A vérnyomás csökkentésére – egyéntől függően – elegendő lehet egyetlen hatóanyag, de lehetséges, hogy csak több hatóanyag megfelelő kombinációjával érhető el a kívánt hatás. A terápia kialakítása az orvos feladata, a gyógyszertárakban kapható vérnyomáscsökkentők kivétel nélkül vényköteles szerek.

A számos vérnyomáscsökkentő hatóanyag néhány csoportra osztható az alapján, hogy hogyan fejtik ki terápiás hatásukat: általában különböző mechanizmussal ható értágítók, a szív összehúzódásait befolyásoló hatóanyagok vagy vízhajtók. A megfelelő hatóanyag vagy hatóanyag- kombináció megválasztásánál az orvos figyelembe veszi a beteg életkorát, egyéb betegségeit (pl. cukorbetegség, vesebetegség stb.). Terhesség alatt a magas vérnyomás kezelésére csak bizonyos hatóanyagok alkalmazhatók biztonsággal; más vérnyomáscsökkentők magzati károsodást okozhatnak.

A vérnyomáscsökkentők szedésének elkezdésekor szigorúan követni kell az orvos utasításait. Míg egyes szereket napi háromszor, másokat napi kétszer kell alkalmazni; egyre gyakoribb, amikor csak napi egyszeri gyógyszerbevételre van szükség. 

A gyógyszer nevében is szereplő „Z” vagy „ZOK” arra utal, hogy a hatóanyag egyenletes ütemben szabadul fel a tablettából. Más készítmények nevében az „XL” rövidítés szerepelhet, ami nyújtott hatásra utal, ez indokolhatja a napi kétszeri vagy egyszeri adagolási sémát. Az értágítót tartalmazó készítmények nevében gyakran szerepel a „HCT” rövidítés, a hidroklorotiazid nevű vízhajtó hatóanyagot jelezve. Amennyiben a készítmény vízhajtót is tartalmaz, annak a bevételét nem célszerű az esti órákra hagyni, mivel a fokozott vizeletürítés az alvás nyugalmát zavarhatja.  

Mint minden gyógyszernek, a vérnyomáscsökkentőknek is vannak mellékhatásai. Bizonyos vízhajtók (pl. furosemid) a létfontosságú ionokat (pl. kálium) is eltávolítják a szervezetből, ezt pótolni kell – erre szolgálnak a vízhajtók mellé speciálisan erre a célra rendelt „sópótlók”. Míg egyes vérnyomáscsökkentők néhány perc után, mások pár óra múlva idéznek elő vérnyomáscsökkenést. A hirtelen, nagymértékű vérnyomásesés szédüléshez vezethet, célszerű ilyen esetekben kis időt ülve, fekve eltölteni.  

A hatóanyagnevükben „pril”-re végződő (pl. lizinopril) gyógyszerek tipikus mellékhatása lehet a száraz köhögés. Ezt jelezni kell a kezelőorvosnak, aki szükség esetén más típusú vérnyomáscsökkentőre vált. Az „olol”-ra végződő hatóanyagok (pl. metoprolol) a gyógyszerszedés első szakában fáradékonyságot okozhatnak, és gyakran fordul elő végtaghidegség szedésükkor.  

A „sartan”-ra (pl. losartan) végződő hatóanyagok viszonylag kevés mellékhatással rendelkező, korszerű vérnyomáscsökkentők. Sajnos nem használhatók minden betegnél, és magasabb áruk is gátolja elterjedésüket. Erős értágító hatásúak a „dipin” végződésűek (pl. amlodipin). Mellékhatásaik éppen az értágító hatás következményei, így például a kipirulás, szédülés, fejfájás, bokaduzzadás vagy zsibbadás.  

A megfelelő hatóanyag vagy hatóanyag-kombináció, illetve a szükséges dózis beállítása időt és szoros együttműködést igényel orvos és beteg között. 

Bármilyen kérdése merül fel a terápia során, forduljon bizalommal kezelőorvosához, gyógyszerészéhez.  

DR. BUDAI MARIANNA ÉS DR. DÓCZI ISTVÁN 
SZAKGYÓGYSZERÉSZEK