A színész, író, világjáró és sármőr Ernyey Béla megtalálta a tökéletes boldogságot. Arról mesélt nekünk, hogy ő is szokott álmodni, de az álmait kivétel nélkül meg is valósítja.

Tett valaha újévi vagy bármilyen fogadalmat életében? Ha igen mit és sikerült betartania?

Nem szoktam fogadalmakat tenni, hanem az év minden napján nagyon szigorú terv szerint élek. Ezeket a terveket rendszerint elszámoltatom magammal. Ha sikerült elérnem, amit akartam, akkor megdicsérem magam és veszek magamnak valami ajándékot. Ha nem sikerül, megkeresem az okát, hogy miért nem.

Akkor ez úgy működik, hogy ön eltervez valamit – lehet az az év bármely szakában – és kitűzi a határidőt, hogy mikorra kell azt teljesítenie?

Erre egy példával reagálnék. A „Gigi” című musical, melyet Bécsben és Münchenben is játszottam, 500 előadást ért meg. A darabban színészkollégám és egyben barátom, az akkor 80 éves Johannes Heesters játszotta dúsgazdag nagybátyámat. Az egyik jelenet a párizsi Eiffel-toronyban játszódott. Amikor szerepem szerint azt kérdeztem tőle, hogy „Bácsikám, miért adsz egy 250 fős estét az Eiffel-toronyban?”, azt válaszolta, hogy „Azért, mert ma nincs születésnapom”. Eszerint a mondat szerint élek én is. Bizonyos dolgokat akkor engedek meg magamnak, amikor kedvem van hozzájuk. Nem azért, mert dúsgazdag vagyok, csak mert az életem minden kiemelkedő napját ajándéknak fogom föl. Közben tudom, hogy időről-időre muszáj elszámoltatnunk magunkat. Kell, hogy legyenek álmaink, de azokat meg is kell valósítani. Írtam egy pár könyvet, az első az életrajzom volt, aminek az a címe, hogy „Az álmok veszélyes dolgok”. Ez a gondolat egy német közmondásból ered, ami úgy hangzik: „az álmok veszélyes dolgok, ha nem vigyázunk, még megvalósulnak”. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországon, de még Európában is nagyon sok olyan ember él, akik vigyáznak arra, hogy az álmaik még véletlenül se valósuljanak meg. Én azok közé tartozom, akik nemcsak álmodnak, de meg is valósítják azokat.

Nagyon sokat élt külföldön, most hol él?

Osztrák állampolgár vagyok, nincs magyar útlevelem, ezért a bázisom továbbra is Bécs, de egyre többet tartózkodom Budapesten.

Mit vett észre, milyen életmódbeli különbségek vannak Ausztria és Magyarország között?

Ha ad lehetőséget és az egész újságot teleírhatjuk, akkor nagyon szívesen elmondom, különben szinte nem is érdemes belekezdenünk. Bécsben minden olcsóbb és jobb minőségű. Az étel, az ital, a benzin, a divat, a ruházkodás és közben az emberek kedvesebbek egymáshoz. A boltban, ha nem veszünk semmit, akkor is barátságosan köszönnek el tőlünk. Nem lehet leírni a különbséget. Ott úgy élek, mintha feljönnék a víz alól: levegőt veszek, boldog vagyok és állandóan mosolygok. Bécsi barátaim nem is nagyon értik, miért ragaszkodom ennyire Pesthez.

Kihasználva a kérdést, hogyhogy ilyen sok időt tölt Magyarországon?

31 éves voltam, amikor elmentem innen, de azt a rengeteg megalkuvást, mind politikailag, mind művészileg, a félelmeket és a reménytelenséget, ha 150 évig élek sem tudom visszakövetelni lelkiekben az országtól. De ez a város „jár nekem”, akkor is, ha szerintem csak látvány-változás ment itt végbe, és átvitt értelemben még mindig ugyanazokért jön a fekete Mercedes, mint azelőtt. Vagy a gyerekeikért…

Hol szeret, vagy szeretett legjobban élni?

