Az ízületi betegségek nemcsak rendkívül fájdalmasak, hanem jelentős mértékben rontják a betegek életminőségét is.

Az ízületek működése

A csontokat ízületek kötik össze egymással. A porccal borított csontvégek között ízületi rés van, az ízfelszínek egymásba illeszkednek, s mozgás közben egymáson elcsúsznak. Az ízületi véget alkotó egészséges üvegporc igen rugalmas, terhelés, mozgás hatására alakja megváltozik, a terhelés megszűnése után pedig könnyedén visszanyeri eredeti alakját.
Az ízületi rést sűrű, viszkózus ízületi nedv tölti ki, amely az ízületek „kenéséért” és a porc táplálásáért felelős. Az ízületben folyadék is található, s ezt a nedvet az ízületek belső falát borító nyálkahártya termeli. Ha e „kenőanyag” felhígul, nem elég „csúszós”, vagyis nem biztosít súrlódásmentes mozgást. (Olyan ez, mintha az autó motorjába kenőolaj helyett vizet öntenénk!) Ezért az ízület minden egyes mozdulata fájdalmat okoz.
Normális esetben, ha az ízületi porc egészséges, jó minőségű és az ízületi nedv összetétele is megfelelő, akkor az ízületek mozgása nem jár fájdalommal és kopás sem alakul ki.
A mozgásszervek, az ízületek fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó betegségeit a köznyelv általában reumának nevezi. A reuma nem egyetlen, pontosan meghatározható kórkép, hanem több különböző betegség gyűjtőneve. Az elváltozások két fő csoportra oszthatók: a kopásos eredetű arthrosisokra és a gyulladás okozta arthritisekre.

Arthrosis – az ízületek elkopása

Az arthrosisnak magyar neve nincs. Lényege a kötőszövetek, porcok kóros elfajulása, melynek következtében az ízületekben kopások és egyidejűleg meszes felrakódások, „csőrök”, „kapcsok” jönnek létre. A kor előrehaladtával a porcok anyagcseréje lelassul, rugalmasságuk csökken. Ha mindehhez túlterhelés, elhízás, statikai vagy tartáshiba, esetleg sérülés is társul, az ízületekben fájdalom, mozgáskorlátozottság alakul ki.
Az elváltozás bármelyik ízületet érintheti, leggyakoribb azonban a gerinc betegsége. A felegyenesedés, két lábon járás miatt ugyanis testünk egész terhe gerincünkre nehezedik. Túlterhelés, tartáshiba vagy rossz mozdulat esetén megbomlik a csontok, ízületek, izmok és idegek kényes egyensúlya, az izmok megfeszülnek, görcsbe rándulnak, és kialakul a nyaki, hát- vagy derékfájdalom. Hasonlóan nagy megterhelésnek vannak kitéve az alsó végtag nagyízületei (csípő, térd) is.

Okok
Az arthrosis, az ízületek leggyakoribb elváltozása tehát voltaképpen nem más, mint az ízület elkopása. Az ízületi porc kopása számos ok miatt megindulhat:
– Előfordul, hogy egy rossz mozdulat, baleset, sérülés miatt bevérzik a porc (pl. ha térdre esünk, megsérülhet a térdkalács), és ez a bevérzés indítja meg a kóros folyamatot.
– Kopáshoz vezet az is, ha a porc elsősorban genetikai okok miatt gyengébb, kevésbé ellenálló.
– A betegséget leggyakrabban az ízületek túlzott vagy helytelen, egyoldalú terhelése okozza.
– Túlterhelést okoz a nehéz fizikai munka, a sport – különösen ha megfelelő bemelegítés nélkül végzik, ill. túlzásba viszik.
– A helytelen tartás, a hibás állás, görnyedt ülés szintén egyes ízületek egyoldalú terheléséhez vezet.
– A túlsúly is nagymértékben fokozza a kopás kockázatát, hiszen a súlyfelesleg az ízületek folyamatos túlterheléséhez vezet.
A túlterhelés következtében romlik az ízület vérellátása. Ezért nem termelődik elegendő mennyiségű ízületi nedv, vagy a kiválasztott folyadék túlságosan híg. Ennek következtében a porcok sem jutnak hozzá a számukra szükséges tápanyagokhoz, így érdessé és szálkássá válnak. Az igénybevétel során kisebb részek ledörzsölődhetnek, ami meglehetősen nagy fájdalmat okoz.
Magyarországon az 50 évesnél idősebb embereknek igen nagy része szenved arthrosisban, elég csak egy pillantást vetni a reumatológiai rendelők zsúfolt várószobáira.

