Tehát az izomzatban jelentkező fájdalom rendszerint annak az egyensúlynak a felborulására utal, amelynek egyik oldalán az izomzat megterhelése áll, a másik oldalon pedig az izomzat teherbíró képessége. Ez utóbbi rendszerint összefügg az egyén életkorával, edzettségi állapotával, az izomzat oxigénellátásával.

Az izom több módon nem tud megfelelni a megterhelésnek. Ha a megterhelés nagyobb, mint aminek teljesítéséhez az izom elegendő tápanyagot tud elégetni oxigén segítségével, olyan anyagcsere-folyamatok alakulnak ki, amelyeknek a végeredménye – tejsav. A túl magas tejsavkoncentráció az izomzatban fájdalmas állapotot eredményez.
Abban az esetben, ha a kiváltó ok extrém nagy megterhelés formájában jelentkezik, az izomzat görccsel jelzi, hogy teljesítőképességének határához érkezett. Ezért lábikragörcs esetén a sportoló lábfejének hátrahúzásával nyújtható a begörcsölt izomzat. A görcsös állapotból az izomzatot annak nyújtásával lehet kihozni. Maga a görcs nagy fájdalommal jár, és szinte járásképtelenné teszi az érintettet. A nyújtás és némi pihenő hatására a vérkeringés el tudja szállítani a károsító anyagot, és ebben az esetben rendszerint az izom még alkalmas rövidebb időtartamú megterhelésre.

A túlterhelt hát és láb

A mindennapi életben ilyen nagyon fájdalmas izomgörcsök ritkábban jelentkeznek, de van a mozgásszervi betegségeknek olyan csoportja, ahol az izomfájdalom a fő tünet. Leggyakrabban a háti gerincen és a lábon jelentkeznek túlterhelésből adódó izomfájdalmak.
A háti szakaszon jelentkező fájdalmak oka lehet gyermekkori hanyag tartás fixálódásának a következménye. Ebben az esetben a normális háti domborulat fokozódik, és az izmok lefutása rendellenes lesz. Ha emellé a munkavégzés körülményei is olyanok, hogy az izomzatnak inkább csak statikus szerepe van, könnyen jelentkezik hátfájás. A kóros lefutás és a statikus szerep miatt az izmok túlterheltek, könnyen kifáradnak. Erre a fájdalomra jellemző, hogy nyugalomban rendszerint elmúlik.
Mivel az izomzat kifáradása részben edzettségétől is függ, legkézenfekvőbb, hogy az izomzat megerősítésével (gyógytorna) szerencsés esetben meg lehet a fájdalmas állapotokat szüntetni, vagy legalább jelentkezésének gyakoriságát csökkenteni. Hasonló célt szolgál a munkahelyi torna, amikor a statikus izomterhelést rendszeres időközönként dinamikus terheléssel váltjuk fel, így gyors kifáradását megelőzhetjük.

A lábon lúdtalp okozhat komoly izomfájdalmat, méghozzá minden életkorban. Normális esetben a láb boltozatait a lábszárról eredő izmok is tartják. Amennyiben az izomzat gyengül a rossz cipőviselési szokások, az életmód miatt, már nem tudja tartani a boltozatokat, így azok lesüllyednek. Az így megnyúlt, legyengült izomzat az egész napos megterhelésre rendszerint este vagy éjszaka jelentkező görcsös fájdalommal reagál. A görcsök erősségére jellemző, hogy a betegeknek az ágyból ki kell kelniük, és a begörcsölt lábon állva, ugrálva tudják a begörcsölt izmokat ismét ellazítani.

A görcsök által okozott kellemetlenség miatt a fájdalmas lúdtalppal foglalkozni kell. Vagy az izomzatot kell felerősíteni, vagy az izmok munkáját kell alátámasztással megsegíteni.
A lábizomzat megerősítése felnőttkorban ritkán sikerül. Gyermekkorban ez a választandó megoldás, mert egyszerű gyakorlatokkal el lehet kerülni, hogy a gyermekből állandóan betétet viselni kényszerülő felnőtt váljon. A gyógytornász által megtanított gyakorlatsort rendszerint otthon, esténként lehet végezni.
Mivel a felnőttek izomerősítése rendszerint nem sikeres, inkább az izomzat munkájának segítése ajánlott, jól kialakított betét segítségével. Megfelelő betét a panaszokat szinte azonnal megszünteti.