Budapesten születtem, Magyarország a gyökerem. Ha nagyon cinikus akarok lenni, azt kell mondjam, hogy a kommunizmusnak köszönhetem, hogy Európában ismert művész  lettem. Ahogy mondtam, leginkább Bécsben vagyok otthon. 1989-ben, mint oly sok külföldön élő magyar, én is eufóriás hangulatban éltem meg a változásokat. De az idő bebizonyította, hogy nem véletlenül került a himnuszunkba a balsors, akit régen tép-mondat. Ne értsen félre, a problémám nem a saját generációmmal van, ők olyanok, amilyennek a rendszer nevelte őket. Nekem inkább a fiatalsággal van problémám, amelynek a többsége láthatóan úgy él, mintha még mindig 1980 lenne. És ez már nem a régi rendszer hibája, hanem talán a korrupcióé, ami körülveszi őket, a szinte kötelező gyűlölködésé és a jövőkép teljes hiányáé. Ők már rég nem politikai okokból mennek külföldre, hanem az anyagiak miatt. Én is szeretem a pénzt, de sosem tudtam elvtelenül csak úgy beleélni a világba, mindig meg kellett keressem a válaszokat a miértjeimre.

Sokan inkább irigykedve nézik, hogy önnek sikerült megvalósítani az álmait.

A könnyeket, a bánatot, a szabadúszással járó iszonyatos terhet, amit azzal vállaltam, hogy elmentem a bizonytalanba, senki sem irigyelte. Egy színész az anyanyelvéből él, nekem pedig külföldön meg kellett tanulnom anyanyelvi szinten németül. Ma arra vagyok a legbüszkébb, hogy németeket játszom Németországban és Ausztriában.

Híresen jó formában van, minek köszönheti ezt?

Nagyon sokat köszönhetek a genetikának, nálunk mindenki nagyon vékony volt a családban. Apám és nagyapám - mindkettő jogász-közgazdász – Ludovikát végzett katonatisztek is voltak. Nálunk otthon az egészségre, a viselkedésre, a dolgok betartására a katonás fegyelem volt jellemző. Ami az éjszakázást illeti, világ életemben „unalmasan” éltem. Nem voltam bohém, soha nem éjszakáztam, nem ittam, nem dohányoztam. Nyugodt, kiegyensúlyozott pasi vagyok, az egyetlen hisztériám a cigarettafüst. A főiskola előtt atletizáltam, sportszerűen úsztam, ma is futok és lejárok edzésekre egy közeli sportklubba.

És semmi divatos jóga, vagy tai-chi?

Nem vagyok trendi, ha ezt szeretné tudni. Még a szót magát is utálom. Közben tudom, hogy ha manapság nem pilatesezik az ember éjjel-nappal, ha nem azokban a méregdrága delikatesz-üzletekben vásárol, ahová csak ölebbel engedik be a vevőt, vagy nem „minimál”-stílusban rendezi be a lakását, akkor már megvetés tárgya. Ez a pesti feltörekvők „népi őrülete”, amelyben nem kívánok részt venni, inkább írtam nekik egy hasznos kézikönyvet „Sznobbarométer” címmel. De vissza a kérdéséhez: szerencsére a feleségem is nagyon sportos, odafigyel magára és rám, így együtt is szoktunk edzeni. Ebből a szempontból is tökéletesen megértjük egymást.

Ön szerint mitől működik jól egy párkapcsolat?

