A baleseti sérüléseknél négyféle elváltozás alakulhat ki: sebzés, rándulás, ficam és törés. Minél nagyobb a hatóerő, minél hosszabb a behatás időtartama, annál súlyosabb sérülés alakul ki. A baleseti sérülésekkor fellépő erők a test szöveteinek a szakítószilárdságát teszik próbára. Ha a beható erő a test valamely szövetének ezt a tulajdonságát meghaladja, a szövetben szakadás, törés alakul ki. Ha alatta marad, csak az érintett szövet megnyúlását (rándulás) észleljük.

A szervezet az idegrendszer révén képes egyes baleseti sérülések kivédésére. Ennek magyarázata az, hogy leggyorsabban a fájdalomingereket továbbító idegrostok vezetik az ingerületet, és így a szervezetnek lehetősége van védekezésre (azaz az érintett testrész elkapása). Ám ha az erő behatása túl gyors volt – a sérülés elkerülhetetlen.

Elsődleges fájdalom

A baleseti sérüléseknél kialakuló elsődleges fájdalmat az érzőidegek sérülése okozza. Erre az jellemző, hogy a fájdalom behatáskor a legerősebb, majd a fájdalom intenzitása gyakran csökken. Természetesen már ezt a fájdalmat is csillapítani kell, mert túl nagy fájdalomingerek olyan folyamatokat indíthatnak meg a szervezetben, mely súlyos általános következményekhez, sokkhoz vezethet.
Ezért van jelentősége annak, hogy baleseti sérült mentésekor és a szállítás idejére a beteg fájdalmait minimalizáljuk. Ez részben a szakszerű mentéssel, részben megfelelő erősségű (gyakran kábító hatású) fájdalomcsillapítóval kivitelezhető.
A sérült testrész vagy végtag megfelelő rögzítése elengedhetetlen.

Másodlagos fájdalom

A szakszerű ellátás után (akár műtéti, akár konzervatív) alakulnak ki rendszerint azok az elváltozások, melyek a másodlagosan kialakuló fájdalmakat okozzák. Ezek gyakran kínzóbbak az elsődleges baleseti fájdalomnál.

A másodlagos fájdalmak oka döntően a sérülés (vagy műtét) helyén kialakuló bevérzés, vérömleny. A vérömlenynek az a rossz tulajdonsága is megvan, hogy a szervezetben ott foglal el helyet, ahol normálisan semmilyen, a környezet nyomását, feszítését jelentő tényező nincs. Másik hátránya, hogy a vérömleny (ez főleg a műtéti területre értendő) jó táptalaja a baktériumoknak, és ezért fertőzés kialakulásának egyik tényezője lehet. A vérömleny létrejöttében az erek (rendszerint a kisebb, esetleg hajszálerek) sérülése, szakadása jelenti az alapot.

Főleg végtagi sérüléseknél (bokarándulás) a gravitációnak is jelentős szerepe van, mert segít a vénás vérzés hosszú idejű fennmaradásában. Csonttöréseknél a csont jó vérellátása okozza, hogy rendszerint jelentős nagyságú vérömleny keletkezik.

A fájdalmat részben az általa okozott, környező szövetekre gyakorolt nyomása váltja ki, emellett a vérömleny bomlása közben is keletkeznek olyan anyagok, melyek a fájdalomérző idegvégződéseket ingerlik, így fájdalomérzést váltanak ki.

Műtét esetén maga a műtéti metszés a vérömleny forrása. A sebészek ezt rendszerint megpróbálják elkerülni, és ezért alkalmaznak csöveket a műtét utáni vérzés elvezetésére.
A bevérzés további káros hatása az is, hogy a környező szövetekben haladó ereket össze tudja nyomni, így környezetében táplálkozási zavart képes kiváltani. Ez az összenyomatásból származó vérellátási zavar is részben felelős a kialakuló fájdalomért. Ha a vérömleny túl nagy nyomást gyakorol, még a szövetek elhalása is előfordulhat.
A bevérzés sok káros hatása mellett azért meg kell említeni, hogy a szövetek folytonosságának a helyreállásában a vérömleny teremti meg azt az alapot, amelyben a helyreállási folyamat végbemegy. A csonttörés is csak akkor gyógyult meg, ha a két tört vég között vérömleny keletkezik. Ennek az is a magyarázata, hogy a vérömlenyben található vérlemezkékből olyan anyagok szabadulnak fel, melyek ezt a helyreállást erőteljesen segítik.

