Alaptételként elmondható: érdemes tisztában lenni szexuális étvágyunkkal és preferenciáinkkal, és ez alapján választani magunknak partnert. Ha ez sikerül, ezzel elejét vehetjük a későbbi szexuális problémáknak.

Szex, nő, férfi...

"Normális-e az, ha csak sötétben tudok szerelmeskedni?"

Nyugodjék meg, ez nem azt jelenti, hogy áldozata a régi tabunak, amely megfosztja a szerelmespárt a világosban való szeretkezés örömétől. Egyszerűbb okokról van szó: egyes nők nem szeretik, ha látják őket, miközben elérkeznek az örömérzés tetőfokára. Másoknak könnyebben megy a szeretkezés, és merészebbek is a sötétben. Azután vannak olyanok is, akiket zavar, ha megmutatkoznak teljes fényben, meztelenül, fizikai hibáikkal együtt - hiszen csak nagyon kevés embernek van tökéletes alakja. Ez gátlást okoz náluk.

Mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy ilyen alkalmakkor feledkezzék meg arról, milyennek tartja saját testét. Egy jól működő szerelmi kapcsolatban annak csak másodlagos jelentőségűnek szabad lennie - nem beszélve arról az esetről, amikor valakit "valóban szeretnek", és ettől nagyon szépnek látják őt...

Másrészt, egy "akcióban" lévő férfit a legkevésbé sem érdeklik a nő helyi zsírlerakódásai (vagy pont ezek váltanak ki a férfiból jelentős gerjedelmet), vagy mondjuk forradásai a hasán! De ha mégis gátlást érez, próbálkozzék a fokozatossággal: szerelmeskedéskor először legyen a partnerével sötétben, majd félhomályban. Semmiképp se válasszanak erős kísérő fényt, hanem alkalmazzanak valamilyen hangulatvilágítást a szobában. A kintről beszűrődő, színes utcai fény is kedvcsináló lehet... Ebben az új "megvilágításban" azután apránként felfedezheti az erotika újabb és újabb forrásait... És a végén talán Ön kívánja majd a teljes világosságot...

"Nagyon zavar, ha egy szeretkezés során nem jutok el az orgazmusig..."

Szerencsés nő az, aki minden egyes szeretkezéskor eljut a csúcsig - azonban a szerencsések nagyon kevesen vannak. Különösen nagy problémát jelent ez a szexuális kapcsolat elején, hiszen a legritkább esetben sikerül azonnal összeszokniuk a szerelmeseknek - és a nőnek eljutnia a csúcsra.

Akárhogy is van, egy bizonyos: nem "az" orgazmusra, hanem az igazi fizikai gyönyör-érzésre kell törekedni, még ha a betetőzése nem is következik be minden alkalommal.

Aggódni sem szabad előzetesen amiatt, hogy "vagy sikerül, vagy nem". Mindenképpen tanácsoljuk, hogy a szeretkezés idejére engedje el magát, ne legyen feszült. Ellazult állapotában ugyanakkor "legyen jelen" aktívan az aktusban, de ne "koncentráljon" túlságosan, mert nem egy vizsgán kell átmennie! Kapjon és adjon örömöt, és ne legyen kudarcélménye azért, mert nem volt orgazmusa.

Ha a probléma állandónak bizonyul, célszerű felkeresni egy szexuálterapeutát - vagy egy figyelmesebb partnert...

"... Előjáték nélkül nem tudom élvezni a szeretkezést..."

Az lenne csak a furcsa, ha minden bevezetés nélkül, egy csapásra érezné a gyönyört! Ennek nemcsak lelki, hanem fizikai oka is van. A szexuális előjáték szükséges ahhoz, hogy a hüvely nedvesedjen és kitáguljon, azaz alkalmassá váljék a behatolásra.

De ez nem minden: az ilyen jellegű "előkészület" elválaszthatatlan a női szexualitástól, mely nemcsak a nemi szervekre, hanem számos erogén zónára terjed ki. A férfiéval ellentétben az egész női test - előzetesen már - részese kíván lenni az élvezetnek... Hiszen a behatolás csak a végkifejlete a szexuális együttlétnek.

"...Gyakran végzek önkielégítést..."

Szakítani kell a köztudatba került, elítélő véleménnyel: az önkielégítésben nincs semmi szégyenletes vagy abnormális. Amellett, hogy azonnali kielégülést nyújt, lehetővé teszi a szexualitás megismerését annak, aki még nem járatos benne. Saját maga simogatásával - és ezt igen gyakran szexológusok is tanácsolják - a nő megismerkedik a testével és egy számára még új területtel, a nemiségével. Felfedezi, mi okoz neki örömöt, majd segíti abban, hogy rájöjjön, milyen mozdulatokat várjon el a partnerétől is.

Illetve, az önkielégítés feszültség oldó hatása sem elhanyagolható...Csak az a fontos, hogy sem előtte, sem utána ne legyen lelkiismeret-furdalása azért, mert örömet szerez magának.

Egy amerikai szexológus korábbi felmérése szerint a nőknek több mint 80%-a rendszeresen végez önkielégítést. Közülük 95% minden nehézség nélkül eljut az orgazmusig, - ami nem mondható el a nemi aktus esetében...

"... Sokszor nincs kedvem ágyba bújni..."

A férfiak általában jobban - és másképp - igénylik a szexet, mint a nők. A nők vágyait számos tényező befolyásolja. Például a női hormonok változása: kevésbé jön meg a kedv a szeretkezéshez a menstruáció előtt és közvetlenül utána. Még sorolhatnánk lelki életük rezzenéseit is, vagy ha valóban "fáj a fejük"... Nincs tehát abban semmi rendkívüli, ha Ön nem óhajt annyiszor szeretkezni, ahányszor azt a partnere akarja. Csak vigyázzon, nehogy bekerüljön az ördögi körbe: minél kevesebbet szeretkezik, annál kevésbé lesz kedve hozzá!

Ha pedig a monotonitás veszi el egy nő kedvét, azon sincs semmi csodálkoznivaló. Sajnos, orvosság kevés van - a legtöbbször a partneren múlik, hogyan alakulnak a dolgok. Épp ezért érdemes olyan társat választani, akitől a nő már a kapcsolat elején azt kapja, amire vágyik. Ahogy múlnak az évek, egyre nehezebb kitáncolni az "egyébként jól működő" kapcsolatból...

Persze mondják: semmi nem tökéletes. De akinek módjában áll, annak saját érdekében tökéletesíteni kell igyekeznie dolgait - s nem utolsó sorban szexuális életét...Ugyanis sok múlik rajta...

Forrás: Galenus