„Mindenkinek van, mindenki beszél róla, mégiscsak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz” – írta Selye  János „Stressz distressz nélkül” című könyvében.

A stressz szó eredetileg az angol és a latin nyelvben egy ige, melynek jelentése: megsérteni, bántani, szorítani.  Az orvostudomány a XX. században vette át a kifejezést, azonban itt kétféle értelemben is használták: a stressz, minta a szervezetre ható külső körülmények (például magas hő, erős ütés stb.), illetve az ezen körülmények hatására a szervezetben lezajló belső változások.
Selye János választotta külön a hatást és a következményt: a szervezetre ható külső erőket, körülményeket stresszoroknak nevezi, míg  stressznek azt a választ nevezi, amit a szervezet a megterhelésre ad. Selye szerint a stressz lényege az alkalmazkodás: minél nagyobb mértékű alkalmazkodást kíván a szervezettől, annál erősebb stresszről van szó,
A pszichológiában, ill. a pszichoszomatikus szemléletű medicinában a stressz általában véve olyan eseményekre utal, amelyek megítélésünk szerint megterhelők, veszélyeztetik pszichikai és/vagy fizikai jóllétünket. Az ilyen események a stresszorok, a rájuk adott reakciók összessége pedig a stresszválasz.

Az eustressz és a distressz

A stressz jelensége egyre erőteljesebben van jelen a köztudatban, a médiában. És meg kell hagyni, hogy meglehetősen rossz a sajtója, a PR-ja. Az utóbbi években szinte közhellyé vált a stressz káros, megbetegítő hatása. Ami nemcsak igazságtalan, hanem félrevezető is.

Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon egyértelműen ártalmas-e a stressz? Biztos, hogy megbetegít? Ha így lenne, már minden bizonnyal kihalt volna az emberiség. Hiszen stresszmentes élet nincs. A stressz hiánya - maga a halál.
A stressz mindennapi életünk része, alkotó energiáink forrása, mely cselekvésre sarkall, segíti a küzdelmeinket. A stressz - kihívás, késztetés. Segít, hogy reggelente frissen, elevenen ébredjünk, hogy napközben lelkesek, pozitívak, kreatívak legyünk. Segít versenyt futni, előadást tartani, még szerelmeskedni is. A stressz arra sarkall, hogy meneküljünk a tűz vagy az árvíz elől, vagy elkészüljünk munkánkkal a kitűzött határidőre.

Amikor a stressz rombol

A túlzott, mindent elborító, kontrollálhatatlan stressz azonban felmorzsolja energiáinkat, kiégést (burn out-ot) okoz, tönkreteszi a kapcsolatainkat, a karrierünket, aláássa az önbizalmunkat, végül - de nem utolsó sorban - súlyosan romboló hatással van az egészségünkre.
Olyan ez, mint a tűz: hasznunkra fordíthatjuk, ha korlátozzuk és ellenőrzésünk alatt tartjuk, hiszen világít, megsüti az ételünket, fűti a lakásunkat. De ha mindent elborít, elszabadul az ellenőrzésünk alól, akkor pusztító tűzvész válhat belőle.

A hasznos és kártékony stressz megkülönböztetését már Selyénél megtaláljuk. Szerinte az eustressz az önbeteljesítés stressze. Az ezt kiváltó stresszorok olyan aktivitások, amelyek képességei alkalmazására késztetik az egyént, illetve arra, hogy új képességeket szerezzen. Az ilyen stresszorok tehát hosszabb távon építően hatnak a személyre.

A hatásában negatív distressz akkor lép fel, ha a stresszorral való megküzdés során nincs lehetőség a meglévő képességek felhasználására, vagy újak szerzésére, s ez hosszabb távon testi-lelki károsodáshoz vezet.

Dr. Valló Ágnes

Kapcsolódó cikkek:

Gombóc a torokban

Beindul a hajtás!

A stressz bennünk van