Miért fejezik ki olyan nehezen a férfiak az érzelmeiket?

2010-05-20 10:32:36    

Főként az élet nehéz pillanataiban okoz gondot a kommunikáció hiánya a házaspároknál, a társas kapcsolatokban. Ám nem is olyan egyszerű egymással beszélni! Hogyan lehet mégis előmozdítani a konstruktív párbeszédet?

Konfliktushelyzet minden házasságban előfordul, akár a házasfelek között, akár a gyermekekkel kapcsolatosan. A nők gyakori problémája, hogy hogyan bírják szóra a férjeket, a férfitársakat, hogy megoldódjon egy helyzet, hogy könnyebb legyen az életük?


"Diplomácia" mindenekelőtt

A pszichológusok szerint a férfiak - neveltetésük folytán - nehezebben juttatják kifejezésre, amitől szenvednek, ami frusztrációt okoz nekik. De ez nem azt jelenti, hogy közönyösek. Természetesen nekik támadni nem a legjobb megoldás: nem szabad például azzal kezdeni a férfinál, hogy nem vesz eléggé részt a család életében, és soha nem érti meg a nőt. A férfiaknak a számukra kellemetlen témákról nem könnyű beszélni, ezért tapintatosságot igényelnek.

Tudni kell párbeszédet

kezdeményezni

Annak érdekében, hogy beszélgetésre bírja a partnerét, először is hasson rá azzal, hogy kimutatja: nagyra értékeli a véleményét. Mondjon neki dicsérő szavakat, például ilyeneket: "Azt hiszem, te sokkal jobban tudod az okát, miért olyan szófogadatlan a fiunk" vagy "Te jól látod a helyzetet, azaz hogy a lányunk most egy nagyon nehéz átmeneti korban van. És azt is tudom, hogy ez téged éppúgy nyugtalanít, mint engem a tisztánlátásod biztos hozzásegít majd minket ahhoz, hogy közelebb kerüljünk hozzá." Meglátja, a férfinak ezek után jobban megered a nyelve, mintha rögtön kritikát vágtak volna a fejéhez.

Azt is állítják a szakemberek, hogy könnyebb a férfihoz közel kerülni, ha az a "megmentő" szerepkörébe kerülhet - azaz úgy érzi, csak ő tud megoldani egy helyzetet. Ez lehetővé teszi a bizalom légkörének megteremtését, ami elengedhetetlen a konstruktív párbeszéd megkezdéséhez.

Egy példával élve: egy asszony nemrég arról panaszkodott, hogy mintegy fél éve a férjének a fotózás lett a hobbija, ami önmagában nem volna baj, de elmérgesedett a helyzet. A férj a legtöbb estét egy fotóklubban tölti, ahol a tagok maguk hívják elő a filmeket, és állandóan valamilyen kiállításra, rendezvényre készülnek. A feleségnek először tetszett a dolog, de egy idő után rájött, hogy a férfi túlzásba viszi a hobbiját, ami már veszélyezteti a családi életet. De valahányszor belekezd a témába, az veszekedésbe torkollik. Meg kell mondani, hogy a feleség mindig úgy indítja a beszélgetést, hogy panaszkodik a férfi otthonról való gyakori távolmaradása miatt, és szemrehányásokkal illeti őt. Jobb lenne diplomatikusan hozzáállni a dologhoz. Például így: "Azért rendkívüli, hogy ezt a hobbit találtad magadnak. Érzem, hogy ez tényleg neked való, és ennek nagyon örülök. Szeretném, ha beavatnál engem is egy kicsit a dologba, hogy jobban értékelhessem, amit csinálsz. Beszélj róla."

Amint a kezdeményező vagy a "tanító" szerepébe bújtatja ugyanis valaki a partnerét, az illető úgy érzi, értékelik, és kész a beszélgetésre. Azután már önön a sor, hogy arrafelé terelje a társalgás menetét, ami önt foglalkoztatja, és addig nem beszéltek együtt róla. Ez a békítő magatartás a cinkosság érzését kelti, és egyik fél sem érzi magát háttérbe szorítva, ha az egyik kedvenc időtöltésének szenteli magát.


kapcsolatMindig figyelni kell a másikra

Amikor beindul a beszélgetés, figyelmesen hallgassa végig társa érvelését. Egy nő ugyanis jobban tudja átadni az üzenetet, mint a társa üzenetét befogadni. Gyakran a nő annyira azzal foglalkozik, hogy kifejezze a másiknak, ami a szívét nyomja, hogy nem figyel eléggé arra, amit a társa mond. Ennek ezer jele lehet: a szüntelen félbeszakítás, a magas lóról való beszéd, a sóhajtozva másfelé nézegetés...