Húzódás és izomszakadás

A mindennapi életben is előfordul és sportolóknál is gyakori az izomzat meghúzódása. A hétköznapi életben inkább hirtelen végzett erőteljes mozdulat következtében alakul ki, míg sportolók esetében a nem megfelelő bemelegítés a húzódások leggyakoribb oka.
A húzódás tulajdonképpen nem egy adott izom teljes sérülését jelenti, hanem az izom néhány rostjának túlnyúlását, esetleg szakadását. A húzódásra jellemző a hirtelen éles fájdalom, mely nem görcsös jellegű. Ez a fajta sérülés atlétáknál (elsősorban rövidtávfutóknál) észlelhető, ún. lesántulásként.
Túlnyúlással járó húzódás esetén néhány napos pihenésre az izom sérülése gyakorlatilag nyom nélkül gyógyul. Kisebb hegesedéssel jár néhány rost szakadása, de ilyen kisebb sérülések az izom teljesítményét ritkán csökkentik véglegesen. Az elváltozás kialakulása elsősorban sportolók számára fontos, mert a legtöbb húzódásos sérülést megfelelő bemelegítéssel el lehet kerülni.
Ha az izom teljes keresztmetszetében károsodik – azaz izomszakadás lép fel –, rendszerint műtéttel érhető csak el, hogy az izom meg tudja közelíteni a sérülés előtti teherbírását. Sportsérülésnél ezért fontos az azonnali orvosi vizsgálat, mert a megfelelő kezelés a sportpályafutást is befolyásolhatja.

Elefántpuszi

Elsősorban csapatlabdajátékoknál jelentkezik mind a sportolók, mind a sportot hobbiszinten űzők között az izomsérülésnek egy speciális fajtája. Keletkezésében általában ritka a szándékosság, inkább a küzdelem hevében kialakuló, néha meggondolatlan mozdulatsor következménye, rendszerint a labdáért való küzdelem az oka. Ez akkor alakul ki, amikor az egyik résztvevő valamilyen csontos testrésze (rendszerint a térde) a másik résztvevő jelentős izomborítással rendelkező testrészének (rendszerint ez a testrész a comb) ütközik. A csontos alkotórész által az izomzatra mért jelentős ütés következtében az izomzatban izomrostok, erek szakadnak el (a köznyelv ezt nevezi elefántpuszinak). A szakadások miatt is alakul ki fájdalom, melyet rendszerint az erek sérülése miatt kialakuló vérömleny okozta fájdalom tovább súlyosbít.

A szenvedő fél gyakran járásképtelenné válik a fájdalom miatt. Kezelése az egyéb vérömlenyekéhez hasonlatos: kímélet, helyileg hidegterápia. Rendszerint nagyon fájdalmas, de nyom nélkül gyógyuló sérüléstípus.
Az izomzatnak van még egy speciális fájdalomformája, mely sportolóknál elsősorban az alapozó időszak első felében jelentkezik, míg másoknál rendszerint kondicionálóterembe járás kezdeti időszakában, vagy a mindennapi életben elkerülhetetlen nagy mennyiségű izommunka végzése után (hólapátolás). A fájdalomra jellemző annak tompa és mély volta, de görcsös komponens nem észlelhető. Ez a fajta megterhelés a korábbi átlagos izommunkánál lényegesen magasabb, de nem olyan intenzív, hogy görcsöt okozna. Az izomzatban a fájdalom nem is közvetlenül a megterhelés befejezése után jelentkezik, hanem gyakran csak órákkal később. A fájdalom oka ebben az esetben is az izomzatban felszaporodó salakanyagban (tejsav) keresendő, de mert a mennyisége kisebb, nem okoz drámai görcsöt, hanem csak tompa fájdalmat. Rendszerint spontán rendeződik, de ha nagyon fájdalmas, helyi kezeléssel jól befolyásolható (hideg, kenőcsök).

Dr. Kállay Miklós
Forrás: Láz és fájdalom, Ha a beteg kérdez…/Galenus