A kérdés eldöntése nehéz. Egy biztos: az intim együttlét során történő kibékülés lehetősége egyáltalán nem közömbös kérdés, bár a nézetek meglehetősen eltérnek a hogyanokról...

A nézeteltérés, a vita szinte elkerülhetetlen egy párkapcsolatban... A békülés pedig nem megy magától... Egyesek napokig duzzognak, esténként pedig hátat fordítanak párjuknak az ágyban - szüneteltetik vagy beszüntetik a szexet.

Másoknak akkor sem csökken a vágya, ha éppen aznap vesztek össze a társukkal - úgy vélik, lámpaoltás után úgyis "édes a kibékülés". Könnyű módja ez az újbóli egymásra találásnak? Valóban elsimítható így minden vita? A pszichológus és szexológus szakemberek véleménye szerint az esetek döntő többségében igen! Ám ehhez mély, kölcsönös megértésre van szükség mindkét fél részéről. Félre kell tenniük addigi neheztelésüket, hogy képesek legyenek megtenni az első lépést a társuk felé és megtalálják a módját a vágy újraéledésének. Még akkor is, ha ez olykor nem könnyű vállalkozás...

Ugyanakkor az is igaz, hogy szerelmeskedés közben nehéz nem gondolni a korábbi civakodás valódi okaira - főleg a nőknek. Ellentétben azzal, amit sok férfi gondol, a szerelmeskedés nem magától értetődő megoldás minden nézeteltérésre. Mert ilyenkor nem arról van szó, hogy egyszerre elfelejtjük mindazt, ami miatt addig haragudtunk a társunkra... A pszichológusok szerint a az ágyban való békülésnek az a legfontosabb szerepe: hogy utat nyisson a kommunikációra a szerelmesek között!

Ki lehet békülni az ágyban?

Nézzük, mi a véleménye minderről olvasóinknak, s mi a pszichológus-szexológus szakembernek?

Anna, 37 éves:

"Elfogadom a párom közeledését, de erőt kell vennem magamon"

"Bólintok sok mindenre és nem szerelmeskedem vele egy darabig - én így mutatom ki, hogy nem vagyok elégedett a párom magatartásával. Néhány napos önmegtartóztatás után ő úgy szokott tenni, mintha a szex önmagában mindent megoldana. Így kénytelen vagyok határt szabni a duzzogásomnak, noha a vágyam már nem a régi. Még ha megnyugodnak is a kedélyek köztünk, a szexuális életünk számomra nem kielégítő. Egyébként elrejtem magamban, amit érzek, és egy adott veszekedés után néhány nappal már engedek a kérésének, mert félek, hogy e nélkül túlságosan elmérgesedne a helyzet. Ugyanakkor tudom, hogy ilyenkor feszült vagyok és nem túl aktív...."

A szakember véleménye:

Ilyen körülmények között elfogadni a szexuális közeledést csak azt mutatja, hogy a békesség kedvéért, a légkör enyhítésére és a nyugalom érdekében Anna valószínűleg tetteti az intim együttlét örömét. e mindez azt is jelenti, hogy hatására megbékél a társával. Ez a magatartás gyakori azoknál a nőknél, akik rendszeresen vagy időnként képmutatóak az ágyban. Valójában azt gondolják, hogy ha kimutatják a vágy vagy az öröm hiányát, a párkapcsolati viszony idővel csak rosszabbodni fog. Viták után néhány nappal általában úgy gondolják, hogy "teljesítik házastársi kötelességüket", de azzal védekeznek önmaguk előtt, hogy abban nem lelik örömüket. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor egyik fél sem jár jól, mert a rejtet vagy lappangó szexuális kudarc óhatatlanul újabb veszekedésekhez, civakodásokhoz vezet és megerősíti, sőt bővíti azoknak a szemrehányásoknak a körét, melyeket a partnerek addig egymás fejéhez vágtak. Ezért nem ajánlott "erőt venni magunkon" a szexben, ha nem kívánjuk - tanácsosabb inkább elemezni és orvosolni az elutasításhoz vezető bajokat.

Matild, 49 éves:

"Nem, lehetetlen!"

"Engem nem lehet szexszel provokálni vagy zsarolni, de amúgy is erőmön felül áll a dolog, hogy tettessem a békülést az ágyban, ha még haragszom a páromra. Túl komoly és haragtartó vagyok hozzá, amellett konzervatív is: szemrehányást tennék neki azért is, ha egy vita lezárásaképpen mások előtt esetleg puszit adna nekem. Ahhoz, hogy később szerelmeskedni tudjak vele, teljes békességnek kell uralkodnia köztünk. Ha nem így áll a helyzet, megalázónak érzem a testi kapcsolatot. Várni szoktam tehát mindaddig, amíg jobban mennek a dolgok köztünk és a harag vagy a fájdalom nem keserítheti meg az intim együttlétet. Amikor ez hosszú ideig tart, az az ő számára valószínűleg kínzóbb... Hiszen tudja, hogy várnia kell és ez gyakran testi és lelki szenvedést is okoz neki."

A szakember véleménye:

A nők gyakran nehezményezik, hogy a férfiak még a feszült légkör ellenére is mindig "csak azt akarják"... Hiszen ők törődést, kedvességet, figyelmet várnának el a férfitól ahhoz, hogy megbékéljenek, mert az örökös civakodás gyakran elolvasztja a vágyukat, mint napsugár a havat. Azonban mindkettőjüknek jót tennének vele, ha ezt el is mondanák, megmagyarázva az okokat, mert a férfiak gyakran nincsenek tudatában annak, hogy a "békítő célú" kezdeményezésüket a szexre a nők - ilyen helyzetekben - rosszul élik meg. Végül is a tartós neheztelés és a szerelmeskedés elutasítása egy összezördülés után mélyebb válság jele is lehet a párkapcsolatban. Ezért mindenképp fontos az okok feltárása, és annak őszinte kibeszélése, hogy vajon miért nem kívánja az egyik fél a békülést intim együttlét során az ágyban.

Forrás: Galenus