Tünetek
Az arthrosis legfontosabb tünete az ízületi fájdalom, mely eleinte mérsékelt, csak nagyobb megterhelés esetén jelentkezik, és nyugalomban rendszerint megszűnik.
A folyamat előrehaladtával a fájdalom kiváltásához egyre kisebb terhelés elegendő, sőt súlyos esetben már nyugalomban sem szűnik meg. Előfordulhat, hogy a beteg éjszakai nyugalmát is megzavarja: a fájdalom kialakulásához ilyenkor elegendő, ha egyik oldaláról a másikra fordul.
A betegek másik része arról panaszkodik, hogy ízületeik „berozsdásodnak”. Ez azt jelenti, hogy hosszabb ideig tartó ülést, fekvést követően a mozgás főként kezdetben, induláskor okoz fájdalmat, s a panaszok az ízületek óvatos kimozgatásakor fokozatosan enyhülnek. Azaz az első néhány lépés a legfájdalmasabb, ezután az ízület „bejáródik” és egyre kevésbé fáj. Súlyos kopás esetén a járás során ismét fellép a fájdalom, és emiatt meg kell állni, a mozgást meg kell szakítani. Az idő előrehaladtával a beteg ízület egyre merevebbé és mozgásképtelenebbé válik, csontkinövés, duzzanat, deformitás is kialakulhat.

A leggyakoribb elváltozások az alsó végtag, valamint a gerinc ízületeit érintik. Gerincoszlopunk tesz egyenessé és mozgékonnyá minket. Biztosítja tartásunkat, állóképességünket, de egyúttal rugalmas alkalmazkodásunkat is. Ezt a sokrétű és bonyolult feladatot azért képes megvalósítani, mert anatómiai felépítésében a szilárd csigolyák és a rugalmas porckorongok váltogatják egymást. A rugalmas mozgás érdekében a csigolyák sok, kisebb-nagyobb ízülettel kapcsolódnak egymáshoz. Ezeken az ízületeken előfordulhatnak kopások, felrakódások, melyek különböző mértékű panaszokat, fájdalmat okozhatnak.

Fontos tudni azonban, hogy a röntgennel igazolható anatómiai elváltozások és a fájdalom egyáltalán nem mutatnak szoros összefüggést egymással. Előfordul, hogy igen heves fájdalmak esetén minimális röntgeneltérés található. De ennek az ellenkezője is lehetséges: súlyos gerincelváltozás derülhet ki mintegy véletlenül, mellékleletként, ami a betegnek semmiféle problémát nem okoz. Ha stressz, feszültség következtében az izmok megfeszülnek, a kisfokú gerincelváltozás is súlyos, alig elviselhető fájdalmakat okozhat.

A gerincbetegség egyik legsúlyosabb formája, a porckorongsérv leggyakrabban az ágyéki gerincszakaszon fordul elő. Fokozott terhelés esetén a porckorongok is ellapulhatnak, elveszíthetik rugalmasságukat. Ha a porckorong külső rétegét alkotó rostgyűrű elszakad, akkor a porc belsejében található kocsonyás mag kitüremkedik, és nyomást gyakorol a kilépő idegekre. Heves fájdalom lép fel, mely az idegpályákból kisugárzik a comb, a lábszár mentén egészen a lábfejig. Ilyenkor isiászról („ülőidegzsába”) beszélünk. A fájdalmak gyakran olyan erősek, hogy akár gerincműtétre is sor kerülhet.

