Az előző két cikkben – amely a dominanciaigényről, illetve a kötődésigényről szólt - említettem az alárendelődést és a vezetettségigényt.

Azok, akik alárendelik magukat a kapcsolataikban, átengedik a vezetést a másik félnek, igénylik az iránymutatást, úgy a párkapcsolatban, mint a munkavégzésük során, és ennek oka rendszerint az alacsony önértékelésben, önbizalomhiányban, esetleg szorongásokban, félénkségben, kudarckerülésben keresendő.

Aki szívesen alárendelődik másoknak és nem igényli az önállóságot, az feltehetőleg nem egy sikerorientált, magabiztos, reális önértéktudattal rendelkező, céltudatos személy, hanem valószínűleg óvatos, gátlásos, netán erős önkontrollal bíró ember, akinek általában igen nagy a biztonságigénye, és emiatt akkor érzi jól – biztonságban – magát, ha nem egyedül van, hanem emberek veszik körül őt a tevékenységei során.

Mivel gátlásaiból, óvatosságából, gyenge önbizalmából adódóan problémái vannak a felelősségvállalást igénylő helyzetekkel, ezért számára biztonságosabb az alárendelődés, hiába jelenti az a másoktól való függést; ebből ered azonban az is, hogy igen nehéz helyzetbe kerül, ha mégis fontos döntéseket kell meghoznia.

Az önállótlanság azonban azt a problémát is magában hordozza, hogy az egyén gondolkodása is önállótlan, ez pedig az életének minden területére kihat.
Az önállótlanság megjelenési formái az írásban:
-    erős kötöttség (minden betűt összeköt)
-    gyakran girlandos és/vagy fonalas
-    túl merev is lehet (feszes soralapvonal, margók stb.)
-    kis szótávolság
-    kis sortávolság (a sorok össze is akadhatnak)
-    erős jobbra dőlés, de lehet, hogy nagyon ingadozó a dőlésszög
-    normaíráshoz közeli, „iskolás” írás
-    alacsony t-áthúzás
-    kis méretű aláírás

Az 1. számú ábrán láthatók az önállóság írásbeli megjelenési formái: kötetlenség, szögesedés, árkádok, normál vagy nagy szótávolság, álló és nagyméretű, átalakított – tehát nem „iskolás” - írás (bár például a dőlésszög ingadozó).

A 2. számú ábrán pedig látható az erős kötöttség, jobbra dőlés, sztenderdhez közeli formák, kis szótávolság, alacsony t-áthúzás, kis méretű írás, amelyek az önállótlan ember kézírásának jellemzői.

Az önállótlan ember számára komoly problémákat okozhat, ha olyan pozícióba kerül, ahol felelős döntéseket kell hoznia – hiszen aki nem mer felelősséget vállalni, akinek az jelent biztonságot, ha alárendelődik másoknak, akinek a gondolkodása nem önálló, és akinek komoly belső konfliktusokat, szorongást okoz egy döntés meghozatala, az igen nehéz helyzetbe kerül, ha ennek ellenére vezető posztot vállal.

Ha ezt nem muszáj elvállalnia, mégis megteszi, az gyenge önismeretre vall, de akinek önállótlan a gondolkodása, és aki nem rendelkezik reális önértéktudattal, az nem ismerheti jól saját magát, illetve nem tudja reálisan megítélni a környezetét, az őt körülvevő világot, így azt a pozíciót – és az azzal járó feladatokat, helyzeteket - sem, amelyet esetleg elvállal hiányos önismerete miatt.
E területeken, a fentiekhez hasonló döntések meghozatalában – munkaerő-kiválasztás, munkaalkalmasság, pályaválasztás, pályamódosítás, illetve önismereti kérdések - is segítséget nyújthat a grafológia.

Morvai Elvira
www.iraselemzo.com
info@iraselemzo.com