Amikor találkozott vele, kedves volt, figyelmes és elragadó. Most mogorva, zsémbes és semmit nem tesz annak érdekében, hogy az ön kedvében járjon. A háztartásról meg azt gondolja, hogy “magától megy”. Mindennek eredményeképpen mostanában ön azt mondogatja magában: a herceg varangyos békává változott... És minthogy nem mulasztja el megosztani ezt a véleményét vele is, szinte minden beszélgetésük veszekedéssel végződik. Hogyan lehet kikerülni ebből az ördögi körből, újból megkezdeni egymással a párbeszédet, annak érdekében, hogy kapcsolatuk ne hulljon szét darabjaira? Erre keressük a választ.

És ha minden olyan lenne, mint

azelőtt?

A partnerek (élettársak, házastársak) legtöbbször azt gondolják, hogy megelégednének azzal, ha a másik megint olyan lenne, mint azelőtt. Pedig amikor észreveszik, hogy a társuk megváltozott, már egyikük sem a régi.

A viszony elején a szenvedély a tökéletesség illúzióját kelti. Általában mindkét fél idealizálja a másikat, őérte él. Ez az állapot azonban kissé abnormális, és szerencsére átmeneti. Egyszer tudomásul kell venni a valóságot, hogy érettebb legyen a kapcsolat. El kell fogadni egy másféle képet a másikról, és főképpen tolerálni kell annak tökéletlenségeit, mert a szerelem abból a képből született – még ha másnak is látszott először.

A válság átalakítja azt az érzést, hogy egyek vagyunk a társunkkal, és más  állapot lép a helyébe. A szakember szerint “a krízis egy olyan megváltozott helyzetet teremt, ami megkérdőjelezi az összetartozás létét, mert a párkapcsolat az egyik – vagy mindkét – fél számára elviselhetetlenné válik.

Újra kell definiálni a “szerződést”

Az együttélés során a felek hallgatólagosan “szerződést kötnek”, mely világosan kivehető pontokat tartalmaz: ki vásárol, hogyan osztják be a pénzt, legyen-e gyerek és hány legyen stb., de találhatók benne láthatatlan egyezségi pontok is: például, hogy ki milyen szerepet vállal.

Soha nem választjuk a másikat véletlenül. Mindenkinek vannak az élete falán repedések, amelyekről azt gondolja, hogy a másik majd be tudja tapasztani. A krízisek lehetővé teszik ennek a szerződésnek az újraértelmezését, vagy pedig egy új felállítását, egy harmonikusabb életvitel megvalósítása érdekében. Ezért tehát a válságok nem feltétlenül negatív előjelűek. Némelyik nyom nélkül múlik el, ha valamilyen rendkívüli esemény következik be - például egy gyermek születése-, és új alapokra helyeződik a kapcsolat. Némely konfliktus azonban kitörölhetetlen nyomot hagy.

Ha ön már krízishelyzetben van, mi lenne, ha nem akarná mindenáron megváltoztatni a partnerét mintegy varázsütésre? Ha venné a fáradságot, és elgondolkozna rajta, hogyan tudna saját maga is másképpen vélekedni, és csak azután venné számba kettejük kapcsolatát? Mert egy páros viszony akkor sem problémamentes, ha a felek “jól megvannak egymással”, hanem sokkal inkább arról van szó: tudják, hogyan oldják meg közösen a gondjaikat.

Sokkal több kedves szót!

Mikor volt, mikor kedves szavakat suttogtak egymásnak, vagy a párja virágot hozott önnek? Ugye szinte lehetetlen visszaemlékeznie rá, olyan távolinak tűnik? Nem is tudja, mikor gondolt a társára vágyódva... A napi rutin véget vetett ezeknek az érzelmeknek.

Mit tehet ilyenkor?

