nekünk, hogy mit kell csinálnunk.
A betegség után az öt hónapos „szabadság lét” alatt sikerült ezt megteremtenem. Reggel elvittem a gyerekeket az óvodába, majd lebicikliztem a bányatóhoz, aztán onnan délután mentem értük. Volt olyan, hogy annyira belemerültem, hogy a férjem ment a gyerekekért. Ő csodás társam, az öt hónap alatt egyszer sem mondta, hogy: Mazsola, ha nem dolgozol, legalább legyen ebéd vagy rakjál rendet. Ehelyett meghallgatta a napközben megélt élményeimet. Látta rajtam a ragyogást és mindig csak dicsért. Ez egy meghatározó időszaka volt az életemnek és egy minta abból, amivel idősebb éveimben töltöm majd az időm.

Visszatérve az öngyógyításra, ha beteg leszel te vagy bármelyik családtagod, kigyógyítod magatokat sajátos technikákkal? Gyógyszereket szedtek ilyenkor? Orvoshoz mész?

A fiamat például erre a hétre az orvos kiírta torokgyulladással, de mi rájöttünk ennek a lelki hátterére. Ő is tudja, hogy miért lett beteg, bár eleinte állította, hogy szerinte lehet olyan is, hogy az ember egyszer csak megfázik. De valójában nincs olyan, hogy megfázunk. Bacilusok, vírusok, baktériumok milliárdjai mellett létezünk minden pillanatban. Kérdés, hogy van-e olyan erős az immunrendszerünk, hogy mindezt állja. De befolyásolhatja alkati hajlam is. Nekem a légcsövem a gyenge pontom. Mindenkinek van hajlama, de ahhoz, hogy a betegség kifejlődjön aktiválni kell azt, ami az energiaszint lezuhanásával kezdődik. Ez történhet stresszes helyzettől, negatív gondolkodástól vagy egyéb lelki problémától. Azt mindenki tudja, hogy háromféle betegség van, a környezeti, a karmikus és a lelki. Ha valaki eleve betegnek születik, az egy karmikus, hozott probléma. Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor egy orvos munkája elengedhetetlen, például amikor elütnek valakit, akit bevisznek a sürgősségire és át kell ültetni, össze kell varrni stb. Sok esetben nem elég az orvosi beavatkozás, szükséges hozzá a lélek is.
De visszatérve, nem szedünk gyógyszert, nem oltatunk, és nincs nálunk H1N1 és egyéb vírusok sem.

Mit teszel, ha valahogy mégis beteg leszel?

Amíg beteg lesz valaki az egy folyamat. Jóval korábban lehet érezni a közeledtét azzal, ha az ember kimerül, és lezuhan az energiaszintje. Ha valaki teljesen kifacsarja magát, annak jelez a szervezete. Nagyon ritkán vagyok beteg, nem is tudom hány éve nem szedtem már antibiotikumot. Amikor nagyon pörgős időszakom van és nincs energiám, akkor előveszem valamelyik technikámat. Most már sok ilyet ismerek, amiket szépen folyamatosan másoknak is átadok a Lelki Wellness Hétvégéimen. Ilyenek például: auraerősítés, önbizalomerősítés, kineziológiai stressz levezető gyakorlatok, harmadik szem zseblámpázás. Ezenkívül még imádkozom, mert igenis a „kérjetek és megadatik” működik.
Szerintem spirituális szempontból egy felnőtt, kiegyensúlyozott, egészséges embernek a József Attilai négy alapszükségleten kívül (ehess, ihass, ölelhess, alhass) még négy dologra van szüksége. Az ölelésben benne van az, hogy én szeressek és engem szeressenek. Ha nincs meg a szeretet, a lélek tápláléka, akkor nem lehet valaki egészséges. Szeretet nélkül meg kell halni. Tehát a négy dolog kell még: rendszeres mozgás, ami endorfint, boldogsághormont termel, rendszeres egyedüllét, csend, amiből ha nekem a heti három alkalom nincs meg, felborul az egyensúlyom, a harmadik dolog a természet közelsége, a negyedik pedig a kreativitás fejlesztése és minél gazdagabb megélése.

Mit szoktál főzni? Bió, vega vagy szaftos, húsos?

Az interjú 2. részében a választ és az interjú folytatását olvashatják. Soma mesél a kedvenc ételeiről, méregtelenítésről, fogyókúráról és a spirituális ébresztésről.

Bedő Zsuzsanna