Ha ön kérdésekkel bombázza a társát, és nem hagy neki elég időt a nyugodt válaszra, ne legyen meglepve, ha az duzzogva abbahagyja a beszélgetést. Legyen hát türelmes, és tanulja meg "lefordítani" magának a férfi magatartását, hanglejtését és hallgatását is, ami gyakran többet mondhat minden szónál. Ne habozzon megfogalmazni, hogyan értette, amit a társa mondott. A konstruktív párbeszédnél a helyes egyensúlyra ügyelni kell: mindkét félnek ki kell fejtenie az álláspontját, és azt kölcsönösen tiszteletben kell tartani.

Fogadja el, hogy a társa nem ugyanúgy reagál egy problémára, mint ön. Emlékeztesse magát, hogy a férfiakat jobban érdekli az, ami reális és konkrét, mert a technikai része a dolgoknak fontosabb számukra. A férfiak jó részénél az érzésekről beszélni időpocsékolás. Ezt igazolja az is, hogy férfitársaságban csak nagyon ritkán beszélnek belső érzéseikről. Ez a diszkréció náluk a szemérmesség egy formája, amit tiszteletben kell tartani. A nőknél persze ez egészen másképp van...


Átlépni a korlátokat

Egyesek azért nem kommunikálnak egymással, mert nincs bizodalmuk egymás iránt. Nagy a távolság az általuk mutatott kép és az igazi természetük között. A pszichológus szerint a beszélgetés elutasítása félelmet is jelenthet attól, hogy ténylegesen szembe nézzenek egymás problémáival. Ez a magatartás aztán mankóul szolgál, és a pár csak olyan témákról akar beszélni, amelyek minden következmény nélküliek, irtózva a lényegbe vágó, kényes kérdésektől. Minthogy nem akarják, hogy megzavarják őket lelki nyugalmukban, banálissá teszik a közöttük felmerülő, egyébként korántsem köznapi helyzeteket. Nem veszik tudomásul az előttük álló evidenciákat: az apa nem akarja látni, hogy a fiának már felnőtt gondjai vannak, vagy azt akarja látni, hogy a felesége meggyógyult, amikor még beteg. Ez a kommunikáció-mentesség gyakran védelmi mechanizmust jelent, melynek célja - tudat alatt - elkerülni a bajokkal járó stresszt, elkendőzni a bűnösség érzését.

Vannak, akik azért nem kommunikálnak egymással, mert egyszerűen félnek a felelősség vállalásától. Ha az egyik társ megérti ezt, segíthet a másiknak azzal, hogy a megfelelő pillanatban közeledik a másikhoz. Például így: "Látom, hogy ideges vagy. Én szintén, de szerencsére ketten vagyunk, és ha elmondod, amit érzel, könnyebben meg tudjuk oldani a problémát."

Ha végül ön eléri, hogy a partnere bízik önben, kerülje, hogy nyomást gyakoroljon rá: tisztázza, hogy ön nem vár tőle öt percen belül választ, hanem igazi véleménycserét. Egy probléma közös megbeszélése nem jelenti azt, hogy azonnal, varázsütésre megoldást találnak rá. Magyarázza meg a társának, hogy önnek főleg őszinteségre van szüksége, hogy érezze a férfi megértését... és hogy ön is jobban megértse őt.


kapcsolatMegtanulni kommunikálni

A férj hónapok óta nem kezdeményez beszélgetést a feleségével. Egyre később tér haza, rögtön leül a televízió elé, és két nap alatt nem szól három szónál többet az asszonyhoz. "Az a benyomásom, úgy élünk egymás mellett, hogy nem is találkozunk. Ebben az évben még az is kellemetlen volt, amikor együtt voltunk szabadságon." - magyarázza a teljesen deprimált feleség.

A fenti példa alapján elmondható, hogy amikor egy fal emelkedik két ember közé, az érzelmek terén kell keresni az okot. Ennek a folyamatnak a vége gyakran fájdalmas lehet. Amikor az egyik félnek nincs kedve hazamenni, az azt jelenti, hogy rosszul érzi magát otthon. Aminek az egyik oka az is lehet, hogy a társával nem beszélnek egymással. Az ilyen fajta krízis kimenetele attól függ, a pár mennyire tárja fel a konfliktust, és képes-e róla beszélni.