A férfiaknak sokkal nehezebb kifejezni érzelmeiket, a nőknél viszont ez a kommunikáció alapját képezi. Már gyermekkortól kezdve a kislányok beszéden alapuló kapcsolatokat létesítenek, míg a kisfiúk cselekedeteikkel kommunikálnak. A nevelés az ilyen megosztottságot csak erősíti bennük. Később viszont, amikor eljön a szenvedély, a férfiak kezdenek hasonlítani a nőkhöz, mivel könnyebben fejezik ki érzelmeiket, mint korábban. Ugyanakkor minden változás megélhető kiábrándulásként. Gyakran hallani hölgyeket panaszkodni arról, hogy korábban kedvesen szólt hozzájuk a partnerük, most meg általában közömbösen. hallgat.  Pedig a férfi másképp funkcionál, a kapcsolat idejének előrehaladtával nem is gondol rá, hogy a másik fél ugyanolyan figyelmességet vár el, mint az elején (ugye nem hinné, hogy ez lehetséges? Pedig így van.) Ne habozzon hát, és mondja meg a párjának, minek örülne, reklamálja csak a kedves szavakat, de ne szemrehányásképpen.

Az ágyban csak ő számít...

A férfi csak “arra” gondol, nincs egyetlen gyengéd szava sem önhöz az ágyban. Önt ez zavarja, és folyton az jár az eszében, hogy a társa egyáltalán nem törődik az ön érzéseivel az intim percekben. Hiszen akár szól róla neki, akár nem, egyre megy. A helyzet kínossá kezd válni, sőt még ő tesz önnek szemrehányást a lelkesedés hiánya miatt.

Mit tehet ilyenkor?

Ne szimuláljon, ne tettesse az örömöt, mert önmagát ejti csapdába. A pszichológus szerint a partnerek közti szexuális problémák leggyakrabban a meghittség hiányára vezethetők vissza. Ha napközben alig szólnak egymáshoz, nemigen jön össze éjszaka a jó szexuális együttlét. Kinek van kedve olyan férfihoz, aki alig szól a másikhoz? Magyarázza meg tehát a partnerének, hogy a vágy fellobbanásához önnek gyengédségre van szüksége. Beszéljen neki róla, mi okozna önnek örömet.  Mondja el, hogy jobban értékeli a szexuális együttlétek minőségét, mint a mennyiségét, azt, ha van idő az előjátékra, és figyelembe veszi az ön óhajait is. Ha mindezt megfogadja a partnere, mindkettőjük számára boldogabb lesz a szexuális élet. De ha már túl feszült a viszony, ne habozzon, forduljon egy párkapcsolatokkal foglalkozó terapeutához. Egy kívül álló személy, különösen, ha szakember, sok mindenben segíthet.

Vége a mézesheteknek

Este, amikor végre lefekszenek, a társa – fáradtságra hivatkozva – elutasítja az ön közeledését. Íme, eltelt egy hét szex nélkül, és most sem mutat vágyat ön iránt.

Mit tehet ilyenkor?

Ne képzelje rögtön azt, hogy szeretője van! A férfiak szexuális vágyát gyakran megzavarhatják munkahelyi vagy személyes gondok. Ilyenkor fejezze ki gyengédségét és megértését partnere irányában. Kérje meg kedvesen, beszéljen önnek arról, mi foglalkoztatja, milyen gondok gyötrik, és biztosítsa őt teljes szerelméről. Talán szexuálisan “leblokkolt”? Nyugtassa meg, hogy ez csak átmeneti állapot, és majd közösen orvosolják. Ha azonban ez a helyzet tartósan fennáll, tanácsért forduljanak specialistához, szexológushoz vagy andrológushoz.

A feladatok megosztása – nem működik

Bevásárlás, főzés, takarítás, mosás, vasalás...  Mindent ön csinál, és már sokszor azt sem tudja, hol áll a feje – nem elegendő mindenre a nap 24 óra. “Nevelés kérdése” – mondják sokan. Azaz le kell szoktatni a férfiakat arról a “jól bevált” vélekedésükről, hogy a háztartás a nők dolga. Hiszen a feladatok megosztása kulcskérdés, mert az agyonhajszolt nő sokkal könnyebben kerül konfliktusba a társával, ha az semmiben sem segít neki. Válóperes ügyvédek is igazolják mindezt: “Gyakran a mosogatáson robban ki a vita, pedig a belső frusztráltság az oka a veszekedésnek. A nő azután megkérdőjelezi helyét és szerepét a párkapcsolatban – és ha semmi nem változik, válás lesz a vége.”

