Demokratikus, autokratikus vagy engedékeny - Milyen a jó főnök?

2010-03-25 11:16:41    

A jó vezető megkönnyíti az alkalmazkodást, tervszerűen változtat, így fokozza a csoport megmaradásának valószínűségét, míg a rossz vezetés rugalmatlanságával felemészti saját alapját, csoportja sikeres működését.

 

munkahelyA vezetés mások befolyásolása abból a célból, hogy valamilyen feladatra közös megoldást találjanak.

A vezetés létrejöttéhez szükséges, hogy a vezető el tudja fogadtatni, a vezetett pedig el tudja fogadni a közöttük levő egyenlőtlenséget. Enélkül nem beszélhetünk vezetésről, csupán kényszerítésről vagy elnyomásról.

Ez az említett egyenlőtlenség azon alapul, hogy a vezető rendelkezik olyan értékekkel, melyeket a vezetett nagyra becsül, azonban ő maga nincs ezen értékek birtokában. Mindehhez szükséges egy olyan többlet, amit leggyakrabban karizmának nevezünk.

A karizma az eredeti ókeresztény nyelvhasználat szerint kegyelmi ajándék, amelynek birtokosát sokan követik, mivel elhiszik, hogy rendkívüli, emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik.

Átalakult formában ma is találkozhatunk karizmatikus vezetőkkel, akik számára az elhivatottság a legfontosabb. A demokratikus feltételek összességében nem kedveznek a karizmatikus vezető teljes körű kibontakozásának, viszont elsőrendű eszköze lehet a diktatúra kialakításának, mivel a karizma tömegek rajongását válthatja ki. A karizma lényeges eleme a professzionális kommunikáció, tehát némi karizmára minden vezetőnek szüksége van.

A vezetésnek nagy jelentősége van a politika mellett a gazdasági életben, a munka világában is. A legtöbb munkahelyi szervezetben a vezetőkre hárul, hogy a szervezet céljaival összhangban motiválják a munkásokat és megszervezzék a termelési folyamatokat.

E két fő tevékenységet nevezhetjük a vezetés két funkciójának, Fiedler szóhasználatával élve kapcsolatorientációnak és feladatorientációnak.

A téma meghatározó jelentőségű szerzője szerint a hatékony vezetés a vezetői személyiségtulajdonságok és a szituációs jellemzők kombinációjának eredménye. Vannak vezetők, akiknek a teljesítmény a legfontosabb, még a jó személyes kapcsolatok árán is, míg mások az összetartó légkörre helyezik a hangsúlyt.

Feladatvezetőről beszélünk, ha a csoport lehető leghatékonyabb munkavégzése az elsődleges, és társas-emocionális vezetőről, amennyiben a csoporttagok boldogságának, elégedettségének biztosítása a fő cél. Gyakran egy csoporton belül két személy hordozza e két funkciót. A feladat nehézsége, a csoport mérete és struktúrája, illetve egyéb szituációs jellemzők nagymértékben eltérhetnek és meghatározhatják, hogy adott esetben milyen típusú vezető lehet sikeres. Ebből az következik, hogy nem beszélhetünk abszolút értelemben jó és rossz vezetőről, mindenki lehet adott esetben sikeres vezető, de senki sem lehet minden helyzetben jó vezető.

Ezt a gondolatot alátámasztotta az a vizsgálat is, melynek során sikeres vezetőket vizsgáltak, és nagyon eltérő személyiségstruktúrákat kaptak. Nincs olyan tulajdonságlista, amely meg tudna különböztetni vezetőket és nem vezetőket.

Három fő vezetési stílus van: a demokratikus, az autokratikus (tekintélyelvű) és laissez faire (engedékeny).

1. A demokratikus vezető minden eszközzel igyekszik fokozni a csoporttagok részvételét, és objektív teljesítményértékelésre törekszik.

2. Az autokratikus vezető egymaga uralja a csoport tevékenységét, lényeges kérdésekben mindig ő dönt, szubjektíven értékel, szigorú fegyelmet tart.

3. A laissez faire stílusú vezető nem kezdeményez, csak kérésre segít, inkább tanácsadó, mind valódi vezető.

munkahelyA három vezetési stílus közül termelékenység és elégedettség szempontjából többnyire a demokratikus az optimális, de ez koránt sincs így minden helyzetben, egy hadsereg vzeetése például szükségszerûen tartalmaz autokratikus elemeket.

A vezetési hatékonyságot befolyásolja a vezető hatalmának típusa is. Kényszerítő hatalomról beszélünk, ha vezető pozíciónk lényege, hogy büntethetünk, és jutalmazó hatalomról, ha jutalmazhatunk. Hatalmunk szakértői típusú, ha tudásunk, jártasságunk az alapja, törvényes típusú, ha tisztségünk tekintélyét a törvény biztosítja és vonatkoztatási, amennyiben személyiségünk, gondolkodásunk vonzereje hatására társaink azonosulni szeretnének velünk.

A változás lényeges eleme a csoportok életének.

A jó vezetőnek lépést kell tudni tartania a változásokkal és aktív szerepet betölteni a folyamatban.

A jó vezető megkönnyíti az alkalmazkodást, tervszerûen változtat, így fokozza a csoport megmaradásának valószínûségét, míg a rossz vezetés öntörvényûségével, rugalmatlanságával felemészti saját alapját, csoportja sikeres mûködését.

A modern vállalati vezető két egymást kiegészítő szerepét nevezhetjük menedzseri és leader szerepnek. A vezető menedzseri szerepében a szervezeti komplexitással birtkózik meg, míg leader szerepében a szükséges változásokra koncentrál.

Mindkét szerepkörben három lényeges feladattal kell megbírkózni, ezek: a célkitűzés, a megvalósítás feltételeinek megteremtése és a végrehajtás.

A menedzser fő eszközei a precíz tervezés, szervezés és problémamegoldás, míg a leader jövőképben gondolkodik, személyes hitelével maga mellé állítja az embereket és folyamatosan képes motiválni őket. A munkahelyi szervezetek élete ciklikus, ezen fejlődési szakaszok határozzák meg egyik vagy másik szerepkör iránti igényt. Adott vezetőnél a két szerepkör közötti súlyponti különbségek előfordulnak, de hosszú távon a sikeres vezetés csakis mindkét szerepkör gyakorlása esetén lehetséges.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy nem beszélhetünk olyan vezetői tulajdonságokról, melyek minden helyzetben hatékonyak, de a magas intelligencia, kitûnő kommunikációs készség, fejlett emberismeret, nagyfokú teherbírás, rugalmasság és az alapos szakmai ismeretek többnyire segítik a hatékony vezetést.

Kiss Ákos
pszichológus

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!