A bor titka

A bor és az érzékiség gyakran jár „kéz a kézben” egymással. A bor különféle ünnepi alkalmakkor, társaságban vagy kettesben történő fogyasztásának hatásai mindnyájunk előtt ismertek. A csábítás „igazolt” eszköze lévén pedig megnyithatja az utat akár a legmerészebb érzékiség előtt is. Azzal a feltétellel természetesen, hogy nem élnek vissza vele, és főleg mértékkel fogyasztják.

Ünnepi alkalmak

Ilyenkor ragyogó szemmel nézünk egymásra a párunkkal, borospohárral a kezünkben, és anélkül, hogy bármit is tudatosan tennénk érte, csatlakozunk egymáshoz mámoros vágyainkban, és létrejön – az olykor veszélyes – kapcsolat e finom ital fogyasztása és az érzékiség között. Ezért ügyelnünk kell a mikéntjére. Valójában a bor és a szerelem már az emberiség hajnalán közös úton járt, gyakran közel kerülve egymáshoz, olykor összezavarva egymást. Aztán fokozatosan elválaszthatatlan társai lettek pld. az emberek esti szórakozásainak, de ellenségei is, ha a mulatságok, ünneplések hangulata rosszra fordult, mert túl sokat ittak az isteni nedűből…

Egykori dáridók és kicsapongás

A bor közel 8000 éve tűnt fel a Közel-Kelet termékeny háromszögében. Az ókori görög és római mitológiában az istenek ünnepi lakomáit kísérte, vagy később királyok asztalánál szolgálták fel – ilyen alkalmakkor a fogyasztása örömre hangolt, és más gyönyörökkel is keveredett. Dionüszosz (a bor és a vidámság istene) görög orgiáitól a Bacchus-féle római mulatozásokig  sok helyütt folyt a bor, ami később a  farsangi karneválok idejét is jelezte, ahol a tiltott szex felszabadulttá vált.

A XVIII. században a pezsgő bor elégítette ki a kicsapongás utáni vágyat. Csak úgy áradt a bor a különböző mulatozások során, még fürödtek is benne. Az irodalom is kifogyhatatlan volt a bor és szerelem témájában, Ovidiustól Stendhalig, Rabelais-tól Sade-ig vagy Robert Parkerig. Így a kettő rafinált játékot űzött egymással, a mulatozók ingadoztak a visszafogottság és a csábítás, a vágy és a borivás okozta örömök között.

Kivételes erények

Tudjuk, hogy a bor bizonyos részegséget, kábulatot okoz (attól függően, milyen erős és mennyit iszunk belőle) – éppúgy, mint a szerelem. Hiszen mindkettőtől elveszíthetjük a fejünket.

Említett erotikus vonatkozásai mellett a bor fiziológiai erényei is ismertek: antidepresszáns hatású, felszabadít a szorongás alól. A társas együttlét egyik tényezője lehet, könnyedséget okoz, szerényebb mennyiségben relaxál.

Végül, de nem utolsósorban – mint az eddigiekből is kitűnt – aphrodiziákum (nemi vágyat fokozó szer), mely segít „felengedni a fékeket”, megszabadulni a gátlásoktól, ha mértékkel fogyasztják. A félénk természetűeknek egy-két pohár finom bor „kész áldás” lehet, ha hódítani akarnak, hiszen bátorságot ad és segít átugrani a pszichés akadályokat.
Nők és férfiak

Pszichológusok és szexológusok női páciensei rendszerint bevallják, hogy sokkal „huncutabbak”, miután ittak az isteni nedűből. A szakemberek szerint a női vágy (is) megsokszorozódik erotikus környezetben, illetve lefékeződik annak hiányában. Így a párjával való találkozás során a nőnél egy kis borivás hamar felkelti az erotikus izgalmat és feledteti a fenntartásokat.

Férfiaknál a csábítás egyik eszköze lehet. Itt idézhetjük a „klasszikus csábító”, Casanova módszerét: ahhoz, hogy a nők beleszeressenek, a nagy nőcsábász előszeretettel alkalmazta hölgyismerősei körében a sűrű koccintást. Így nemcsak a bor pszichés jótéteményei miatt arathatott vele sikert, hanem az abban lappangó „erotikus világ” következményeként is. Természetesen jelen korunkban sem mellőzik a férfiak a bort a csábítás egyik eszközeként.  Egy finom bort tartalmazó, karcsú üveg felnyitása után a kettesben töltött este valami mást ígér. És az ilyen alkalmakkor kiejtett szavak is megannyi invitálást, szexuális közeledést jelentenek a nő számára. Végül, ha a születő vágy ennek hatására beteljesedik, a kapcsolat megpecsételődik, megtörténik, hogy a férfi sokáig „ugyanabból a kehelyből iszik”.

A szexológus hasonlata

A mérsékelt borivás szokása, bizonyos körülmények között, lényegében összefügg az érzékiséggel. Hiszen a bort sokszor úgy közelítjük meg, mint egy szeretett lényt: mondjuk róla, hogy „testes” (testi vonatkozásai vannak) és értékeljük az érzelmeket, melyeket felszabadít. És az is felmerül vele kapcsolatban, hogy „karakteres, lágy, cirógató”.

Nem lehet elégszer ismételni: csak mértékletesen!

Sok jó tulajdonsága van a bornak, de csak egy feltétellel: ha nem visszük túlzásba a fogyasztását, és nem élünk vissza kedvező (később rombolóvá váló) hatásaival. Amikor a borból társaságban a kelleténél többet iszunk „hódítási céllal”, elkábít, megrészegít, és nem segít közelebb jutni a kiszemelt személyhez.  Valójában a bor mértéktelen (netán krónikus) fogyasztása ellenkező hatást vált ki: inkább csillapítja a nemi vágyat, vagy ami még rosszabb, agresszivitásba torkollhat.

Erotikus előkészület lehet

Nem mellékes az sem, hogy milyen módon isszuk a bort.  Ha ízlelgetve, szépen, lassan, hogy kiélvezzük minden cseppjét, sokszor felér egy erotikus előkészülettel. Ha viszont egy hajtásra kiürítjük a boros poharakat, egyre növekvő számban, azaz túl gyorsan, túl sokat iszunk a nedűből, az nem eredményezhet mást, mint útszéli mulatozást. Tudnunk kell tehát, hogy csak a már-már szertartásos fogyasztása vezethet el a keresett, erotikus mámorhoz.

Forrás: Galenus/www.patikamagazin.hu