Egyes statisztikák szerint az emberek megközelítőleg 20%-a szenved ún. fejfájásbetegségben. Fejfájásbetegségről akkor beszélünk, ha a fájdalom tartós vagy gyakran visszatérő probléma, mely megnehezíti, megkeseríti a beteg életét.

Jelentkezhet tünetként, ilyenkor szervi betegség áll a háttérben. Az ok néha nem más, mint egy egyszerű meghűlés, felső légúti hurut vagy magas lázzal járó influenza. Az orr-melléküreg gyulladás (arcüreg-, homloküreg-gyulladás) esetén a gyulladt üreg felett a csont ütögetésre érzékeny, és a fájdalom előrehajláskor általában fokozódik.

Fejfájást okozhatnak a szem betegségei, a rosszul korrigált látáshiba, (ha a rövid- vagy távollátató nem hordja szemüvegét, vagy a szemüveg már nem megfelelő), a tartósan számítógépes monitor mellett végzett munka, illetve a zöldhályog. A zöldhályog (glaukóma) a csarnokvíz elfolyásának zavara, ilyenkor a szem belnyomása fokozódik, ami rendkívül erős szem-, ill. fejfájással jár, és veszélyezteti a látást. A nyaki gerinc betegsége is okozhatja, sőt a vérnyomás ingadozása is. A magas vérnyomás betegség (hipertónia) viszonylag ritkán okoz fejfájást, leginkább akkor, ha hirtelen emelkedik meg a vérnyomás. Ilyenkor a fájdalom lüktető, görcsös, és rendszerint a fejtetőn, tarkótájon jelentkezik. Gyakoribb az alacsony vérnyomással járó tompa fájdalom. Idegrendszeri betegségek, pl. agyhártyagyulladás (meningitis), agyi keringési zavarok, agytumor is fejfájással jár. Gyógyszerek (pl. koszorúér-tágítók, vérnyomás-csökkentők) mellékhatásaként is jelentkezhet fejfájás.
Látjuk tehát, hogy számos betegség kísérője lehet, azonban a gyakori fejfájásban szenvedő betegek csak mintegy 10%-ánál találnak szervi elváltozást. Ez azt jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében maga a fejfájás a kezelendő betegség.

Tenziós típusú fejfájás

Ez a leggyakoribb fejfájásfajta, amit feszültség okozta vagy stresszfejfájás is szoktak nevezni. A tenziós fejfájást a nyak, a váll, illetve a fej izmainak túlzott feszülése okozza. Az izomfeszülés hátterében pedig rossz testtartás, kényelmetlen testhelyzet, fokozott lelki, idegi megterhelés, kimerültség állhat.
Általában a fiatal felnőttkorban (40 év alatt) kezdődik, és többségében nőknél fordul elő. A fájdalom rendszerint reggel vagy kora délelőtt kezdődik, és a nap folyamán rosszabbodik. A fájdalom a nyak- és vállizomzat tartós feszülése következtében rendszerint a tarkótájon kezdődik, tompa nyomás formájában, és innen terjed rá az egész fejre. Nyomó-szorító (nem lüktető) jellegű, kétoldali vagy pántszerű: „olyan, mintha egy abroncsot szorítanának a fejem köré” – panaszolja számos beteg. A fájdalom a fej belsejébe, néha a nyakra, a hátra, a vállak felé terjed,
Mivel a fájdalom enyhe vagy közepesen erős, a mindennapi tevékenységet, munkát gátolhatja, de nem akadályozza meg. A szokásos fizikai aktivitás nem fokozza és rendszerint nincsenek kísérő tünetei. Kezelés nélkül órákon, napokon keresztül fennállhat és megkeseríti a beteg életét.
Általában azokban az élethelyzetekben jelentkezik, illetve fokozódik, amikor erős és tartós teljesítmény-nyomás nehezedik a betegre, amikor a követelményeknek csak erejének teljes megfeszítésével tud megfelelni. Máskor a túlzott szellemi erőfeszítés vagy a szorongás, esetleg csalódás, gondok, aggodalmak okoznak többé-kevésbé tartós fejfájást.

