Van a „hazug monogám”, notórius, nők után futó típus, aki minden félrelépése mellett ragaszkodik a szentként tisztelt asszonyához (részben talán azért is, mert elviseli őt). A „nagy szívvel” rendelkező”, határozatlan poligám alkatú csábító, aki minden nőbe szerelmes lesz, és rövid idő elteltével örök szerelmet és közös életet tervez, ám amilyen gyorsan jön a mindent elsöprő érzelem, olyan gyorsan ér is véget. És vannak még a „kényszerből hűségesek”, akik azért olykor azért ki-kikacsingatnak a kapcsolatból. A pszichológus szerint egy dolog minden esetben vélelmezhető: ami a férfiakat a hűtlenség felé hajtja, sokszor a tudatalattiban keresendő. A típusok bemutatásával igyekszünk fellebbenteni a fátylat a titkolt és mélyről feltörő motivációkról.


A notórius, aki fut a nők után

Ő a hazug monogám csapodár – szeretne hű maradni házastársához, ám mindez csak elmélet marad a számára. Nincs rossz lelkiismerete a szexuális kirándulások után. A hűtlenség nála ártatlan időtöltés, a párkapcsolatára, házasságára nézve szerinte nem káros, inkább üdvös lazítás. Úgy vélekedik: ki gondolja komolyan, hogy egy férfi, miután megállapodott, a hátralévő életében csak egy nővel létesít szerelmi-szexuális kapcsolatot? Ez a fajta férfi mindent akar, a házasság/elkötelezettség és a nőtlenség előnyeit is. Nem hagy ki semmilyen kínálkozó alkalmat, mert a házasságtörést/megcsalást nem veszi komolyan, merthogy a férfiak természetéből adódó, természetes jelenségnek tekinti. Szerinte a nőé az otthon megannyi gondja, a gyermekszülés lehetősége, míg nála a szabadság és a „fallikus erő”. Soha nem sodorná veszélybe a családját, és nem rombolná le mindazt, ami fontos számára, szerinte „semmiségekért” (azaz alkalmi kalandokért). A maga módján „hű” a feleségéhez/élettársához – és azok a nők, akik felfedezik ezeket a hűtlenségeket, nem ijednek meg rögtön, mert tudják, hogy a férfi vissza fog térni hozzájuk.

A pszichológus véleménye:

Ez a fajta férfi lehetséges, hogy csak „házon kívül”, az otthoni szféra elhagyásakor érzi magát erősnek. Ott érzi magát ereje teljében, ahová nem ér el a ház mindenható asszonyának a keze. Ily módon szüksége van arra, hogy a nagyvilágban mutassa meg, mire képes, azaz, hogy olyan nőket csábítson el, akiket nem tart „veszélyesnek” az állandó párkapcsolatára nézve. A szerződés, mely összeforrasztja a párt: hazudik a feleségének, hogy megőrizze szabadságát. A feleség meg hisz neki, mert így őrizheti meg otthoni biztonságát.


A „nagy” szívvel rendelkező, bizonytalan poligám

Ő arról ábrándozik, hogy szinte mindegyik neki megtetsző nő szerelme tárgya lehet. Ez a fajta férfi nem csapodár típus, de nem is egyetlen nőé. Egyszer megszeret egy nőt, másszor egy másikat, de gyakran előfordul, hogy továbbra is őszintén szereti az elsőt. „Hűsége” sokoldalú és többirányú és párhuzamos is lehet. Nem akarja elhagyni sem az egyiket, sem a másikat, és legalább úgy szenved, mint a felesége/élettársa, aki megcsalatva, elárulva érzi magát, valamint a szerető, aki hezitáló szerelmesében csalódottnak érzi magát.

A pszichológus véleménye:

Az egyik nőről a másikra „repülve” ez a férfitípus mindig szeret, és főként szeretve érzi magát. E pergő „szerelmes film” jelenetei mögött hallani a kisfiú hangját, aki hajdan gyengédségre vágyott a mamájától, ám soha nem telhetett be vele. Az újonnan „felszedett” nők az életében ennek az anyának a fantomképei lehetnek. Valószínűleg ezért kötelezi el magát mindig mások mellett is, bocsátkozik bele újabb és újabb kalandokba. Nem tudott igazán eltávolodni gyermekkorától, akkori, gyengédségségre vágyó érzelmeit ki nem elégítő családjától, és megpróbál folyamatosan új alapokra építkezni – hogy létrehozzon „valami jobbat”.

A „kényszerből hűséges”, valójában hűtlen férfi

A hűtlenség számára dacolni azzal, ami tilos. Ez esetben olyan befolyás miatti „hűségről” van szó, amely kijátszható. A hűség mögött nem a férfi azon meggyőződése áll, hogy boldogabb, vagy teljesebb életet él, ha hű marad szíve választottjához. Inkább valamiféle homályos kép, vagy szabályrendszer, vagy éppen a félelem mondatja vele, hogy a hűtlenség nem elfogadható. A férfi sokszor egy, számára már unalmas vagy féltékeny nő hatása alatt áll, vagy a férfiassággal kapcsolatos bizonyos elképzelése okán tartja a külvilág számára fontosnak a hűséget: a férfihoz a tisztelet, hűség, hagyományos családfőkép fogalmaknak kell kapcsolódniuk. Ez a fajta férfi sokszor magába fojtja vágyait, ösztöneit, szexuális késztetéseit. Amikor megrendül a „felépített bástya”, az érzelmek kitörnek az eszmék és félelmek fogságából, a hűség meginog, ő „elbukik” – és megcsalja a feleségét, rendszerint egy őt mélyen destabilizáló krízis nyomán. Ezután van úgy, hogy ő az első, aki a fájdalomtól lesújtott, mert addigi  családi/párkapcsolati „építményének” falai megrepedeznek, az ő értékrendje pedig szétesik.

A pszichológus véleménye:

Az ilyen férfi foglya saját élettörténetének, családi hagyományainak – valószínűleg apja értékrendjének, mely szerint a név tiszteletét át kell adni, az erényesség elvének betartása mellett. Hűséges a tiltás, aggódás, szorongás vagy konformizmus okán, de nem saját meggyőződésből. Képtelen arra, hogy ne kövesse a belésulykolt elveket – de azután „megadja magát”, enged a csábításnak. „Elvi ragaszkodása” tünete annak, hogy nagyon nehezen tud megszabadulni családi reminiszcenciáitól (itt a gyengébb anyakép és az erősebb apai hatalom merülhet fel) és tenni annak érdekében, hogy felépítse saját férfiúi életét.

Forrás: Galenus/www.patikamagazin.hu