Amikor kudarcba fullad minden kísérlet, akkor nincs mire várni, segítséget kell igénybe venni. Tanácsos elmenni pszichterapeutához, házassági válság-tanácsadóhoz, aki - párok problémáiban jártas lévén - biztosan segít megoldani a gondot úgy, hogy mindkét fél a maga igénye szerint irányíthassa az életét. "Nem azért vagyunk ott, hogy úgy-ahogy megfoltozzuk mások szakadt életét, hanem hogy segítsük annak a kifejezésre juttatását, hogy jelenleg mi felel meg, és mi nem felel meg a két félnek, továbbá hogy a jövőben milyen kompromisszumos megoldásra tudnának jutni" - mondják a szakemberek. Annak tisztázásában segítenek, hogy lassanként miért vált lehetetlenné a társak közti kommunikáció.


Osztozni az örömteli percekben

Az évek során a párok élete hullámzik, "egyszer fent, egyszer lent", ahogy mondani szokták. De hogyan maradjanak együtt, ha nem kommunikálnak egymással? Hogyan segítsék a másikat, ha nem mondja meg, mi bántja? Alapvető tehát beszélni egymással, megosztani örömöt-bánatot. Csak így lehet részt venni egymás életében, legyőzni a bajokat, osztozni az örömben, azaz együtt élni.

Köztudott, hogy ha beszélnek róla, az már a konfliktus részleges megoldását jelenti, és annak megakadályozását, hogy a rossz érzés, a frusztráció felhalmozódjék. Ezért meg kell tanulni elmondani a vágyakat és félelmeket. Ha ez nem történik meg, az lesz a vége, hogy mindkét fél azt véli tudni, mit gondol a másik, ahelyett hogy ténylegesen látná-hallaná. "Ennyi év alatt tudhatná már, hogy nem szeretem a krimiket - panaszkodik egy feleség - a férjem mégis mindig oda kapcsol TV-nézés közben". Igaz, a feleség ezt még soha nem mondta neki, azaz nem kommunikáltak megfelelően az évek során - idéz egy gyakori példát a pszichológus.

Végezetül az is igaz, hogy a beszéd kockázattal jár. De kiszámítható kockázattal: ha elfogadja valaki, hogy megmutatja a gyengeségeit, a másik fél cinkosságot vállal vele. Mindez igazi motivációt igényel, megújult vágyat arra, hogy megosszák egymással az élet dolgait, a fontosakat és a kevésbé jelentőseket egyaránt. Valakit felhívni arra, hogy beszélgessen a társával, kicsit olyan, mint meghívni vacsorára. Igazi ajándék.


kapcsolatEgyes férfiak miért fejezik ki

olyan nehezen az

érzelmeiket?

"Mondd el, mit érzel" - könyörögnek társuknak az olyan asszonyok, akik keveset beszélő férfival élnek.

A pszichológus szerint ezek a "csendes" férfiak hosszú ideig idealizált, intenzív kapcsolatot tartottak fenn az anyjukkal, de nem kaptak melegséget tőle. Mindennel ellátták őket, látszólag semmiben sem szenvedtek hiányt, de intim beszélgetésre, a vágyak kifejezésére, gyengédségre soha nem került sor közöttük. Érzelmi frusztráltságukból eredően ezek a férfiak fokozatosan megtanulták a lassú érzelmi elszakadást azzal, hogy kevés beszédűvé váltak.


Tanácsok ahhoz, hogy jól menjen a beszélgetés

Amit tenni kell

– A beszélgetést néhány köznapi dologgal kezdeni.
– Ötig számolni, mielőtt válaszol a társának: ez jelezheti, hogy ön tudomásul vette, amit mondott, egyúttal ön időt nyer a helyes válasz kigondolására.
– Erősítse meg a társalgást, és gyakran mondjon olyanokat, hogy: "Igen, értem", "Igen, biztos igazad van".
– A kellő pillanatban szakítsa meg a társalgást.
– Fogadja el, hogy a másiknak lehet eltérő véleménye, mert a kommunikálás nem azt jelenti, hogy azonos gondolatokat kell közölni.
– Gyakran hangoztatni "azt hiszem", "úgy gondolom" - ami azt jelenti, a társa hihet és gondolhat mást.
– Tudni kell elhallgatni bizonyos pillanatokban, főleg, amikor már túl hevesen folyik a beszélgetés.

Amit nem szabad tenni

– A másik mondatait interpretálni, a figyelmes végighallgatás helyett.
– Az ő titkait ellene fordítani.
– Csak azt meghallani, ami valakinek előnyös.
– Állandóan a saját akaratot hangoztatni.
– A másik beszédét folyton félbeszakítani.
– Olyan hangon mondani valamit, amellyel a valóságban az ellenkezőjét akarják kifejezni.
– Úgy befejezni egy beszélgetést, hogy minden függőben marad, mert túl sok mindenről volt szó. Egy beszélgetés - egy téma: így tanácsos.
– Szüntelenül felhívni a másik figyelmét múltbéli hibáira.

Forrás: Galenus/www.patikamagazin.hu

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!