A fejfájós betegek rendszerint átlagon felül intelligens, érzékeny, gyakran szorongó, aggodalmaskodásra hajlamos, befelé forduló emberek, rendkívül fegyelmezettek, nehezen tudnak lazítani. Tökéletességre törekszenek, és rendkívül fontos számukra az elismerés, a siker. Indulataikat, negatív érzéseiket erősen kontrollálják, nem tudják kifejezni.
A kezdeti időszakban még a nyak- és a vállizmok-, ill. a fej enyhe masszírozásával a fájdalom enyhíthető. A legtöbb fejfájás jól befolyásolható fájdalomcsillapítókkal (paracetamol, novamidazophen, diclofenac, acetilszalicilsav, ibuprofen stb.). Számos kombinált készítményben koffein található, ami fokozza a fájdalomcsillapítók hatását. Azt is tudni kell azonban, hogy a túl sok koffein viszont fokozhatja a fejfájást. Súlyos fejfájás esetleg csak erősebb, vényre kapható fájdalomcsillapító hatására szűnik meg.

Ha a fejfájás 24 óra alatt nem múlik el, orvosi vizsgálat szükséges. A krónikus forma kezelése – amikor a fejfájós napok száma több mint 10 nap/hó – igen nehéz feladat, ezért helyes, ha a beteg fejfájáscentrumot keres fel. Ha hosszan tartó stressz, lelki problémák vagy depresszió áll a fejfájás hátterében, pszichoterápia is szükséges lehet.

További tanácsok:

• A kiváltó tényezők megfigyelése, gyakori fejfájás esetén: fejfájásnapló vezetése.
• Amennyiben lehetséges, az ismert kiváltó tényező (pl. alkohol, nikotin, koffein) kerülése.
• Stresszcsökkentés, stresszoldás, pl. relaxációs tevékenységek (jóga, autogén tréning).
• Megfelelő mennyiségű pihenés, alvás.
• Elegendő lazítás, kikapcsolódás, hobbitevékenység.
• Szabad levegőn végzett mozgás, sporttevékenység, főként állóképesség-javító sportok.
• A nyakizmok feszülése esetén fizikoterápia, masszázs, nyaki tornával.
• A hát edzése, izmok edzése a tarkótájékon a nyakszirt tehermentesítése végett.
• Izomlazítás megfelelő módszerei.

Migrén

Rohamokban jelentkező fejfájás, mely elsősorban 25–55 éves kor között jelentkezik, de előfordul korábban, már serdülőkorban is. Ez a típus is gyakoribb nőknél (nő-férfi arány 3:1).
A migrénes roham ér eredetű: kezdetben az agyi erek görcsösen összehúzódnak, később viszont kitágulnak. Agyi keringési zavar áll tehát fenn. Az ér szűkületének-tágulatának oka jelenleg még ismeretlen, azt azonban tudjuk, hogy a betegek vérében rendellenesen alacsony egy ingerületátvivő anyag, a szerotonin szintje. Igen valószínű az öröklött hajlam: a migrénes betegek családjában az esetek több mint felében fordul elő migrén.
A fejfájás féloldali, lüktető vagy görcsös jellegű, rendszerint igen erős, a napi tevékenységet erősen korlátozza, sőt lehetetlenné is teheti. A fizikai terhelés fokozza a fájdalmat, mely gyakran jár együtt hányingerrel, hányással, és szinte mindig fény és hang iránti túlérzékenység kíséri.
A betegek egy része rendszerint előre megérzi a rohamot (aura): a megelőző órákban gyengeség, fáradtság, levertség vagy éppen ellenkezőleg: feldobott izgatottság jelentkezik, de vannak betegek, akik onnan tudják, hogy roham közeleg, hogy erősen megkívánnak valamilyen – rendszerint éppen elérhetetlen – ételt. A rohamot megelőzően fél-egy órában gyakoriak a látászavarok: fénycikázás, homály, látótérkiesés, sötét vagy világos foltok a látótérben. Néha az is előfordul, hogy furcsa szagokat érez a beteg.

Ritkábban érzészavar, zsibbadás vagy átmeneti izomgyengeség is előfordul. Ezt követi a féloldali (néha kétoldali), szinte elviselhetetlen lüktető fejfájás. A beteget minden zavarja, a fény, a legkisebb zajok is fokozzák panaszait. Ezért a legtöbb beteg ilyenkor magányra vágyik, és rendszerint egy sötét szobába vonul vissza. A roham – mely kezelés nélkül 4–72 óráig tarthat – végül általában viszonylag hirtelen, hányás kíséretében múlik el.

