Oka az, hogy a vizeletben felszaporodnak egyes szerves (húgysav, oxálsav) vagy szervetlen (kalcium, foszfát) anyagok, melyek kicsapódva nagyon kemény anyaggá, igazi kövekké állnak össze. Előfordulásuk szoros összefüggést mutat a táplálkozási szokásokkal, életmóddal és egyes anyagcsere-betegségekkel (például a köszvénnyel).
A kövek kb. 70–80%-a kalciumkő. A túlságosan nagy mennyiségı hús fogyasztása, illetve a köszvény húgysavkövek képzésére hajlamosít. A fertőzött vizeletben magnézium, ammónium- és foszfáttartalmú ún. struvitkövek alakulhatnak ki.

Vesegörcs

A kövek rendszerint a vesemedencében képződnek. A kis méretı kövek a vesemedence kelyheiben teljesen tünetmentesek lehetnek – ameddig mozdulatlanok. A rendkívül fájdalmas vesegörcs akkor alakul ki, ha egy kő megmozdul, a vizelettel tovasodródik, és a húgyvezetékben elakad. A vesegörcsöt rendkívül erős, gyötrelmes fájdalom jellemzi, mely általában a deréktájon kezdődik, és az alhas, a nemi szervek, illetve a comb belső felszíne felé sugárzik ki.

A vesegörcs reflexesen hányingerrel, hányással is járhat, hasi puffadás, hidegrázás, láz kísérheti.

A vizelet véres lehet, ez azonban nem mindig látható szabad szemmel, gyakran csak a vizelet laboratóriumi vizsgálata mutatja ki. A betegek gyakori vizelési ingerről is panaszkodnak, különösen akkor, amikor a vesekő elindul lefelé a húgyvezetékben.
Kövek a húgyhólyagban is kialakulhatnak, főként idősebb korban, ill. akkor, ha a hólyagban vizeletpangás van, pl. jóindulatú prosztata-megnagyobbodás esetén. Az itt kialakuló kövek rendszerint tünetmentesek, de fokozhatják a vizeletpangást. Ritkábban nyomó, szúró alhasi fájdalmat okoznak.

A vesekövesség szövődményei

A vesekövek vizeletpangást okozhatnak, ami elősegíti a húgyutakból feljutó baktériumok elszaporodását, és vesemedence-gyulladáshoz vezethet. Ez magas lázzal, hidegrázással, vesetáji fájdalommal járó betegség, amit gyakran kísér reflexes hányinger, hányás.
Ha a vesekő teljesen elzárja a húgyvezetéket, akkor a vizelet elfolyása akadályozott, a vesemedence nagymértékben kitágul. Mivel a vesét tok veszi körül, nem tudja követni a vesemedence tágulását, ezért a veseszövet elvékonyodik, végül vizelettel telt zsákká alakul. Kialakul a zsákvese (hidronefrózis), ami már egyáltalán nem képes vizeletet termelni.

Kőelhajtás és eltávolítás

A vesekövek spontán kiürülhetnek. A nagy mennyiségı folyadék fogyasztása megnöveli a vizelet mennyiségét, s így segíthet kimosni a követ.

A kő elhajtását úgy is tudjuk segíteni, ha sokat mozgunk, sportolunk.

A folyamatosan adott görcsoldóknak az a szerepük, hogy ellazítják a húgyvezeték izomzatát, és így megakadályozzák, hogy a kő elakadjon. Hasznos lehet olajtartalmú készítmény adása is, ami a húgyutakat bevonja, és elősegíti a kő kicsúszását.

Vesegörcs esetén a fájdalom, görcs olyan nagyfokú lehet, hogy a szokásos görcsoldók, fájdalomcsillapítók nem segítenek, és kábító fájdalomcsillapítók adására lehet szükség.

Ha a kő nem távozik el spontán, akkor többféleképpen lehet eltávolítani.

A régebben gyakran végzett – és a beteg számára nagy megterhelést jelentő – műtétre ma már viszonylag ritkán kerül sor.