Az egész együttélést úgy kellene felfogni, mint egy játékgépet, amiben többfajta játék van. Minden játék más zsetonnal működik. Mi pedig egész életünkben azon vagyunk, hogy beleerőltessük a zsetonjainkat olyan játékgépekbe, amikről elhisszük, hogy némi megalkuvással majd ezzel is működni fognak. Ez is a magyar mentalitás része: régebben
gázgyujtóval bekattintották, ahogy ők mondták „beszikrázták” a kívánt összeget az utcai telefonokba Bécsben és így hívták a nénikéjüket ingyen Kaliforniában. Vagy a 10 schillinges helyett egy 20 forintost dobtak a készülékbe, mert azzal is lehetett telefonálni, ráadásul még pénzváltásnak is előnyös volt. De így folyton csalunk és becsapjuk önmagunkat is. Úgy a telefonfülkében, mint a magánéletben. Ügyeskedünk, fals zsetonokat dobálunk hirtelen fellángolásból nem jól felismert készülékekbe, gyerekeket csinálunk nőknek, akikkel fél év múltán már beszélni sem akarunk, szóval éljük a tiszavirágok felelőtlen, rövid életét. És közben hivatásszerűen utáljuk azokat, akik másként élnek, akiknek nem kellett erőltetni a zsetont, mert bele passzolt a gépükbe.

Visszatérve az egészséges életmódra, ön a táplálkozásban milyen elveket követ?

A bio ugyanolyan, mint a pilates, ezt a címkét ma mindenre rá kell nyomni Magyarországon, Néha csak heccből meg szoktam kérdezni másoktól, hogy szerintük mit jelent az, hogy bio. Erre rendszerint olyan választ kapok, hogy azt jelenti, őstermelőtől van. Erre én visszakérdezek, és ha az őstermelő ugyanúgy lespricceli növényvédővel az almáját, akkor is megveszed?  Pesten a bio vásárlása úgy történik, hogy kimegy a nép a bio-piacra, megveszi a legcsúnyábbat a legdrágábban – hiszen tudjuk, hogy a legcsúnyább a „legbióbb” – és kényszeresen hisz benne. Mert mint annyi minden másnak, ennek sincs múltja, hitele a múlt sok hazugsága miatt. És nincs hitelt érdemlő bio-kontroll sem.
Én 16 évig éltem egy vidéki kúriában a Balaton-felvidéken, ahol magam ültettem mindent. De tudom, hogy az sem volt hibátlan, hiszen a káros, savas esőt, vagy a nitrátos kútvizet én sem tudtam kivédeni. Mi próbálunk ma sok mindent elkerülni, igyekszünk ritkán vásárolni hipermarketekből, a bort a bortermelőtől, kacsamájat a nénitől, a tejet a paraszttól, a vadhúst a vadásztól veszünk. De millió veszélyt még így sem tud elkerülni az ember.
Szerintem az egészséges életmód alapvetően ott kezdődik, hogy a stressz által okozott bajokat a minimumra kell lefaragni. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy erősek leszünk lelkileg, belülről, úgy az ellenálló képességünk is nő. Ha boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk, könnyebben átvészeljük a problémákat. Nekem az a kotta válik be, amikor nem kell a mások ritmusára ugrálnom, a saját nótámat játszhatom. Visszatérve az étkezésünkre, mi rengeteg gyümölcsöt, párolt dolgot eszünk és semmit sem főzünk agyon. Szeretjük az indiai, a francia és az olasz konyhát, de Dóri családjának kalocsai ízeit is.

Milyen tevei vannak? Hol láthatjuk legközelebb?

Több tv-műsorban leszek látható mostanában, köztük februárban a Vacsoracsatában az RTL Klubon. Németországban nemrég felkértek egy tévés főszerepre, de még nem döntöttem el, hogy elvállalom-e. Nem akarok már félévekre Berlinben egy kis lakásban szorongani és közben minden este magolni a tonnányi szöveget. Nem nekem való, túlságosan érzékeny és válogatós vagyok már ehhez. A szakmai kenyerem javát már megettem, most már csak válogatok, járom a világot, és élvezem a sok szépet, ami körülvesz és élvezem az életet Dórival…

Bedő Zsuzsanna