A dühkitörések valamiféle átmeneti rítusok a kisgyermekek számára; azt jelzik, hogy ők már egyre öntudatosabb egyéniségek.

A felnőttnek gyermeke fejlődése új szakaszát jelenti mindez, olyan időszakot, amikor tudni kell kezelnie egy elvörösödött arcú, dühtől toporzékoló kis lényt.

A hiszti-rohamok mindig teljes figyelmet követelnek öntől, és a rendszeressé váló, teljes „erőbedobással” zajló dühkitörések előbb-utóbb helyzetkezelő stratégia felállítását teszik szükségessé.

Nem csupán gyermeke miatt, hanem saját stressz-szintje alacsonyan tartása érdekében is. Főként , mert valószínűleg nem szeretne ugyanúgy kiabálni a gyermekkel, ahogyan ő üvölt...

Mi is a hisztizés?

A „hiszti” nagyjából azt a helyzetet takarja, amikor gyermeke már nem képes uralkodni vágyain, és egyre inkább belelovalja magát a dühöngésbe. Visíthat, sírhat, rugdoshat vagy kiabálhat, a padlóra vetheti magát, vagy akár begörbítheti a hátát, ha ön fel akarja venni, esetleg még meg is ütheti önt.

A hisztizés tarthat egy perctől akár félóráig is – a megrögzött hisztizőké még tovább is. A gyermeke még a lélegzetét is visszatarthatja, hogy felhívja magára a figyelmet. Hogy az eset mindkettőjüket nagymértékben felizgatja, nem kétséges. Ám a kisgyermek nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával, önnek viszont – évei , felnőttsége tükrében - meg kell oldania egy kínos helyzetet, melyben nagymértékű energiaáramlással kell - akár nyilvános helyen is – szembesülnie.

Mikor kezdik a gyerekek?

A kétéves kisgyermek már rengeteg aranyos dolgot produkál, de azt is el kell ismerni, hogy ez az az idő, amikor a kis szárnybontogató érdekérvényesítő módszerként a hisztihez nyúl, melyet akár egy-két éven keresztül is megpróbál alkalmazni.

Néha már az egy éves kor táján is előfordul, hogy a kicsik, elégedetlenkedve helyzetükkel, rugdosással, visítással, a fejük ütögetésével adják tudtul a világnak, hogy nagyon dühösek. A legtöbb szülő a gyermek kétéves korára már megtapasztalt valamilyen fajta hisztizést. A jó hír az, hogy hároméves korra a hisztizés enyhülni szokott. Ennek oka leginkább az, hogy erre az időszakra a gyermek nyelvi készsége már lehetővé teszi az akaratnyilvánításának egy „társadalmilag elfogadottabb” módját, konkrétan a kommunikációban rejlő lehetőségek kihasználását, illetve a kicsi lassan megtanul uralkodni testén, és sokkal kevesebb segítséget igényel olyan feladatok elvégzésekor, mint az öltözködés vagy a mosakodás.

Mi okozhatja?

A kiváltó ok lehet nyilvánvaló ingerültség - például amikor elveszik tőle játékát, mert indulni kell valahová. Az érzelmein a kisgyermek még egyáltalán nem tud uralkodni, úgyhogy dühbe gurul, ha nem teheti azt, amit akar. Azt sem tudja még, hogyan kezelje a változást. Fizikai képességei sem állnak még arányban saját óhajaival, ezért például nagyon mérges lehet, amikor nem tud egyedül felöltözni, és hisztizni kezdhet attól, hogy ön megpróbál segíteni, bedugva a gyermek lábacskáját a nadrág szárába. Düh és könny könnyen jön, amikor a kisgyermek fáradt, éhes vagy felingerelték. Olykor nincs is semmilyen ok a hisztizésre, és a gyermek hirtelen mégis hisztérikus visításba kezd, például mikor Ön a fogkeféjét a vízcsap alá tartja.

Hogyan kezeljük „a kis dühöst”?

1. Ön semmi esetre se veszítse el a fejét, ne legyen vele durva vagy ne kiabáljon vissza neki – ha bármelyiket megteszi, azt jelenti, hogy elvesztette a csatát. Ehelyett olyannak kell látszani, úgy kell viselkednie és beszélnie, mintha valaki megbízta volna a normális állapot visszaállításával.
   Először is próbálja megszüntetni a kiváltó okot. Ez nagyjából annyit tesz, hogy legyen kéznél „sürgősségi” étel és ital, valamint játék. Azt is vegye figyelembe, hogy a gyermeki tűrőképesség csak töredéke annak, amit egy felnőtt "elbír", ezért sose vágjanak neki, még rövidebb útnak sem, ha a kicsi fáradt, hanem előtte pihenjenek egy ideig otthon.
2. Szenteljen a gyermeknek elegendő figyelmet, ha az igényt mutatat az Ön érdeklődésére, aktív jelenlétére. Ugyanis mikor a gyermek úgy érzi, elhanyagolják, könnyen kitör a botrány. Hagyja tehát abba, amit éppen csinál, forduljon oda a kicsihez, játsszon vele, beszéljen hozzá, vagy olvasson neki legalább 10 percig, ha érzi, hogy vihar készül.
   Próbáljon minél kevesebb feltételt szabni, minimális, ám a „normális mindennepok” működéséhez azért elegendő, világos, egyértelmű szabályzatot fellálítani, amelyeket viszont minden esetben – akár konfliktus árán is – be kell tartatnia a gyermekkel.
3. Kerülje el, hogy túl gyakran mondja neki nemet. Számos kreatív módja van annak, hogy körbeírja, mit nem csinálhat a gyermeke. Javasoljon alternatívát, vonja el a figyelmét egy másik játékkal vagy tevékenységgel.
   Mindig jusson eszébe, hogy kisgyermeke nem akarja bosszantani önt! A hisztik előre kitervelteknek tűnhetnek, azonban tudni kell, hogy a kisgyermekek nem tudnak uralkodni az érzelmeiken.
   Nevessenek együtt! Ez nagyon jó módja a feszültség feloldásának, és számos potenciális problémát megold.
4. Vigye el őt a hisztizés színhelyéről! Ha nyilvános helyen vannak, és sehogyan sem sikerül a hisztizést leállítania, valószínűleg arra lesz szükség, hogy ölbe vegye gyermekét és elvigye a „tetthelyről”. A közönség csak mindkettőjüknek rosszat tesz, és gyermeke megérzi, ha ön egyre idegesebbé és idegesebbé válik. Üljenek félre valahová, amíg elmúlik a dühroham, és megnyugszik a kicsi. Azután döntse el, hogy visszatérjen-e a gyermek ahhoz, amit addig csinált, vagy egyszerűen fogják magukat és menjenek haza.
   Még ha visít is, tudnia kell, hogy ön a közelében van. Ha otthon vannak, a legjobb, ha Ön néhány percre kimegy a szobából, épp csak annyi időre, hogy a kicsi ne ijedjen meg, és nyugodtan mondja neki azt, hogy majd visszajön akkor, ha ő úgy döntött, megnyugszik.
5. Dicsérje nagyon és ölelje át, ha lecsillapodott. Hiszen mindenekelőtt az ön elismerése és érdeklődésének a felkeltése az, amire a gyermeke vágyik.