Megelőzés

A már kialakult kopást visszafordítani nem lehet, ezért igen fontos a megelőzés. Éppen ezért mozogjunk, ússzunk, tornázzunk eleget. Az erős, teherbíró hátizmok segítségével megelőzhetjük a gerincpanaszokat. (Vigyázat: a ritkán, esetlegesen, de akkor aztán teljes erőbedobással, „végkimerülésig” űzött sport balesetveszélyes, és inkább ártalmas, mint hasznos.) Szabaduljunk meg súlyfeleslegünktől.
Ülőmunka esetén nagyon fontos, hogy jól válasszuk meg azt a széket, amin a nap folyamán órákat ülünk. Fontos, hogy az ülőmagasság, a támla dőlésszöge állítható legyen, hogy kellőképpen megtámassza hátunkat. A munka szünetében, lehetőleg naponta többször mozgassuk meg gerincünket.
Éjszaka feküdjünk laposan, kerüljük a nagypárnát. Fekhelyünk ne legyen se túl puha, se túl kemény, ügyeljünk a megfelelő rugózásra.
A visszatérő panaszok megelőzésében a gyógytornának, az úszásnak és a masszázsnak is jelentős szerepe lehet.

Akut panaszok csillapítása

Fennálló panaszok esetén a beteg aktuális állapota szerint választunk kezelési módszert. Legfontosabb cél a fájdalomcsillapítás és a mozgáskorlátozottság oldása.
A javulás gyorsítása, a mellékhatások elkerülése érdekében rendszerint komplex kezelést kell választani.

Az arthrosisos fájdalmak csökkentésében nagy szerepe van a gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszereknek. Ezeket a gyógyszereket lehet alkalmazni helyileg kenőcs vagy tapasz formájában. Ebben az esetben bőrön keresztül szívódnak fel, és mellékhatástól nem kell tartani. Nagyobb fájdalmak esetén ezeket a gyógyszereket tabletta formájában írja fel az orvos, azonban ilyenkor gyomorpanaszok jelentkezhetnek, mivel ezek a gyógyszerek izgathatják a gyomor-bél rendszer nyálkahártyáját, és akár fekélyt, sőt gyomorvérzést is okozhatnak. Az utóbbi években a terápiás paletta kiegészült porcképző szerekkel és az ízületi folyadékhoz hasonló nagy viszkozitású anyagok helyi alkalmazásával.

A kezelést szinte mindig ki kell egészíteni a csaknem mellékhatásmentes fizioterápiás eljárások, elektromos kezelések alkalmazásával. Jelentős fájdalomcsillapító hatást lehet elérni borogatásokkal, pakolásokkal is. Igen fontos a gyógytorna, a masszázs, a fürdőkezelés. A gyógyvizek egy része ugyanis igen jó hatásfokkal enyhíti az ízületi panaszokat. (Előfordul, hogy a kúra első napjaiban a panaszok erősödnek, és csak a kúra befejezésekor enyhülnek.) Ezenkívül a vízben végzett torna során a gravitáció kikapcsolásával lehet az ízületet mozgatni és helyreállítani a kiesett mozgásokat.
Súlyos esetben, ha konzervatív módszerekkel (gyógyszerek, torna, fizioterápia) nem sikerül megfelelő javulást elérni, s nagyfokú a fájdalom és a mozgáskorlátozottság, akkor szükségessé válhat a műtéti kezelés: egyes ízületek (elsősorban térd és csípő) kicserélése, műízülettel (protézis) történő helyettesítése.

Arthritis – az ízületi gyulladás

A mozgásszervi betegségek másik nagy csoportjában a gyulladásos tünetek dominálnak.

Okok
Ízületi gyulladás számos tényező hatására alakulhat ki:
– okozhatja hirtelen, erős túlterhelés, fizikai behatás (rándulás),
– az ízület kopása,
– a szervezetben található góc (leggyakrabban fog, mandula),
– károsító anyagcseretermékek (pl. húgysav) lerakódása,
– gyakori az ún. autoimmun eredet, amikor a szervezet immunrendszere saját sejtek, saját fehérjék ellen termel ellenanyagokat,
– viszonylag ritka, hogy a gyulladást kórokozó, baktérium okozza, ilyenkor gennyes gyulladás alakul ki.

