Senkit sem biztatunk arra, hagyjon fel végleg az állati eredetű élelmiszerek  fogyasztásával. Ám ajánlatos nagyobb gondot fordítani az egészséges életmódra; a kiegyensúlyozott - állati és növényi - fehérje-bevitelre.

“Vetőmagot szállító kínaiak viharba kerülvén élelem nélkül maradtak,
ám a csírázásnak indult magok nem csak megmentették, hanem addig ismeretlen frissességhez juttatták őket. A híressé vált csodacsírát tudósok is megvizsgálták; Sensung császár pedig azt tanácsolta embereinek, erejük fokozására naponta fogyasszanak  szójacsírát.”

Ennek immár ötezer éve. Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy a csírák legértékesebbike a világ más tájain ismertté váljon. A friss szójatermékek - tofu, szójacsíra - , ellentétben a modern nyugati szójatermékekkel, a szójabab minden értékes összetevőjét tartalmazzák. Gyógyhatásukról már több ezer éve regélnek a távol-keleti bölcsek. A japán és a kínai mitológiákban egyaránt, egymástól függetlenül szerepel az öt szent mag fogalma, ami közül az egyik természetesen a szója. Az évezredes tapasztalatokon alapuló tudományos megfigyeléseket a mai kor kutatói is alátámasztják: a szójának áldásos hatása van a koleszterinszabályozásban, a csontritkulás megelőzésében, a stressz ellen, cukorbetegség esetén, köszvényes és másodlagos köszvényes betegségeknél, vesebetegségnél, a változás korában. Fogyaszthatják a laktózérzékenyek, a lisztérzékenyek, továbbá a galaktozémiások. A bostoni Hippokratész Intézet évek óta használja a szójacsírát a rákgyógyításban.

Szójából is a friss az igazi

A leginkább ismert és használt készítmény, a szójaolaj gyártásakor, annak melléktermékeként jön létre a szárított szójatermék, amely nem vagy csak részben tartalmaz élettanilag jelentős ásványi anyagokat. A ténylegesen friss szójaterméknek a tofut, a szójacsírát és a vaníliás, illetve natúr ízesítésben is kapható szójaitalt nevezzük.

Senkit sem biztatunk arra, hogy hagyjon fel végérvényesen az állati eredetű fehérjék fogyasztásával. Azonban mindenképpen ajánlatos, hogy nagyobb gondot fordítsunk az egészséges egyensúly fenntartására – például ami az állati és növényi eredetű fehérjéket illeti. A friss szójatermék esszenciális aminosavakban gazdag, fehérjetartalma – amely nagymértékben telítetlen zsírsavakból áll – 42%, koleszterintartalma 0, összetett szénhidráttartalma 20–25%, növényi zsiradéktartalma 15–20%.

A szója a tojás után második leggazdagabb lecitinforrásunk, viszont a friss szójatermékben, a tofuban nincs koleszterin. A szójatermékek tartalmazzák a B-vitamin-család tagjait, az enzimek működéséhez szükséges E- és P-vitamint. A szója foszfor- és mésztartalma jelentős, ami igen kedvező az életkor előrehaladtával természetesen kialakuló vagy bizonyos betegségekhez társuló csontritkulás esetén. Éppen ezért a szójatermékeket még diabéteszesek is fogyaszthatják, hiszen ez a betegcsoport hajlamos a korai csontritkulásra.

A szójacsíra és a tofu

A szójacsíra nyersen is fogyasztható, mert a csíraképződés során az emésztést gátló anyag eltűnik belőle. E tulajdonsága alkalmassá teszi arra, hogy különböző egyéb növényekkel társítva, öntetekkel vagy ízesítve, salátát készítsünk belőle. A szójacsíra nyersen vagy párolva, de önálló főzeléknek is kiváló. Salátaként nyersen vagy rövid előfőzés után, hideg vízzel leöblítve tálaljuk. Főtt ételként közvetlenül tálalás előtt adjuk csak az ételhez. Sülteknél az ételek elkészültekor adjuk hozzá a szójacsírát, és csak kíméletesen keverjük át. Zöldségköretként serpenyőben, hirtelen átsütéssel készítsük.

A tofu szó távol-keleti eredetű, a kínai és a japán nyelv is ugyanazt a megnevezést használja erre a szójakészítményre, megfelelő magyar fordítása nincsen. Régebbi elnevezései: szójasajt, szójatúró. A kínaiak a tofut csont nélküli húsnak is nevezik, amely szó az étkezésben betöltött szerepére utal. A tofu a húsmentes táplálkozás legfontosabb fehérjeforrása, ugyanakkor szénhidráttartalma 1% alatt van. A tofuételek készítésekor az eredeti receptekben – ízesítőként – szinte minden esetben megtaláljuk a szójaszószt. A pörkölt magból készült szezámolaj is kellemes ízt ad a tofunak, amelynek önálló íze jelentéktelen, ezért erősebb fűszerezést igényel, mint a húsok.

Tapasztalatok szerint igen kedvelt a fokhagymás, gyömbéres, csiliszósszal leöntött tofukocka.

Tofuból bármely húsétel elkészíthető, hiszen kockázható, szeletelhető és a konyhatechnika összes eljárásával feldolgozható, így a magyar konyha ételeit is elkészíthetjük belőle (tofupörkölt, rántott szelet).

A tofut sajtként is megállja a helyét, fogyaszthatjuk, sőt édesítéssel akár tortakrém is készíthető belőle. Tárolásánál figyelni kell arra, hogy a felbontott, de fel nem használt tofu hűtőszekrényben, levegőtől elzártan tartható, például víz alatt (a vizet naponta cserélve, körülbelül egy hétig). Pácolt, fűszerezett formában néhány napig felbontás után is megőrzi minőségét. Tömbben való fagyasztását nem ajánlják.

Tofusaláta

Hozzávalók: 1 fej saláta, 30 dkg natúr tofu, 8 szem apró paradicsom, 1 doboz konzervkukorica, olívaolaj, zöldfűszerek, só

A megmosott paradicsomot felkockázzuk, a megmosott és leveleire bontott salátát felcsíkozzuk, a szóját vékonyabb szeletekre, majd apró kockákra vágjuk. A konzervkukorica levét leöntjük, majd a hozzávalókat óvatosan összekeverjük, hogy ne “törjenek”. Zöldfűszerekkel – bazsalikom, oregano, petrezselyem – és sóval ízesíthetjük, olívaolajjal megöntözzük. Azonnal tálalható, pirítóssal pedig önálló ételként is kitűnő.

Forrás: Galenus