6 tipp a nyugalom megőrzéséhez

1. Az aranyszabály, amelyre emlékeznie kell, az, hogy ez csak egy átmeneti időszak, és néhány hónap múlva az ön kisgyermeke már nem fog így viselkedni. A hisztizés korszaka nem tart örökké.
2. Lélegezzen mélyeket. Tényleg segít a nyugalom megőrzésében.
3. Ha valóban betelt a pohár, győződjön meg róla, hogy gyermekét nem érheti baj, nem tehet kárt magában vagy a környezetében, majd csukja be az ajtót, menjen ki néhány percre gondolkozni a továbbiakon.
4. Mindennap menjenek el sétálni. Nem számít, milyen idő van – kivéve, ha nincs jól a kicsi –, mert mindkettőjüknek jót tesz a helyszín változása és a friss levegő.
5. Jusson eszébe, hogy Ön a felnőtt, és önnek kell a helyzetet kezelnie.
6. Tartson szünetet, vegye elő a gyermeke kedvenc mesekönyvét, ültesse az ölébe, és pihenjenek együtt.

Amikor az ételt a földre dobálja vagy a nagyokkal akar játszani

A kisgyermek általában dühös, ha valamit elvesznek tőle, legyen az akár étel vagy bármi más. Ha mindenképp meg kell fosztanunk őt, egyúttal tanácsos elvonni a figyelmét olyan dolgokkal, mint például „nézd csak, mókus van a kertben” vagy mást adni a kezébe, gyakran innivalót. Azt is tudja a kisgyermek, hogyan váltson ki reakciót a mamájából, például azzal, hogy a földre dobálja az ételt. A legjobb, ha a mama szép nyugodtan reagál, és arra gondol, nemsokára elmúlik ez az időszak.

Az is gyakran előfordul, hogy a kisgyermek nála idősebb testvérei játékába akar bekapcsolódni és nem érti meg, hogy ő még túl kicsi ahhoz. Ilyenkor meg kell előzni a várható hisztizést azzal, hogy egyik játékát a kezébe adják, bár a kicsit ilyen könnyen általában nem lehet „leszerelni”, kisebb alkudozásra van szükség. Semmiképp sem szabad azonban engedni, hogy tegye, amit szeretne, és ott lábatlankodjon a nagyobbak játékánál, ugyanis az ilyen közös játék eredménye legtöbbször csak további hisztizés…

Tipikus hisztihelyzetek

• Az ön kisgyermeke visítva közli: „kekszet akarok, kekszet akarok…”. Ön azonban úgy véli, hogy a kicsi már eleget evett, és elveszi tőle a zacskót. Összedől a világ, ha már nem ehet többet? Nem valószínű, ezért mondja neki, hogy már csak egyet vehet akkor, ha megnyugszik. De ne használja a kekszet a megnyugtatására, hanem előbb csillapodjon le, és akkor adja oda neki. Ha ön valóban azt akarja, hogy többet ne egyen, magyarázza meg neki (már sokat evett, ebéd előtt elveszi az étvágyát stb.), vigye ki a szobából, tegyen fel neki nyugtató zenét és adja oda a kedvenc játékát. Azaz alkalmazza a figyelemelvonó technikát.
• Ön szeretné végre már megfésülni a gyermeke haját, aki nem engedi, dührohamot kap, ha ön megpróbálja. A kicsi most összekapcsolja a fésülködést a kényelmetlenséggel. Könnyítse meg a helyzetet azzal, hogy vásárol kifésülés-könnyítő sprayt használ a művelethez. Ha sietnek valahová, egy megfelelő hajkefével hamar túlesnek a dolgon.
• Játék közben az ön gyermeke le akarja lökni az egyik pajtását háromkerekűjéről, hogy ő ülhessen rá. Amikor ön közbelép, gyermeke hisztizni kezd. Határozottnak kell lennie. Távolítsa el gyermekét a tricikli közeléből, és magyarázza meg neki, hogy ha ilyesmit csinál, senki nem fog játszani vele. Ha van a közelben egy másik háromkerekű, terelje arra figyelmét. Ha egyik módszer sem használ, ideje inni vagy enni valamit, vagy akár hazamenni.

Forrás: Galenus