Bármely tényező hozza létre a gyulladást, arthritisben elsősorban az ízületi belhártya károsodik, megvastagszik. Ez termeli az ízületi nedvet, melynek összetétele a gyulladás következtében megváltozik, a folyadék nem olyan sűrű, mint az egészséges körülmények között, mennyisége azonban megnő. A folyadéktöbblet hatására viszont az ízületek megduzzadnak, s az ízületi tok feszülése rendkívül fájdalmas.

Az ízületi gyulladásnak legjellemzőbb tünetei tehát a duzzanat és a fájdalom.
A duzzanat a közvetlenül bőr alatt fekvő ízületeken (térd, boka) jól látható, tapintható, a gyulladt ízület rendszerint melegebb, gennyes gyulladás esetén bőrelszíneződés, láz is jelentkezik.
A megfelelő oki kezelés kiválasztása miatt igen fontos a gyulladás okának kiderítése. Ebből a szempontból nagy jelentőségű a beteg részletes kikérdezése, valamint laboratóriumi és képalkotó (röntgen-, ultrahang-) vizsgálatok, illetve a góckutatás. Amennyiben a gyulladás egyetlen ízületre korlátozódik, akkor sérülés, túlterhelés, esetleg góc vagy bakériumfertőzés áll a háttérben. Amikor több ízület is érintett, akkor gyakori a rendszerbetegség, az autoimmun eredet.

Az ízületi gyulladás formái

Reumás láz: gyerekkorban előforduló ízületi gyulladás. Rendszerint tüszős mandulagyulladás vagy skarlát után kb. 3 héttel alakul ki. Ez utóbbi betegségeket a Streptococcus nevı baktérium okozza. Ha a beteg nem részesül megfelelő antibiotikus kezelésben, az immunrendszer legyőzi a mikrobát, de a felszaporodott ellenanyag lerakódik az ízületekben. Az ízületi gyulladás egy vagy több nagyízületben (boka, térd, könyök, csukló) jelentkezik, s amint az egyik ízületben javul, elkezdődik egy másikban. Az ízületi gyulladáshoz igen gyakran a szívizom és a szívbelhártya (billentyűk) gyulladása is társul, ami súlyos szövődményeket okozhat, de az idegrendszer is érintett lehet. Legfontosabb a megelőzés (a lázas torokgyulladás antibiotikus kezelése).

Krónikus sokízületi gyulladás (krónikus poliarthritis, rheumatoid arthritis, PCP, RA): súlyos, krónikus megbetegedés, mely hullámzó lefolyású; javulások, visszaesések jellemzik, és az évek során maradandóan károsítja az ízületeket.  Főként a 30–50 év közötti nők betegsége. Valamennyi ízületet érintheti, de leggyakrabban a kezek kisízületein jelentkezik, és súlyos deformitásokkal, fájdalmas mozgáskorlátozottsággal jár.

Autoimmun betegség: a szervezet saját védekezőanyagai, az immunglobulinok ellen termel ellenanyagokat. Ezek az ellenanyagok azután az ízületekben rakódnak le, és ott károsítják az ízületi felszínt, valamint gyulladást okoznak. A betegség kialakulásának hátterében minden bizonnyal genetikus hajlam áll. Jelentkezése, javulása és romlása szoros kapcsolatot mutat a pszichés megterhelésekkel, stresszel is.

Spondylarthritis ankylopoetica (Bechterew-kór): ismeretlen, feltehetően genetikus eredetű betegség, mely a hátgerinc és a nagyízületek gyulladásával és merevségével jár. Fellobbanások és tünetmentes időszakok jellemzik. Gyakori tünete a reggeli hátfájdalom és merevség, mely mozgás hatására fokozatosan csökken. Kezelés nélkül a betegek fokozatosan görnyedt, púpos testtartást vesznek fel, a gerinc ebben a helyzetben rögzül, merevvé válik.

