Az agy tehát nem fáj, fájhatnak viszont a fej egyéb úgynevezett lágy szövetei: a bőr és az alatta elhelyezkedő kötőszövet, a szem, az orr és melléküregei, az izmok, főleg a nyaki és a tarkóizmok, az idegek, a kemény agyburok és az erek is. Ezek a szervek igen sokfajta behatásra kerülhetnek izgalmi állapotba, és lehetnek tehát a fájdalom forrásai.

Csak felsorolásszerűen néhány ok:
– agyűri folyamatok (például agyhártya- és agyvelőgyulladás, daganatok, agyvérzés, agylágyulás),
– szembetegségek: törési hibák, rossz szemüveg, gyulladások, zöld hályog stb.,
– a fül, az orr és mellékürege gyulladása, rossz fogak,
– a nyaki gerinc meszesedése,
– fej-, arc-, tarkótáji idegbántalmak, ill. ideggyulladás,
– érbeidegzési zavar,
– sérülés, agyrázkódás.

Ezenkívül fejfájással járhat számos rendszerbetegség: fertőző betegségek, magas vagy alacsony vérnyomás, vérszegénység, érelmeszesedés, mérgezések, a lázas állapotokról nem is szólva.

Mi okozhat migrént?
A migrén jellegzetes és gyakori formája a fejfájásnak. A klasszikus migrén serdülőkorban vagy a korai felnőttkorban rohamokban lép fel, és nőkben jóval gyakoribb. A fejfájásos rohamok szabálytalan időközökben jelentkeznek, ismeretesek azonban olyan tényezők, amelyek elősegítik a kialakulását. Ezek közé tartoznak bizonyos ételek (pl. citrom, sajt, fagylalt, csokoládé), stresszszituációk, de nagyobb megterhelést követő pihenési időszakok, relaxáció is – ilyen az ún. vasárnapi fejfájás. Migrént okozhat még mindenféle trauma, időjárási front, dohányfüst és hormonális hatás (menstruáció, terhesség, fogamzásgátló tabletta), valamint a túl kevés vagy túlságosan sok alvás és az alkoholtartalmú italok.

Hogyan jelentkezik?
A migrénes roham jellegzetes és a beteg által jól ismert előjelekkel kezdődik: szemkáprázás, látótérkiesés, levertség, szédülés, nyomásérzés a fejben, borzongás, zsibbadás. Majd ezt követi a lüktető, görcsös jellegű, leggyakrabban féloldali fejfájás, amely azonban ráterjedhet a homlokra, a másik oldalra, a tarkótájra is). A fejfájást számos más panasz is kísérheti – sápadtság, elesettség, hányinger, hányás, étvágytalanság, verejtékezés, látászavar, csillag- illetve szikralátás.

A betegek, ha van rá lehetőségük, fejüket mozdulatlanul tartva, sötét szobában fekszenek, mert minden fizikai megterhelés és külső inger (fény, zaj) csak súlyosbítja tüneteiket. A rohamok időtartama rendkívül változatos, egy-két órától két-három napig is terjedhet. Általában a betegek „kialusszák a rohamot”, azaz fájdalomcsillapítók, nyugtatók segítségével, vagy azok nélkül is az alvást követően beáll a javulás. A súlyos migrénesek havonta több rohamot kénytelenek elszenvedni, ami egész életüket felboríthatja. Sem a migrén kialakulásának az oka, sem a kialakulás módja nem tisztázott pontosan. Feltételezik, hogy a bevezető tüneteket a koponyán belüli erek beszűkülése, magát a fejfájást pedig az azt követő értágulat okozza.

A terápia
A fejfájások kezelésénél mindig törekedni kell a kiváltó ok felderítésére. Vigyázni kell az – egyébként igen hatásos – fájdalomcsillapítókkal, amelyek sokszor csak átmeneti segítséget nyújtanak, és hosszú távon hozzászokáshoz vezethetnek. Ha sikerül tisztázni, hogy mi váltotta ki a fejfájást, az ok megszüntetésére, például a fertőzés, szembetegség, magas vérnyomás, vérszegénység stb. kezelésére kell helyezni a hangsúlyt. A fejfájás ellen jótékony hatású a tudatos relaxáció és a rendszeres testedzés.

A migrén kezelésére nyugtató, fájdalomcsillapító, görcsoldó, értágító gyógyszereket használnak, és léteznek megelőzésére használatos, folyamatosan szedendő tabletták is. Ezenkívül nagy szerepük van a különböző relaxációs gyógymódoknak, a pszichoterápiának. Nagyon fontos a fent említett provokáló faktorok lehetőség szerinti kiküszöbölése.

DR. NAGY JÁNOS