A roham gyakorisága változó – általában 1–6 roham/hónap – és nagymértékben függ külső, provokáló tényezőktől. Ilyen lehet az időjárás-változás, az alkohol (különösen a vörös bor), egyes ételek (csokoládé, érett sajt, eper, citrusfélék, egyes tartósítószerek), a menstruáció, a kialvatlanság, a fizikai vagy pszichés stressz.
A migrénes roham lelki okai között gyakori az elfojtott düh, a visszatartott, ki nem mondott harag, ellenséges érzések. A szellemi túlterhelés, állandó intellektuális erőfeszítés kóroki szerepére utal: az értelmiségiek körében állítólag több a migrén. Számos híres ember, tudós és művész szenvedett a betegségben, pl. Chopin, Csajkovszkij, Maupassant, Nietzsche és Darwin.

A fájdalom néhány esetben pihenés, alvás hatására spontán szűnik. A migrén kezelésében a fájdalomcsillapítóktól a közepesen erős roham megszüntetése várható, különösen akkor, ha a gyógyszert még a fájdalmat megelőzően, a jelző tünetek, az aura idején veszik be. A gyógyszer-kombinációk (koffeinnel, hányáscsillapítókkal növelhetik a hatékonyságot. (A koffein szűkíti az ereket, és ezzel megelőzheti az értágulatot.)
Érszűkítő, ill. a szerotonin hatását fokozó készítmények rendelkezésre állnak, de ezek csak vényre kaphatók, mivel szedésük orvosi ellenőrzést igényel. A migrén megelőző kezelése akkor indokolt, ha a roham gyakori vagy elhúzódó, illetve ha nem sikerül megfelelő rohamoldó szert találni. A fejfájáscentrumokban nagy türelemmel mindig meglehet találni a beteg számára optimális megoldást.

További tanácsok:

• A provokáló tényező megfigyelése és – amennyiben lehetséges – kerülése. Ez főként a táplálkozási tényezők esetén jó eredményt hozhat  (pl. alkohol, csokoládé, eper).
• Elegendő – egyéni igényeknek megfelelő – alvás, ha szükséges, az alvászavar rendezése.
• Stresszcsökkentés, stresszoldás, pl. relaxációs tevékenységek (jóga, autogén tréning).
• Elegendő pihenés, kikapcsolódás (a szabad levegőn végzett mozgás, sporttevékenység előnyös lehet).
• Borsmenta-olaj a halántékra vagy a homlokra.

Cluster-típusú fejfájás

A halmozott rohamokban jelentkező fejfájás a rohamok jellemző halmozódásáról  kapta a nevét (cluster = csomag, csoport, halmaz) magyar elnevezés, szakkifejezés nem ismeretes. Az előzőkben tárgyalt fejfájásoknál jóval ritkább, és azokkal ellentétben férfiakon gyakoribb (férfi-nő arány 5:1), általában középkorú (30–40 év feletti) férfiaknál fordul elő. Oka nem ismert, valószínűleg ér eredetű, a szerotonin szerepe is felvetődik.
A cluster-roham súlyos, mindig féloldali, a szem környékén vagy a halántéktájon jelentkező éles, hasító fájdalom, mely 15–120 percig tart, az első rendszerint éjszaka, álmából ébreszti fel a beteget, és a nap folyamán többször ismétlődik. A rohamot vegetatív tünetek kísérik, melyek féloldaliak, és mindig a fájdalom oldalán jelentkeznek. Ilyenek pl. a belövellt kötőhártya, könnyezés, orrdugulás, homlokizzadás.

Az érintett oldalon szűkebb a pupilla, csüng a szemhéj, mely gyakran duzzadt, ödémás is lehet. Naponta 1–8 roham van, amely sokszor óramű pontossággal jelentkezik. Évente rendszerint 1–2 rohamperiódus fordul elő, többnyire évszakváltáskor. A rohamperiódus általában 6–8 hétig tart, ezután néhány hónap rohammentes periódus következik.
Számos tényező provokálhatja a rohamot, ezek közül leggyakoribb az alkohol, de erős fény vagy hanghatás, bizonyos ételek fogyasztása, ill. olykor stresszállapot is előidézheti.
A cluster-roham kezelése mindig az orvos feladata. A roham enyhítésében a szokásos fájdalomcsillapítók általában hatástalanok, oxigén belélegeztetése, orrspray formájában érzéstelenítő (lidocain) hatásos lehet. Vényre kapható gyógyszerek fontos szerepet játszanak a megelőző kezelésben.

Dr. Valló Ágnes
Forrás: Láz és fájdalom, Ha a beteg kérdez.../Galenus