Elsősegély: Nyugalomba helyezés és felpolcolás

Tekintettel a vérömleny sok káros tulajdonságára (főleg a fájdalomra), alapvetően fontos: próbáljuk meg úgy befolyásolni, hogy ne nőjön túl nagyra. Ennek eléréséhez több eszköz áll a rendelkezésünkre.

Az első és legfontosabb a beteget és vele együtt az érintett testrészt, végtagot nyugalomba helyezni. A nyugalomba helyezés azt eredményezi, hogy az elszakadt ereket a véralvadék hamarabb fogja lezárni és emiatt a vérömleny kisebb lesz. Végtagi sérülés esetén ezt a nyugalomba helyezést gyakran csak külső rögzítő segítségével (gipsz) tudjuk elérni és ilyen értelemben ennek fájdalomcsillapító hatása lesz.
Tekintettel arra, hogy a jelentősebb nagyságú vérömlenyek, bevérzések kialakulásában a gravitációnak is szerepe van, ennek kikapcsolásával részben a kialakuló vérömleny nagyságát tudjuk kedvezően befolyásolni, emellett a már kialakult vérömleny gyorsabb felszívódását is elő tudjuk segíteni.

Erre legalkalmasabb (természetesen végtag esetén) a végtag felpolcolása. Ezt el lehet érni a sérült végtag alá helyezett párnával, de adott esetben (alsó végtagi sérülés esetén), az ágy végének megemelése is hasonló hatású. Felső végtag esetén ezt a célt szolgálja a sérült végtag felkötése, háromszögletű kendővel történő rögzítése. Alsó végtag esetén elsősorban az egy helyben állás nem ajánlott, emellett leüléskor (láb- vagy bokasérülés esetén) az javasolt, hogy az érintett végtagot tegyék fel székre, ne lógjon.

Gyógyszer és krioterápia

Természetesen van olyan egyéb lehetőség is, amivel az ilyen jellegű fájdalmakat csökkenthetjük.

Itt részben gyógyszeres fájdalomcsillapítás jön szóba és elsősorban azok a gyógyszerek, melyek szinte csak fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek (gyulladáscsökkentővel nem). Alkalomszerű szedésükkel a kínzó fájdalmak csökkenthetők, emellett mellékhatásaik sem túl súlyosak.

A krioterápia az, amivel ezeket a bevérzés, vérömleny okozta fájdalmakat gyorsan és jól lehet csillapítani, emellett jó hatású a vérömleny kialakulására is: az ősi gyógymódról, a hideg alkalmazásáról van szó. A hideg vizes borogatás és jég helyi alkalmazása jön szóba. Hideg hatására a fájdalomérző idegek vezetése, ingerelhetősége lecsökken, ezért a hidegterápiának fájdalomcsillapító hatása van. Másrészt hideg hatására az erek is összehúzódnak és ez az összehúzódás azt is jelenti, hogy kisebb vérömleny kialakulása várható, mint nélküle.

A sportból jól ismert, hogy minden baleseti sérülés esetén az első a hideg alkalmazása. A hideget nemcsak önmagában lehet alkalmazni, hanem egyéb gyógymódokkal kombinálni is. Ez azt jelenti, hogy pl. gipszrögzítés mellett, gipszen keresztül a sérült rész jegelése hatásos fájdalomcsillapító és vérömlenycsökkentő.

Dr. Kállay Miklós
Forrás: Ha a beteg kérdez…Láz és fájdalom / Galenus