Mit tehet ilyenkor?

Vértezze fel magát diplomáciai tudással, mert a férfiaknak gyakran az a benyomásuk, hogy igenis sokat segítenek otthon. Kiabálás, agresszivitás nélkül magyarázza el a párjának, hogy szeretné, ha több feladatot osztanának meg. Sorolja fel mindazt, ami az ön vállát nyomja, és túlságosan nagy terhet jelent az ön számára. Ne csak a levegőbe beszéljen, hanem apránként térjen ki az igazságos teherviselés részleteire (például: “drágám, míg én a vacsorát készítem, megfürdethetnéd a gyereket”).

Annak ellenére, hogy ez nem mindig megy könnyen, ne kritizálja az eredményt, ha az nem tökéletes. Hiszen akkor – hogy a példánál maradjunk - könnyű lesz neki eldobnia a mosdószivacsot a gyerek mellől, mondván: “akkor csináld te!”  Végül – ha csökken a tettre készség -  ne habozzon, viccesen emlékeztesse időről időre, hogy egyszer már megígérte a rendszeres segítséget. 

Nem beszélget velem – más kapcsolata van?

Ön nem tud semmi pontosat a munkájáról, a zsúfolt időbeosztásáról, sőt arról sem, ha elmegy valahová a barátaival. Ha feltesz neki kérdéseket, úgy érzi, hogy erőszakkal kell belőle kicsikarni a választ. Ekkor azt kérdezi magától, hogy a társa nem rejteget-e valamit ... egy titkos viszonyt.

Mit tehet ilyenkor?

Természetes a kíváncsisága, de gondoljon arra, hogy a partnere a kérdéseire adott válaszokat magyarázkodásnak veszi, és elzárkózik előlük. Ami növeli az ön kétségeit és agresszivitását. Ahelyett, hogy megkérdezné tőle, mit csinált egész nap, kezdje inkább a saját napjával. Ezután mutasson érdeklődést az ő tevékenységei iránt, és reagáljon rájuk. “Jól halad a munkád?” “Ki nyerte a meccset tegnap?” Ha pedig arról számol be önnek a partnere, hogy a főnöke csúnyán kitolt vele, ön semmiképp se azt válaszolja rá: “hogy hagyhattad ezt, miért nem szóltál vissza?” Ha ön konstruktív és pozitív megjegyzéseket tesz neki, biztos, hogy sokkal gyakrabban fogja kikérni a tanácsait és osztja meg önnel a problémáit.

5 kulcs az eredményes kommunikációhoz

• Próbálják meg rendezni a problémáikat, de ne az otthon négy fala között. Ha a szokásostól eltérő környezetben beszélik meg gondjaikat, sokkal jobban fog menni. A párkapcsolat megvitatásához, (és nem az “én” problémám, meg a “te” bajod felemlegetéséhez) el kell távolodni a hétköznapoktól, például egy éttermi vacsora során. És miért ne lehetne ezt  rendszeresen megtenni?

• Kerüljék a szemrehányások terjengős felsorakoztatását!  Az ilyen módon megfogalmazott igények beválthatósága általában a visszájára fordul. Az annyiszor hallott “már megint anyádhoz kell mennünk!” kezdetű bosszankodás lefordítható lenne úgy: “Nem csinálhatnánk valamit kettesben?” Fordítson időt annak kigondolására, hogyan fogalmazza meg óhajait – meglátja eredményesebb lesz.

• Tanulja meg súlyuknak megfelelően kezelni a kis konfliktusokat. Hiszen egyre hangosabbak lesznek a beszélgetéseik apróságok miatt, ha a párkapcsolatuk veszélyben van. Sokkal többet ér néhány percig hallgatni, és  azalatt megnyugodni, mint hagyni rögtön, hogy “robbanjon a bomba” egyébként jelentéktelen ügyek miatt.

• Fogadja el, hogy a társa más véleményen van, és javasoljon kompromisszumokat. A kommunikálás nem jelenthet örökös beleegyezést, sem pedig állandó szembe helyezkedést.

• Ne vetítsék ki problémáikat a gyermekeikre.

Forrás: Galenus