Köszvény: anyagcsere-betegség, melynek lényege az, hogy a vérben felszaporodik a sejtmagokban található nukleinsav (a purin) anyagcseréjének egyik végterméke, a húgysav, és lerakódhat az ízületekben vagy a vesében. A betegség gyakran köszvényes rohamok formájában jelentkezik. A beteg éjjel vagy kora reggel igen nagy fájdalomra ébred, az öregujj megduzzad, kipirosodik, érintésre, mozgatásra igen érzékeny. A roham időtartama általában néhány óra, de több napig is elhúzódhat.
Egyéb okok: ízületi gyulladások társulhatnak más betegségekhez (pl. pikkelysömörhöz) is.

Megelőzés és kezelés

Az ízületi gyulladások kezelésében igen fontos, hogy pontosan derítsük ki a kórokot, és annak megfelelő terápiát alkalmazzunk.
Ha a gyulladást rándulás, túlnyúlás, túlterhelés okozta, akkor az első teendő a sérült végtag nyugalomba helyezése (esetleg gipsz segítségével) és a fájdalomcsillapítás. Ha góc áll az ízületi gyulladás hátterében, akkor elsősorban azt kell kezelni, mert ameddig a góc fennáll, addig az ízületi gyulladásos tünetek nem múlnak el, illetve a gyulladásgátló kezelés abbahagyása után újra visszatérnek. Leggyakoribb a fog gyökere körül elhelyezkedő gennyes tasak és a krónikus mandulagyulladás. 

Gennyes ízületi gyulladás rendszerint kórházi kezelést, gyakran műtétet tesz szükségessé.
Köszvény esetén elsődleges a megelőzés, ami diétával és gyógyszeres kezeléssel érhető el. A purinmentes étrend szénhidrátokban gazdag, zsírban szegény. Tilosak a belső szervek, húsfélék, kávé, tea, kakaó, csokoládé, téli hüvelyesek, paraj, gomba. Húsfélék helyett sajt, tej, tojás fogyasztható. A gyógyszeres kezelés elsősorban a húgysav ürítését segíti elő. Roham esetén erélyes fájdalomcsillapító, gyulladásgátló kezelésre van szükség.
Autoimmun eredetű gyulladás esetén szükség lehet az immunrendszer gátlására, visszaszorítására is. Ezt a fegyvert azonban csak végső, igen súlyos esetben vetik be a súlyos mellékhatások miatt.
Az ízületi gyulladások kezelésében a kóroktól függetlenül gyakran alkalmazunk általános gyulladásgátló, fájdalomcsillapító kezelést. Mivel a gyulladt ízület vérbő, a helyileg alkalmazott hűtés igen jó hatású lehet. Használhatunk hideg vizes borogatást, jegelést. (A patikákban jégzselét is lehet kapni, mely a mélyhűtőben nem keményedik meg, így körbe tudja venni a fájdalmas ízületet.)
Hatásosak lehetnek a különböző fizioterápiák (ultrahang, elektromos kezelések), különösen akkor, ha segítségükkel gyógyszert tudunk bejuttatni az ízületbe.

Számos gyulladáscsökkentőt tartalmazó kenőcs, krém, gél áll rendelkezésre a panaszok mérséklésére. Ezeknek nincs mellékhatásuk, ezért bátran használhatók. Jelentős duzzanat, fájdalom esetén a helyi kezelések általában nem elegendők, és gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszert tablettában is kell alkalmazni. Ezek a gyógyszerek jól csillapítják a gyulladást, jelentősen csökkentik a fájdalmat, azonban sajnos gyakran van mellékhatásuk: károsíthatják a gyomor-bél rendszer nyálkahártyáját, ezért fekély, vérzés kialakulása lehetséges.
Ha a komplex konzervatív kezelés ellenére nem sikerül eredményt elérni, és a gyulladás, a fájdalmas duzzanat tartósan (fél évig vagy tovább) fennmarad, akkor műtéti kezelés is szóba jön. Ilyenkor a gyulladt, vastag ízületi belhártyát távolítják el, s így védik meg a még épen maradt porcot a további pusztulástól.

Dr. Valló Ágnes
Forrás: Láz és fájdalom, Ha a beteg kérdez…/Galenus