Mivel a dominanciaigényről már az előző cikkemben részletesen írtam, most a kötődésigényt, alkalmazkodást, segítőkészséget, együttműködőkészséget, a beilleszkedés szándékát, ezek kézírásban való megjelenési módjait fogom bővebben kifejteni.

Munkaköri alkalmassági kérdésnél vagy pályaválasztásnál nagy jelentőséggel bír ennek a vizsgálata, hiszen a fent említett tulajdonságok számos munkakörben meghatározók, például a tanári, óvodapedagógusi, pszichológusi, orvosi pályán, különös tekintettel a segítő tevékenységekre.

Ha valakit a kapcsolatok igénye motivál, akkor munkaalkalmassági vizsgálatnál, pályaorientációnál szükséges megnézni azt, hogy önállótlanság és ebből eredő alárendeltségi viszony igénye jellemzi-e az egyént, vagy például a segítő szándék, empátia, pszichológiai érzékenység, illetve az is lehet, hogy nyitott, oldott, spontán viselkedésű egyénről van szó, aki csupán szereti a társaságot, és akinek a szociális közeget maga mellett tudva van komfortérzete.

E cikkben az önállótlanságból eredő vezetettségigénnyel nem foglalkozom részletesen, hanem a nyitottságból, extrovertáltságból, illetve segítő szándékból fakadó kapcsolatigény kézírásban való megjelenési formáit sorolom fel:
-    girlandok, fonalak
-    az írás mérete kicsi vagy közepes
-    jobbra dől
-    a végvonalak nem hegyesednek ki, hosszúak, girlandosak
-    kötött vagy normál kötöttségű (tehát semmiképpen sem kötetlen) írás
-    általában szélesek az oválbetűk
-    a sortávolság és a szótávolság kicsi
-    a jobb margó szűk

Az 1. számú ábrán megfigyelhető például - közepes méret mellett - a jobbra dőlés, a girlandok, a normál kötöttség, és hogy az oválbetűk gyakran szélesek.

 

A 2. számú ábrán látható ugyanennek a kézírásnak egy másik részlete: az előző sor alsó és a következő sor felső zónája „belelóg” ebbe a sorba, vagyis a sortávolságok is kicsik, sőt, a sorok összeakadnak, tehát az író személynek szüksége van a környezete közelségére, társaságban érzi igazán jól magát. Ezen az ábrán is láthatók a széles oválbetűk, a normál kötöttség, a girlandok és a jobbra dőlés.

 

Fontos megemlíteni, hogy mindig a grafikus környezet függvényében kell értelmezni a betűformákat és -méreteket, tehát önmagában, pl. a széles oválból, vagy a jobbra dőlésből, vagy a girlandokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni; mindig meg kell nézni az összefüggéseket, a mozgás gördülékenységét, a lendületességet vagy annak hiányát, a szabályosságot és még számtalan dolgot egy kézírás vizsgálatakor ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogyan működik az írás létrehozójának személyisége.

Morvai Elvira
www.iraselemzo.com
info@iraselemzo.com