Fitoösztrogének (növényi eredetű, női hormonra emlékeztető anyagok)  – elősegítik, vagy gátolják az emlőrákot?

Az emlő szöveteiből kiinduló rosszindulatú daganatok többsége erősen függ a szervezetben keringő női hormonok („ösztrogének”) vérben kimutatható szintjétől. Az ösztrogének serkentik az arra érzékeny rákos sejtek növekedését, osztódását.

Erre utal az is, hogy a túlzottan erős és túl hosszú ideig alkalmazott hormonális fogamzásgátlás – vagy a klimaxban alkalmazott hormonpótlás – emeli az emlőrákos megbetegedések kockázatát. Egy adott beteg adott daganatának hormon-érzékenysége attól függ, hogy a daganatban a sejtek hány százalékában – és milyen mennyiségben - mutathatók ki azok a speciális érzékelő molekulák („receptorok”), melyek az ösztrogén molekulák jelenlétét észlelik, és azokkal kapcsolódva serkentik a daganat növekedését.

Fiatalabb korban a daganatok kb. 50-60%-ában, idősebb korban 80%-ában mutathatók ki az ösztrogén-receptorok, tehát ennyi a hormon-érzékeny. Ezeken a megfigyeléseken alapulva évtizedek óta használjuk a gyógyításban a keringésben lévő ösztrogének szintjét csökkentő eljárásokat: fiatal nőknél a petefészkek eltávolítását (ma már injekciókkal történő átmeneti visszaszorítását), idősebb nőknél pedig az ösztrogén kapcsolódási helyekre (a „receptorokra”) ható tablettás antiösztrogéneket. 10-15 éve rendelkezésre állnak már az idősebb női szervezet saját ösztrogénjeinek előállításában az utolsó lépést szolgáló aromatáz enzim gátlását végző vegyületek, az „aromatáz-gátlók” is.

Fenti beavatkozásoknak köszönhetően a hormon-érzékeny emlőrák miatt operált betegeknél a daganatos kiújulás kockázata – és evvel a túlélés lehetősége – csaknem a duplájára nőtt.

De mi van a növényi eredetű, ösztrogén-szerű szerkezettel és aktivitással rendelkező molekulákkal, a „fitoösztrogénekkel”?

Ezek az anyagok a táplálékainkban találhatók meg – helyi szokásainktól függően kisebb-nagyobb mennyiségben fogyasszuk is őket. Számos fajtájuk ismert: flavonok, flavononok, izoflavonok, kumesztánsok, lignánok, stilbének. Sokkal gyengébb hajlandóságot mutatnak az ösztrogén-receptorokhoz való kötődésre, mint maga az ösztrogén, de bőséges fogyasztásuk mégis jelentősen befolyásolhatja a szervezetet. Meglepő módon a sok fitoösztrogént (szója, szegfűszeg, komló, vörös és sárga gyömölcsök, citrusfélék, szója, borsó, bab, gabonafélék, szőlő, vörösbor, stb.) fogyasztó népeknél (pl. Japánban) jóval alacsonyabb az emlőrák gyakorisága, mint például nálunk – bár figyelembe kell venni az eltérő genetikai alapokat is.

Egyre nyilvánvalóbb bizonyítékaink vannak arra, hogy a fitoösztrogének gátolják az emlődaganat keletkezését, illetve a már fennálló daganat növekedését azáltal, hogy csökkentik a vérben keringő elő-anyagokból az emlőszövetben keletkező ösztrogének szintézisét, azaz – leginkább a flavonok és a flavononok, az izoflavonok és kisebb mértékben a lignánok– gátolják az aromatáz-enzimet, és többé-kevésbé hatnak az ebben a bonyolult kémiai folyamatban résztvevő többi szereplőre is. Kísérleti állatokban egymásnak ellentmondó adatokat figyeltek meg: egyes vizsgálatokban az izoflavonok-hoz tartozó szója-fehérje és a genistein határozottan növelte a beültetett emlődaganatokat, máshol viszont határozott gátlást láttak.

