De vajon hogyan szabaduljunk meg a „fékektől”, melyek megakadályoznak minket a siker elérésében, és miként ragadjuk meg könnyebben az e tekintetben kínálkozó, kedvező alkalmakat? Milyen elengedhetetlen tulajdonságok szükségesek a sikerhez? Az alábbiakban a sikerességgel kapcsolatban felvetődő, néhány gyakori kérdésre igyekszünk választ adni, pszichológusok segítségével.

Hogyan határozható meg a siker?

A sikert többféle módon definiálhatjuk. Egyesek számára mindenekelőtt a harmonikus életet jelenti, míg másoknak a pénz elsőbbségét, vagy az elismerést, hírnevet, rangot. Valójában a siker meghatározása többnyire függ az életkortól, és attól, hogy milyen társadalomban élünk. Franciaországban például – egy közelmúltban végzett felmérés szerint – főként a szociális vagy a párkapcsolati sikert értékelik, és csak azután következik a szakmai és pénzügyi eredményesség.

Milyen tulajdonságok fontosak hozzá?

A közvélekedéssel ellentétben nem elég intelligensnek vagy diplomásnak lenni ahhoz, hogy sikert érjünk el. Mindenekelőtt meg kell találni megfelelő helyünket az életben, és rájönni, mi az, ami fontos szakmai-magánéleti előrehaladásunkhoz, szellemi fejlődésünkhöz, pénzügyi gyarapodásunkhoz, vagy lelkünk, továbbá a minket körülvevő világ gazdagításához…

Érdekes azt is megfigyelni, hogy a sikeres emberek nem feltétlenül rendelkeznek valami plusszal az életben. Inkább megtalálják mindazt, ami fontos számukra, szenvedélyesen „invesztálnak” az általuk fontosnak tartott cél érdekében, és nem féltek a kockázattól. Amikor megvizsgáljuk a körülöttünk lévő, sikeres embereket, látjuk, hogy ők azok, akik valóban megfogalmazták a maguk számára igényeiket, mi az, amiért mindent megtennének. Azonfelül mertek letérni a kitaposott útról, anélkül, hogy féltek volna a sorscsapásoktól vagy a kudarctól. És mindebbe természetesen nem kis energiát fektettek: nem sajnálták a fáradságot, és szorgalmasak voltak.

A magas IQ tehát nem a siker előfeltétele?

Nem, pusztán a magas intelligencia-kvóciens (IQ - a szellemi teljesítőképesség mérőszáma) nem elegendő a sikerhez. Valójában az intelligenciának három, kiegészítő formája szükséges hozzá. Sematikusan vizsgálva, az egyenleg a következő: S = IQ + ÉI + SZI. Röviden a sikerességhez (S) jó IQ kell, továbbá kellő érzelmi intelligencia (ÉI) és szociális intelligencia (SZI) is szükséges. Ezért ha például magas IQ-val rendelkezünk, de képtelenek vagyunk jó kapcsolatokat ápolni másokkal vagy megérteni őket és a minket körülvevő világot (empatikus képességünk kvázi nulla), továbbá motivációnk sincs, hiányzik belőlünk a szenvedély, eltökéltség  – nem leszünk sikeresek.

Milyen akadályokat kell legyőzni a sikerhez?

Valójában sorolhatnánk a tiltások, „fékek” egész garmadáját, melyeket tudnunk kellene leküzdeni, figyelmen kívül hagyni ahhoz, hogy előre lépjünk. Mondhatnánk úgy is, hogy gyakran egy belső hang hatására – ha hallgatunk rá – alulértékeljük magunkat, nem merünk kezdeményezni, mert a „nem értek hozzá”, „nem megfelelő környezetből jöttem”, „a kollégám többre képes nálam” és hasonló gondolatok uralkodnak el rajtunk. Rendszerint mindehhez járul még kisebb-nagyobb mértékű pesszimizmus, amely dermesztőleg hat, nemhogy sikert eredményezne egyes helyzetekben. Számos tehetséges ember sikertelen az életben, és nincs a helyén azért, mert nem kellően optimista siker-esélyeit vagy más, pld. karrier-lehetőségeit illetően.

Hogyan „engedjük ki a fékeket”?

Ez gyakran egy kívülálló személlyel történő rendszeres beszélgetés, tanácskérés és -adás útján hamarabb sikerülhet, mint ha magunk törekszünk rá. Hiszen nehéz teljesen egyedül harcolni pld. a változástól való félelemmel és a szokások erejével, ami pedig legtöbbünket egyfajta mozdulatlanságban tart. Nem biztos, hogy a barátok, szülők vagy a (házas)társ, a partner feltétlenül megfelelő személyek erre a célra. Ugyan ők bizonyára a boldogságunkat akarják, de alapjában véve nem szeretnék, hogy megváltozzunk (és sajnos, ennek következményeként sikeresebbek sem nagyon lehetünk az életben) Hozzászoktak, hogy egy bizonyos módon tartsák a kapcsolatot velünk. Öntudatlanul is arra törekednek, hogy ne bontsák meg ezt az egyensúlyt, nem akarnak rajtunk változtatni, hogy ne kockáztassák a kötelékek lazulását.

Egy teljesen kívülálló személy (pld. „coach” – tréner) azonban képes semlegesen szemlélni minket, és józan véleményt mondani, jó tanácsot adni - ami lehetővé teszi, hogy könnyebben megszabaduljunk a fékektől, és azt a kis negatív hangot pozitívval helyettesítsük.

Ez magyarázza többek közt a (személyi vagy csapat-) trénerek egyre növekvő népszerűségét, kedvező megítélését, valamint mind gyakoribb igénybevételét vállalati szinten, a nagyobb cégeknél is.

De mindenen nem kerekedhetünk felül – esély is kell a szerencsére…

A válasz: igen is, meg nem is. A sikeres emberek tudják, mikor kell megragadni a kínálkozó alkalmat – a sikerteleneknek fogalmuk sincs róla… Így megfelelő lelkiállapotban kell lenni az alkalom előidézésére, és amikor az előáll, nem szabad elszalasztani. Fontos, hogy a kudarctól való félelem ne játsszon szerepet a siker utáni törekvésünkben. Hozzá kell tenni, hogy a lehetőség, a jó alkalom nem mindig az, amelyről azt hisszük, és negatív események mögé is „elbújhat”. Egy kölcsön iránti kérelem elfogadása vagy elutasítása például azt eredményezheti sokunknál, hogy átgondoljuk, miként élünk, miben hibázunk életvitelünkben, munkánkban – és változtassunk. Ekkor pedig megint tudni kell megragadni a lehetőségeket…

Forrás:    Galenus/www.patikamagazin.hu