A nervosa latin jelző az idegi-lelki eredetre utal. Az anorexia nervosa (anorexia ógörögül étvágytalanság) valójában nem a modern kor betegsége.

A magyar történelmi arcképcsarnokban például nem egy áldozatát megtaláljuk. Jellemző módon koronás hölgyeket, az anorexiások túlnyomó része ugyanis nő. Az első ilyen ismert anorexiás Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla leánya volt. A Nyulak később őróla elnevezett szigetére vonult vissza önsanyargató, koplaló, aszkéta életet élni. Életét, sorsát házasságkötése sem változtatta meg: 29 évesen meghalt a legyengüléstől. A pár száz évvel később élt legendás Sissy legalábbis határesetnek mondható: 172 centiméter magas volt, s szinte betegesen hajszolta a karcsúságot, 50 kg-nál soha nem lehetett több a testsúlya. Edzett és koplalt szinte mértéktelenül, emiatt számos egészségi problémával küzdött.

Az anorexia gyakran ártalmatlannak induló fogyókúrával kezdődik, a kúra lappangva, fokozatosan változik át gyilkos önsanyargatássá. A betegek általában ritkán vagy csak nagyon elkésve látják be, hogy súlyos betegségnek és nem önnön akaratuknak az áldozatai. A koplalás mellett aztán túlhajszolt edzések, önhánytatások is jelentkezhetnek.

A beteg - általában fiatal lány - nemritkán 30 kilós súllyal kerül először orvoshoz, általában családja nyomására. A koplalás rengeteg szövődményhez vezet: törékenyekké válnak a csontok, szárazzá, sérülékennyé a bőr, szívritmuszavarok jelentkeznek, a menses elmarad, a szellemi teljesítmény hanyatlik.

A betegek jellegzetes esetben erősen teljesítmény-, illetve sikerorientált, középosztály-, felső középosztálybeli családok gyermekei. Ritkán férfiak is anorexiássá válhatnak. Ők általában olyan szakmával foglalkoznak, melyben testük karcsúságának nagy a jelentősége, például táncosok, zsokék vagy színészek.

A baj súlyosabb, mint ahogy a külső szemlélő gondolná!

E betegeknek teljesen megváltozik a saját testükről alkotott énképe. Harminckilósan is elhízottnak látják magukat, a fogyás vágya szenvedélybetegség súlyával nehezedik rájuk. 8-10 százalékuk tíz éven belül meghal.

A bulimia legfőbb tünete a gyakori, hetente legalább kétszer jelentkező falási, túlevési roham, mely gyakran éjszaka, esetleg félálomban jelentkezik. A túlevéseket nemritkán ellensúlyozó manőverek követik, például önhánytatás vagy eltúlzott testedzések.

Bár a bulimia tünetei részben ellentétesek az anorexiáéval, valójában mégis rokon betegségek. Keveredhetnek is egymással, az előzőleg anorexiás beteg bulimiássá válhat. A bulimiások általában normális súlyúak maradnak, s beteges szokásaikat el tudják titkolni környezetüktől. Testi szövődmények azért itt is fenyegetnek: nyelőcső-, esetleg gyomorsérülés, szívritmuszavarok, a hánytatások miatt kimaródik a fogzománc. A legáltalánosabbak a pszichés következmények: az állandósuló bűntudat, a depresszió, az öngyilkossági hajlam. A bulimiások általában érettebb személyiségűek, idősebbek, mint az anorexiások, de ők is inkább a fiatalabb korosztályhoz tartoznak.

Bulimia és anorexia egyaránt lelki gyökerű, pszichiátriai bajok

Az okokat keresve a lelki fejlődés legkülönbözőbb szakaszaiba, gubancaiba botlunk, és további pszichés zavarok is a látóterünkbe kerülhetnek, mint mondjuk alkoholizmus, kényszerbetegség vagy depresszió. Mindez nem meglepő, ha belegondol az ember, hogy az élelem, a táplálkozás, a testarányok milyen alapvető fontosságú részei az életnek.

Freud szerint fejlődésünk első fokát képezi az orális fázis, melyben a szájhoz, a táplálkozáshoz kötődik az ösztönök kielégülése. Az evészavar egy ilyen korai fázisba való visszaesésnek is felfogható, ahol újra a táplálkozás vagy annak épp a megtagadása kerül a középpontba.

E betegek nagy része fiatal felnőtt vagy kamasz: a szülők, a család problémáival való szembenézés, illetve a saját függetlenség kialakításának, kivívásának, a szexuális élet kezdetének a korszaka ez. Az étvágy, a saját test feletti kontroll esetleg kárpótlást nyújthat a le nem rázott szülői kontrollért. Másrészt az éhezés alkalmas lehet a családtagok manipulálására, feszültségek, lelkiismeret-furdalások levezetésére.

Az éhező fiatal a családi játszma néma hírvivőjévé, és persze áldozatává válhat. Mások - úgy tűnik - a szexuális szerep elől térnek ki az anorexiával: a domborulatok eltűnnek, a menses elmarad... Náluk gyakran tárható fel valamilyen szexuális sérelem.

A szexuális vágyak elnyomását egyébként a gyakran éjszakai falás is szolgálhatja.

Egyeseknél csak szezonálisan, télen jelentkeznek falási rohamok, ahogy másoknál például télen jön inkább a depresszió. Maga az anorexia pedig akár szélsőségesen súlyos depressziónak, lassított öngyilkosságnak is felfogható. E bajok rokonsága a kontrollvesztéssel járó szenvedélybetegségekkel (alkohol, drogok) szintén nyilvánvaló.

Ha valamiről - mint e betegségek eredetéről - túl sok elmélet születik, annak oka az, hogy egyik sem kellően átfogó és megvilágosító erejű. Ezt a helyzetet tükrözi a terápia jelenlegi állapota is.

Az evészavarok - különösen az anorexia - nem tartoznak a pszichiátriai sikersztorik közé. A gyógyszeres eredmények általában szerények. A legjobb hatás a pszichoterápiától, illetve a családterápiától várható esetleg a pszichoterápia és a gyógyszerelés kombinációjától.

Fontos a kezelés mielőbbi megkezdése.

A dorgálás, a moralizáló szemrehányások ritkán érik el céljukat, csupán a bűntudat növelésére alkalmasak. Ha tudjuk vagy sejtjük, hogy evészavar áll fenn magunknál vagy egy szerettünknél, minél előbb forduljunk a kérdésre specializált pszichiáterhez.

dr. Holló András