Ez a kórkép már Görögországot és Franciaországot is elérte, ahol a lakosság eddig védettnek számított egészséges étrendjéből és életmódjából adódóan. Magyarországon a hipertóniás populáció körülbelül egynegyedénél diagnosztizálható ez a megbetegedés.

A metabolikus szindrómához vezető betegségek odafigyeléssel megelőzhetők, de ha már megvan a baj, orvosi kezeléssel korrigálható. A metabolikus szindróma (inzulinrezisztencia szindróma) egy olyan – sajnos – gyakori állapot, amelyre az elhízás mellett a magas vérnyomás, a magas vércukorszint és a kóros vérzsírösszetétel jellemző.

Ezek – a helytelen életmódból összeadódó kockázati tényezők – együttes jelenléte nagyban megnöveli a koszorúér-betegség, a stroke és a cukorbetegség kialakulásának esélyét.

A négy kockázat

Elhízásról akkor beszélhetünk, ha az ember testsúlya legalább 20%-kal haladja meg az ideális értéket. A túlsúly elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását, aminek eredményeképpen a szervezet nem a megszokott módon reagál az inzulinra. A metabolikus szindrómára az alma típusú elhízás jellemző, amikor a zsír a törzs és a has körül rakódik le.

A koleszterin és a trigliceridek szintje szintén a metabolikus szindróma fontos mutatójának számít. Kóros vérzsírösszetétel akkor áll fenn, ha vérünkben túl nagy mennyiségű a „rossz” koleszterin (LDL-koleszterin), magas a trigliceridszint, és a szükségesnél kevesebb a „jó” koleszterin (HDL-koleszterin). A vér trigliceridszintjének megemelkedése elősegíti a verőereket elzáró zsíros lerakódás (plakk) kialakulását, megnehezítve ezzel a vér eljutását a szívhez. A HDL-koleszterin segít eltávolítani az erekből a lerakódott plakkokat, és megakadályozza az erek elzáródását. Ha a vérben sok a HDL, annak jótékony hatása van a szívre, ellenben a szükségesnél alacsonyabb HDLkoleszterin- szint szívinfarktus vagy stroke kialakulására hajlamosíthat.

A magas vércukorszint is jelentős kockázati tényező. Normális körülmények között a cukor hamar eltűnik a vérből és beépül az energiaraktárba, ellenkező esetben kórosan megemelkedik, így a vérben lévő glukóz a szervezet minden szervéhez és szervrendszeréhez – többek között a szívhez, az erekhez, a vesékhez és az idegrendszerhez – eljut. Ez az állandó „cukortámadás” az adott szerv vagy szervrendszer károsodásához vezethet. A magas vércukorszint a szívizomelhalás, a stroke, a vakság és a végtag elvesztésének veszélyét is magában rejti, ezen túl gyakran vezet 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

A magas vérnyomás esetében a verőerekben túlságosan nagy nyomással áramlik a vér, ami károsítja az érrendszert: az erekre ható tartós nyomásemelkedés következtében faluk megvastagszik, és veszít rugalmasságából. A létrejövő érelmeszesedés érintheti a szívet ellátó verőereket is. A magas vérnyomás önmagában nem okoz tüneteket, de szívinfarktus, stroke és veseelégtelenség kialakulására hajlamosíthat.

Metabolikus szindróma esetén felerősödik az érelmeszesedés folyamata, mely az artériák egyik leggyakoribb megbetegedése. Az elváltozás tudományos elnevezése az arteriosclerosis vagy az atherosclerosis.

Ha lefordítjuk a szakkifejezéseket, sokat elárulnak a betegségről. Az arteriosclerosis fogalma az arteria (artéria) és scleros (kemény) görög szavakból tevődik össze. Ezek egyben az artériaelmeszesedés jellegzetes jegyeihez vezetnek: az artériák fala megkeményedik és megvastagodik. Az atherosclerosis kifejezésben a görög athere szó rejlik, ami „búzalisztpépet” jelent. Ez esetben az érintett artériaterületek – az ér felmetszése után – kissé a lisztpépre emlékeztetnek.

A megelőzés

Normális körülmények között a táplálék cukor és egyéb alapvegyületek formájában kerül a vérkeringésbe. A vércukorszint megemelkedésekor a hasnyálmirigy inzulint termel. A sejtekhez kapcsolódó inzulin lehetővé teszi a glukóz bejutását, melyből a sejtben energia keletkezik. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a sejtek nem képesek reagálni az inzulinra.

Egyes kutatások szerint ez az inzulinrezisztens állapot áll a metabolikus szindróma kialakulásának hátterében. Hatásos módja lehet az inzulinrezisztencia megelőzésének és csökkentésének – a nem elégszer hangsúlyozott – egészséges táplálkozás és a mindennapi testmozgás. Negyven felett mindazonáltal indokolt rendszeres orvosi kontrollal, szükség esetén kezeléssel kiküszöbölni ezt az alattomosan romboló betegséget.

Forrás: Galenus/www.patikamagazin.hu