Az emberi gyógyászatban évtizedek óta használt tamoxifennel együtt adva a kis dózisú izoflavonok jelentősen csökkentették a tamoxifen gyógyító (anti-ösztrogén) hatását. Egyéb más fitoösztrogénekkel végzett kisérletes vizsgálatban szintén inkább gátló hatást figyeltek meg. Úgy tűnik tehát, hogy az izoflavonok kis koncentrációban serkentik, nagy koncentrációban pedig gátolják az emlőrák növekedését.

Makákó majmokon történt megfigyelések szerint a szója izoflavonok egy évig tartó átlagos napi mennyiségben való adagolásával a fiatal nőstények emlőjén semmiféle változást nem észleltek, kétszeres napi adagokban viszont az idősebb nőstények emlőjén a normál női nemi hormon (az ösztrogén) hatásai csökkentek. Humán klinikai vizsgálatokban a rövid ideig adagolt izoflavonok (szója) az emlőszövetre gyenge serkentő hatást mutattak, de ezzel ellentétben rendszeres fogyasztásuk az emlő szöveteinek sűrűségét csökkentette (tehát védett), bár a Hawaii szigeti asszonyok rendszeres szója-fogyasztással éppen az emlő-sűrűség növekedését látták (ami viszont emelkedett emlőrák-kockázattal jár!).

Az eltérő vélemények ellenére azt lehet mondani, hogy az átlagos napi táplálkozással bevitt fitoösztrogén mennyiség nem befolyásolja a normál emberi emlőszövet állapotát, míg a fennálló emlőrák növekedését esetleg fokozhatja.

A fitoösztrogének nem csak az ösztrogén termelődésére és az ösztrogén receptorra hatnak, hanem ezektől független hatásaik is megfigyelhetők: például növelik az emberi nemihormon-kötő fehérje („sex hormon binding globulin”) mennyiségét, ami miatt csökken a keringésben lévő „szabad” ösztrogén. Ennek következtében csökkenhetne az emlőrák növekedése – azonban a daganat növekedésében a főszerepet nem annyira a keringő hormonszintek, hanem inkább az emlőben magában termelődő hormonszintek befolyásolják. Némi anti-oxidáns hatásuk is van (tehát csökkenteniük kellene az erősen aktív oxigén daganat-növelő képességét), azonban ennek érvényesüléséhez a táplálékkal bevihető mennyiség többszörösére volna szükség. A fitoösztrogének befolyásolják még a sejtfal és a sejtmag közötti információs utak („jelátviteli utak”) egyes elemeit is. Ezeket az összefüggéseket jelenleg is kutatják.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a nagy népességen végzett tanulmányok szerint a fiatalon elkezdett napi relatíve nagydózisú (főleg szója) fitoösztrogének bevitele az emlő később kialakuló rákja ellen némi védelmet nyújthat, bár a vizsgálatok táplálkozási szokásoktól, a vizsgált népességtől erősen függenek (például különböznek a Japánban élő japán nők, és az USA-ba emigrált japán nők között).

A nagy dózisú lignan-ok (vegetáriánus étrend) hatásai az emlőrák kialakulására még vegyesebbek: egyesek kicsi védőhatást, mások enyhe serkentő hatást láttak. Bélből való felszívódásukat is számos tényező befolyásolja. Tehát: egyik-másik fitoösztrogén kis adagjai gyengén emelhetik a kísérletes emlőrákos sejttenyészetekben a daganat növekedését, de jelenlegi ismereteink szerint a naponta jelentős adagban táplálékkal bevitt fitoösztrogének NEM NÖVELIK AZ EMBERI EMLŐRÁK KOCKÁZATÁT.

Dr. Nagykálnai Tamás
Onkológus főorvos
GABA Medical Center 
1158 Budapest, Apolló u. 61.
Tel: 06 1 416-0886
Mobil: +36 30 441-4575
www.gabamedical.hu