A kisebb köveket ultrahanggal össze lehet zúzni. Miután pontosan meghatározták a kő helyzetét, a lökéshullámot pontosan a kőre célozzák. A hullám könnyedén áthatol a lágyrészeken – és azokban károsodást nem okoz –, a kemény kövön azonban nem tud áthatolni, és így megrepeszti azt. A kő így darabokra törik, szerencsés esetben szétporlad. Ezt követően a beteg nagy mennyiségű folyadékot fogyaszt, s ennek segítségével a kőtörmelék ki tud ürülni.

Bizonyos esetekben a követ egy apró bőrmetszésen át kiveszik. Ilyenkor a bőrön csak egy apró lyukat, vágást ejtenek, a vesét megszúrják, és ezen keresztül távolítják el a követ.
A húgyvezetékben elakadt követ ún. endoszkóppal lehet eltávolítani. A néhány milliméter vastag, optikai rendszerrel ellátott csövet a húgycsövön, húgyhólyagon át tolják fel a húgyvezetékbe. Az apró kamera segítségével az urológus látja a követ, amelyet egy pici fogóval ki tud húzni a húgyvezetékből. Szerencsés esetben az eljárás csak néhány percet vesz igénybe.
Miután a követ eltávolították, meg kell határozni a kémiai összetételét. Ugyanis csak akkor lehet megakadályozni a kő újraképződését, ha ismerjük az összetevőit.
A kövek ugyanis hajlamosak kiújulásra. Vannak olyan betegek, akiknél csak igen ritkán, 10-20 évente termelődik egy-egy kő, ők nem szorulnak rendszeres kezelésre, csupán időszakos ellenőrzésre. Vannak viszont olyan betegek, akik évente több követ is termelnek. Ilyen esetben rendkívül fontos a megelőzés.

Megelőzhető

Minden esetben rendkívül fontos a bőséges folyadék fogyasztása, a mozgás, és az esetleg fennálló súlyfelesleg leadása.
A leggyakoribb kalciumkövek esetén rendszerint kimutatható a túlzott kalciumürítés. Ennek oka lehet a mellékpajzsmirigy túlműködése, vesebetegség, D-vitamin túladagolása, hosszan tartó fekvés. Leggyakrabban azonban mindössze az okozza a problémát, hogy túlságosan jó a táplálékkal bejutott kalcium felszívódása. Ilyenkor lehetőség szerint csökkenteni kell a kalciumban gazdag ételek (tej, tejtermékek) fogyasztását. A túlságosan alacsony kalciumbevitel azonban – főként nőknél – fokozza a csontritkulás veszélyét. Ezért lehetőleg orvos vagy dietetikus segítségével kell megtalálni az arany középutat. Az oxalát nagyobb mennyiségű ürítése hozzájárul a kalciumkövek képződéséhez, ezért az oxalátban gazdag ételek (spenót, kakaó, dió, bors) fogyasztása kerülendő.

Húgysavkövek könnyebben és eredményesebben kezelhetők, mivel ezeket maradéktalanul fel lehet oldani. Ilyenkor különösen fontos a diéta: a húsfélék, máj, hüvelyes főzelékek, kávé, kakaó, csokoládé fogyasztását nagymértékben korlátozni kell. A húgysavköves betegek vizelete rendszerint meglehetősen savas (a pH általában 4,5–5,5 között van). A húgysavas sók savas közegben könnyen kicsapódnak, ezért a vizelet lúgosítására van szükség. Ha sikerül a vizelet vegyhatását állandóan a lúgos tartományban tartani, akkor a már kialakult kövek is feloldódnak.
A fertőzött vizeletben képződő struvitkövek esetén a vizelet fertőtlenítése, a baktériumok elpusztítása a legfontosabb. Másrészt ilyenkor a vizelet vegyhatását savas irányba kell eltolni.
A vesekövek képződésének megelőzése érdekében tehát – mint láttuk – szoros együttműködés szükséges a beteg, az urológus szakorvos, a háziorvos, a gyógyszerész, valamint a dietetikus között.

Dr. Valló Ágnes